Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-15 / 33. szám
Nyolczadik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1897. augusztus 15.-A. lap szellemi részét illető közlemények a sz érit eeztő Béghez Pr. Antal Géza felelős szerkesztő ozi— mén küldendőit. Az egyház és iskola koréból. Á diáni ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden Tasárn&p-Az előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre S írt), hirdetések, reoiam atiők Kemenczky Lajos csőmére, a lap kiadd hivatalához küldendők. «-----------------------------* Szociálizmus -A mit előre lehetett gondolni, a szegényebb sorsú prot. papság körében is megindult az a mozgalom, mely a nehéz, szinte vigasztalan helyzetben, nemcsak erőnek-erejével, de „minden áronu érvényesíteni akarja követeléseit. Ég ez az állapot, — előbb mint mi hittük, — csakugyan bekövetkezett. Az «Egyetértés» ez. lap f. hó 3-án megjelent számából olvassuk, hogy a napokban körlevél indul útnak az ágost. hitvallású lelkészekhez, melyben a lelkészi hivatal államosítását kérelmezik. A körlevél tartalma körülbelül a következő: „Segíts önönmagadon! “ Ez annyival is szükségesebb a szegény lelkészekre nézve, a kik eléggé észrevehették, hogy a püspökök, felügyelők és a gazdagabb lelkészek úgy a papi fizetés rendezésénél és lelkészi választások szabályozásánál, mint az egyetemes nyugdíjintézet megállapításánál csak a maguk érdeküket tartják irgalmatlanul szem előtt, azt prédikálván a szegény lelkészeknek : „Keressétek az isten országát,“ hogg nekik annál több a földi országból jusson! Ha a köriratot az ág. hitv. ev. lelkészek többsége aláírja, egy bizottság a kormányhoz kérvényt fog felterjeszteni, a melyben az ág. hitv. ev. lelkészek számára az államosítást az esetben kérelmezik, ha a kormány beleegyezik, hogy az eddigi autonómia csonkitatlanul >a mat szabad választással együtt fentartatik, azon kivétellel, hogy a jelölési jog az államra száll át; ha a lelkészi fizetés minimuma 1000 frtban állapittatik meg: ha a kor pótlékről és a lelkészek nyugdíjazásáról megfelelőleg gondoskodva lesz stb. Végül az autonómiáról még azt jegyzi meg a körirat, hogy az szép szó, de eddigelé sem a nép, sem a szegény lelkészek nem élvezték az autonómiának üdvösségét, csak ürügyül szolgált a gazdagabb és magasabb rangú lelkészek érdekének. íme, első tünete ez, annak az állapotnak, melyet ezociálizmusnak kelletett neveznünk — az egyházban. Nem aféle rettenetes dolog ugyan, melyből valami veszedelmes baj is következhetnék; de hogy baj, azt el nem vitathatja most már senki sem. * Mert, hogy ^papság maga ócsárolja, sőt nyíltan be is az egyházban. vádoja az állam előtt az egyház önkormányzatát és a megkínált alku mellett, — egy bizonyos kikötött árért,— kész a lelkészi állások betöltését is az államhatalomnak felajánlani: ez valóban arra vall, hogy nagy elégületlenségnek kell lenni az egyházban. — Igaz, hogy a ki szelet vet, forgó szelet arat; (Hós. 12: 2) de az is igaz, hogy senki sem tudja a szelek útját. (Préd. 11: 5). Fájdalom, azon a stádiumon vagyunk, hogy semmi se kellene egyéb csak egy kis fúvó szél, mely visszahozza a Thurn „ Pátensét fi — és akkor mi félünk tőle, hogy vége lenne a vérrel, könynyel s a gályákkal megváltott prot. autonómiának. Méltóztassanak csak a t. olvasók a zágrábi lutheránus papot megkérdezni, az majd bőven megmagyarázza az övékét. Sokszor foglalkoztak már egyházi lapjaink a lelkészi javadalmak mizériáival, a XX. t. ez. végrehajtásával s más egyebekkel is, — de a jelen állapotok bírálatát, közülünk reformátusok közül, senki sem hangoztatta oly kíméletlenül, mint most, az ágostai atyafiak körlevelökben teszik. És hogy éppen ők kezdik, kikről köztudomása, hogy vezető férfiaik és intézményeik iránt mennyire lojálisak: ez is azt bizonyítja, hogy a pohár már csordultig van. Hogy mi fog nálunk förténni? azt megmondani nem lehet. Mig a theol. szemináriumok fedezni fogják a szükségletet: — bizonynyal, nem lesz semmi nagyobb baj. Hiszen, ember még mindig van elég,— mert a családapák nem fognak sztrájkolni, az is bizonyos. De, hogy mivé teszi esetleg egy nehéz, vigasztalan helyzettel küzdő papság az egyházat és a„ magyaru államot? ez már más kérdés. És ez nagy kérdés. Az egyház azonban — úgy látszik — nem fél; az állam pedig, — különös intézkedésekre nem gondol. Mert, — csak őszintén szóljunk, — ebben a mi 33