Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-08 / 32. szám
505 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 506 többé elő ne fordulhasson, indítvány tétetett arra nézve, hogy a vászolyi ref. gyermekek vitessenek át Nemespécselyre, ott járjanak iskolába s szülőik helyett az eltartási dij fizettessék ki a vászolyi tanítói javadalomból, igy legalább református szellemben növekednek fel gyermekeink, melyről az őszi gyűlés fog határozni. Egyházkerületi képviselőkül 1897. 1898. 1899. évre megválasztattak Cseh Sándor, Segesdy Miklós, Dr. Kenessey Pongrácz és Dr. Segesdy Ferencz. Ráczkevy Béla és Csukás Endre helyettes lelkészek bekebeleztettek a kebelbeli lelkészi karba. Az egyházak vagyonkezelésére vonatkozó szabályrendelet tervezetre az a véleményünk, hogy a rovatos ivek egyszerüsittessenek s a mintákat a főtiszt, kerület nyomassa ki, s azokat adja előállitási áron, mert annyi rovatolással a lelkészi kar — más dolga is lévén — nem vesződhetik. A magam részéről melegen üdvözlöm Konkoly Gyula urat alapos és mindenre kiterjedő munkálatáért. A különböző segélyforrásokra ajánltattak Lovas, Magyar-Barnag, Nagy-Vászoly, Mencshely, Öcs, Veszprém, Vörösberény, Monoszló, Kövesd, Szőllős, Pécsely, Köveskálla, Alsó-Örs, Szentistván, Moha, Sz.-k.-szabadja, Rátóth, Tótvázsony, Tihany egyházak és minden 500 írton aluli fizetésű lelkésztársaink. Vajha felderülne már és mind oly helyzetbe jutnánk, hogy segélyért ne kellene folyamodnunk. De szegények mindig lesznek tiközöttetek, mondotta édes Idvezitőnk ; fájdalom! hogy mi mindannyian egyházastól ezek közé tartozunk. Thúey Etele. egyházm. főjegyző. A mezőföldi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Körülbelül ez a negyedik tudósításom egyházmegyénk évenkénti rendes közgyűléséről: de elmondhatom, hogy önként vállalt tudósítói tisztemet most találtam legkönyebbnek és legkellemesebbnek. Nem azért mivel aránylag kevés, azaz, az előző évekéhez képest kevesebb képezte közgyűlésünk tárgyát: hanem mivel a kebelbeli egyházak állapotáról oly képet nyertüLk, mely mindnyájunkat megelégedéssel és reménynyel töltött el. No de ne előztük meg a dolgok természetes rendjét. Közgyűlésünket a kitűzött napon, julius 20-án és 21-én tartottuk meg Székes-fejérvárott. Miután a rendes szokás szerint nt. Szűcs János esperes ur imával, mélt. Boné Géza gondnok ur pedig beszéddel megnyitotta a gyűlést, első tárgyul felvétett az esperesi jelentés. Épen ez nyújtotta azokat a föntebb említett örvendetes adatokat. Az uj rend bomlasztó hatása nem igen jelentkezik egyházainkban. Sőt inkább, mintha az egyházi életünk föllendülne, a vallásos buzgóság fokozódnék gyülekezeteinkben. — De hát beszéljenek a számok. A lefolyt 1896-ik évben Isten dicsőségére a tractus területén adakoztak 1480 frt 43 kr (az előző évben 1240 frt 12 kr.); adakozások és hagyományok 3504 frt 75 kr. (1895-ben 3474 frt 64 kr.); — Az egyházak jövedelme volt 9967 frt 16 kr, (1895-ben 8942 frt 71 kr.); az egyházak tőke pénze 26195 frt 94 krról 28531 írtra emelkedett. — Adósságuk pedig az előző évi 22312 frt 20 krról 15978 írtra szállott le. Ezek mellett pedig több egyházakban építkezések és javításokra mintegy 6000 frtot fordítottak, mig 1895-ben csak 2279 frt 63 krt. Imé, ily eredménynyel, a mi magyarországi viszonyaink között megelégedhetünk.— Csak azt mondhatjuk rá a mennyei kegyelem segítse őket többről többre. Meg kell még azt is említenem, hogy az elzüllés határához jutott mező-komáromi egyház állapota is erősen javult. A múlt évben még 4000 frt adóssága volt, ma már a kerület és az egyházmegye jóvoltából csak mintegy 1400 frt. Vajha ismét lábbra állhatna ez a hajdan szép és fényes gyülekezet! Nem hallgathatom el azt sem, hogy a kisded berhidai egyház 100 írttal javította tanítója fizetését ! — Jólelkü és bőkezű maecenásaink ez évben is éreztették jótkonyságukat egyes egyházakkal, a kik közül ki emelendő: Bibó Dénes földbirtokos ur és neje Bibó Dénesné őnagysága, — Eötvös Károly orsz. gy. képviselő ur és Gróf Nádasdy Tamás ur etc. A zöld asztal mellett megvi'atott és elintézet ügyek többé kevésbé jelentéktelenek voltak. A legfontosabb vagy ha úgy tetszik egyedüli fontos tárgy az egyházközségek háztartásáról szóló s a kerület által véleményezés végett kiadott szabályrendet volt, melyre nézve, a 20-án délután tartott lelkészértekezleten való megbeszélés után úgy döntöttünk: hogy sem a Konkoly-féle, sem a Pály-féle „háztartás“ nem fogadható el.— Az előbbi nagyon nehézkes és mesterséges, az utóbbi használhatóbb ugyan, de a mi „háztartási“ módszerünk is jól bevált. Azután meg úgy vélekedtünk, hogy az egyházak vagyonkezelése és azok fölött való ellenőrködés a traktusok belügye. Intézze azt el minden egyházmegye a maga Ízlése, viszonyai és körülményei szerint az egyházi törvények által kiszabott kereten belől. Az 1896-ik évben sem lelkészi, sem tanítói karból nem ragadott ki senkit sem a halál. Lelkész választás sem volt, hanem tanító az választatott három, a kiket a közgyűlés meg is erősített. Mint föntebb is emlitém, a gyűlés első napjának délutánján lelkészértekezlet volt. A rajta szépszámmal megjelent lelkészek általános érdeklődéssel vettek részt a tanácskozásokban, melyeknek czélja az egyháztársadalmi élet színvonalának miként való emelése volt. Egyebek közt ifj. Kutassy Ferencz táczi és Babai Kálmán sárkeresztes lelkészek bízattak meg, egy az egyházközségek anyagi jólétének emlésére szolgáló tervezet kidolgozásával. a—s. A b.-somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. (Folytatás.) d) A gy. melléki egyház lelkészi fundusának eladásából befolyt összeg hová fordításáról és miként történt felhasználásáról — a számadás beterjesztetett; kiadatott a számvevőnek jelentéstétel végett. e) A közgyűlés azon statútumot hozta, hogy a lelkészi és tanítói javadalmazást képező tőkék az egyházmegyei pénztárnok által kezeltessenek, ha pedig ezek
