Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

509 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 510 érdemeit is elismerték és emlékezetüket is megtisztelték az említett gyülekezetek. Mindkét választás megfelebbez­­tetett, de az egyházmegye közig, bíróság 1897 jun. 29- dikén a választásokat megerősítette. Csodálatos dolognak tűnik fel, hogy bár az egy­házmegyei tanítótestület tagjai közül az elmúlt évben csak két tanító ment nyugalomba, mégis 11 tanító válasz­tás történt, a mi azt mutatja, hogy az elmúlt évben volt gyülekezet tanító nélkül, — most azonban — daezára an­nak, hogy az egész országban nagy a tanitó hiány, min­den egyházunk tanítói állomása be van töltve, kivéve a kis-tamási egyházat, hol a fizetés még most sincs telje­sen rendezve. (Vége köv.) Nagy Lajos, egyh. m. egyh. főjegyző. A belső-somogyi csoda. Motto: „De mortuis aut verum, aut nihil.“ A b.-somogyi egyházmegye közelébb lefolyt gyűlésé­nek ismertetője, e b. lap 31. sz.-ban nem győz csudálkozni azon, hogy egy ember miként tehet annyit, mint amennyit a b.-somogyi esperes tett, s kapja magát és ország-világ csodájául mutatja be a b.-somogyi esperest: a ki egy maga 80 egyházat bevizitált; 80 egyház számadását, költségvetését pontosan megvizsgálta ; 3000 sz. levelet beiktatott, sőt el is intézett; saját népes egyházát káplán nélkül ellátja; a csur­gói gymnasium építése ügyében gyakran és sűrűn jár a minisztériumnál s a vármegyei gyűléseken és közig, bizottság­ban — egyházunk javára — részt vesz. E lap ugyan azon szám vezérczikkjének hatása alatt kötelességemnek tartom N. L. rózsaszínű szemüvegét he­gyi jegecz lencséjével cserélni föl, hogy tiszta világítás­ban mutassam be a csudák világán nagyon is kívül eső, tehát nagyon is emberi b.-somogyi állapotokat, mert N. L. dics éneke : „ignotos falíit, notis est derisui!“ csupán.*) Először is nem igaz, hogy 80 egyházat vizitált be az esperes, mert a legsűrűbb egyházmegyei vidéket (Sziget­várt) a hol a notórius Gy. Mellék és a zádori fapénz ügyeinek tisztázására ugyan csak két kézzel várták az esperest, Peti L. egyhm. és kei*, tanácsbiró vizitálta meg. És ahol vizitált is, miként? Feléből, harmadából fölve­tette a kérdő pontokat, megdicsérte a hü szolgát s meg­ebédelt és punktum. 2- szór nevetséges, hogy 80 egyház számadását s költ­ségvetését pontosan megvizsgálta; mert a számadás vizs­gálat abból szokott állani, hogy a vizitáló adlatus átfutja a számadás bevétel és kiadás kolumnáját, jól van-e össze­adva, az esperes pedig, hogy ha el nem feledi (erre is mutathatunk példákat) aláírja. Nézett- evalaha,s kért-e csak egy nyugtát is elő az egyházlátogatás alkalmával az egy­házakban ? lm ez az a N. L.-féle pontos számadás vizsgálat. 3- szor aligha tudná N. L. beigazolni, hogy 3000 drb *) Bár sajnáljuk a túlélés hangot, nem térhetünk ki e czikk közlése elől, fenntartva természetesen a vádakkal szemben a védeke­zés jogát az illetőknek. S z e r k. levelet be is igtatott, el is intézett az esperes. Hiszen köztudomású, hogy az egyházmegyei közgyűlés egyik — másik, sürgős ügye, a közgyűlés botránykozására, akta nélkül tárgyaltatik; hogy a kerületen a b.-somogyi ügyek egyike másika, fölszerelés hiánya miatt einem intéztet­­hetik s az egyhm. konzisztórium a legtöbbször zavarban van, ugyancsak az ügyek elő nem készítése és föl nem szerelése miatt. És akiknek gyakori és sűrű érintkezésük van az es* peresi hivatalallal, azok, látva hány megsürgölésre és mily keservesen tudnak onnét ügyiratot és intézkedést kihalászni: azon meggyőződésben vannak, hogy az esperesi hivatalnak nincs is iktatója. 4- szer: Saját népes egyházát káplán nélkül admi­nisztrálja. Igaz, hanem aztán panaszok mennek föl egy­házából a püspöki hivatalhoz. 5- ször A csurgói gymn. ügyében „gyakran és sűrűn11 jár a minisztériumnál. Ez is igaz. Érzi is az egyhmegyei pénztár; de még egy garast se hozott le, s hogy az uj főgymn. épület már készen van, az a derék Morandini építésznek az érdeme; de hogy mikor lesz ki is fizetve ? erre tegye fel rózsaszínű szemüvegjét N. L. ur. 6- szór Az is igaz, hogy a vármegyei gyűléseken stb. részt vesz az esperes, de hogy egyházunk érdekében? mondjon rá kadencziát N. L. A csodák ideje lejárt! S mi a kik ab.-somogyi egyhm. ügykezelését „intra et extra“ jól ismerjük, legfölebb azon csudálkoznánk, ha nem tudnék, hogy N. L. az esperes ur kreatúrája, hogy miért ez az izetlen beszéd, mely sem nem igaz, sem nem időszerű, s annyira tapintathn is, hogy az igazság érzetet — sajnos — szinte ostentative provo­kálja. Hiszen, ha egyházmegyénket nem akarnók kímélni és ha indiserétek akarnánk, vagy oly tapintatlanok tud­nánk lenni, mint N. L., egész sorozatát tudnák elszám­lálni közügyeinket erősen kompromittáló oly dolgoknak, melyek valóban csoda, hogy az egyhmegye szeme láttára megtörténhettek és szégyen, hogy a köztudomásos voltuk daczára, az egyhmegye Conscientiája által úgy elnézettek, hogy végre is az egyes egyházak (Gy. mellék, Zádor, Ist­­vándi, Csurgó, mondhatnánk többet is) „válságos“ helyze­tének kellett, a ft. egyházkerület kapuját megdöngetni, hogy a megtisztulás és a megújhodás ideje bekövetkezzék az egyházmegyére. Ne vessen hát N. L. ur szelet, nehogy vihart arasson az egyházmegye. „Parva sapientiaregitur mundus!“ mondotta Oxens­­tierna, a mi magyarul annyit is tesz, hogy az okoskodás vagy ez esetben okvetlenkedés nem mindig bölcseség; néha a si tacuisses . . . bölcsebb és jobb szolgálat, az egyesre nézve is, — a közügyre nézve is s itt a jelen stádiumában, a b.-somogyi szennyes mosásának: ez az eset Tacitus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom