Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-01 / 31. szám
491 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 492 díjba léptek: Molnár István r.-szt.-királyi és Belevári Ferencz eddei tanító — amaz öregsége, emez gyógyíthat* lan betegsége miatt. Esperesi előterjesztések voltak a következők: aj Az egyházmegyei közgyűlés— a felsőbb hatóságoknál kérjen intézkedést arra nézve, hogy ha a vitás házasok békéltetése alkalmával az egyik féljnegjelenni vonakodnék a lelkész meghívására, — karhatalommal állíttassék elő. A gyűlés — mivel ezen ügy világi hatóság elé tartozik — intézkedésnek szükségét nem látja fenforogni.— Bizony pedig jó volna valamit tenni! b) A számvevőszékek felállittattak és pedig tagjai lettek : az egyházmegyei számvevők és tanácsbirák. c) A fizetéseknek — az egyh. törv. 255. §. értelmében való kiszolgáltatását, illetve beszedését illetőleg, hosszabb vita keletkezett, mert a mely fizetéseket e § értelmében lehet beszolgáltatni t. í. búzát, rozsot, zabot, kukoriczát, burgonyát, erre nézve nincs baj, kellemetlenség, mivel ezen terményeket ha betakarították a hivek — eltarthatják addig — a inig a fizetési határnap kitüzetik. Ez már nálunk rendben van. De mi lesz a csirkékkel ? — Ezeket is egyszerre beszedik a gondnokok ? — s a lelkész és tanító ketreczben tartják, mig rájuk kerül a sor? — Igaz, erre azt lehet mondani: megveszi a tyukász! — Mi lesz a sonka fizetéssel ? Ezt már a gondnokok egyszerre nem szedhetik, mert egyik ember november, másik deczember, ismét másik pedig január hóban öl disznót! — Hogy azt a sonkát, hogyan tartogatja valaki 2-3 hónapig, mert addig nem szabad elvinni, vagy lehet-e valakit kö telezni ennek megfizetésére, mig disznót nem öl ? — Arra nehéz a felelet. — Hát a kenyér? — Sok dijlapbau ez van : minden gazda ád a lelkésznek-, tanítónak egy kenyeret. — Ha most a gondnok beszed az egyházhivatalnokoknak 80—100 kenyeret egyszerre és átadja — mit csinál vele ? — Mindezek olyan kérdések, a melyeket előbb-utóbb rendezni kell, de nem úgy, hogy egyszerre tartoznak a hivek ily nembeli fizetéseket beszolgáltatni, mert ez üres malaszt, hanem úgy, hogy minden áron át kell változtatni, vagy olyan terménynyé, a melyet lehet egyszerre beszedni és átadni, p. o. búzává, rozszsá, vagy pedig készpénzzé. Egyházi hatóságunknak ez előtt 20 évvel kellett volna megkezdeni — lassanként álváltoztatni a dijlapi terménybeli fizetéseket. P. o. a szénát, kenyeret, burgonyát átváltoztatni búza vagy rozsra; a lent, sonkát, húst, borsót, fagyut, fuvart — pénzre és minél kevesebbféle volna a fizetés, annál könnyebben lehetne beszolgáltatni. Azért soroltam el ezeket egész részletességgel, hogy ne minket, ne az egyházmegyét kárhoztassa senki, ha e tekintetben az egyh. törv. 255 §-a nincs megtartva. Egyházmegyénkben már próbálkoztunk ezen kérdést megoldani, de nem sikerült, — nem is sikerül addig, mig az egyházi felsőbb hatóságok e tekintetben nem intézkednek. E közgyűlés is nevezett ki egy bizottságot, hogy jelölje meg az utat és módot, hogyan lehetne az egyházi törv. 255. §-ának érvényt szerezni és gyakorlatilag életbelép tetni ? — Hogy lesz e és-mi az eredmény ? — Azt a jövő fogja megmutatni. (Folyt, köv.) lictpszEmlE. Protestáns Egyházi és Isk. Lap 23—26 sz. „.4 kassai ev. ref. egyház emlékirata a különböző tanintézetekben végzendő vallásoktatás tárgyában.“ Ebben a kassai egyház egy 1000 írttal díjazandó hitoktatói állás szervezésére egyházi törvényeink 472 §-a alapjan 700 írt segélyt kér az egyhker. közgyűlés, illetve convent utján. A kérés fó'indoka az, hogy a körülbelül harmad - félszáz iskolába járó gyermek közül 50—60 százalék nem kassaiigazolt és méltányos óhaj tehát, hogy vallásos oktatásuk ne a a kassai egyház kölön érdekének és kötellességének, hanem egyetemes református érdeknek és kötelességnek tekintessék. Pokoly József. „Lelkigondozás a statisztika világánál“ czim alatt ezen év három első hónapjáról szólló házassági statisztika alapján tünteti fel, hogy mily szomorú lábon áll nálunk a lelki gondozás. Tóth Lajos ügyvéd és egyháztanácsos „Az egyházi unió érdekében“ ez. alatt lelkes hangon s hatalmas érvekkel támogatva ajánlja ama régi, szép, de megvalósulni nem tudó eszmét, a magyar protestáns egyházaink egyesitését, hogy úgy egyesült erővel sikeresebben kiizdhesünk le a katholicismus fontán erősbödő támadásait. Lévay Lajos „Naplójegyzetek“ ez. alatt érdekesen a M. P. I. T. pápai közgyűlésének reá gyakorolt hatását. Ugyancsak a 25-ik számban olvasható az írod. Társulat gyűlése alkalmával Pápán tartott belmissziói értekezlet jegyzőkönyve. A 26-ik sz. első czikke: „Ha angol nemzet örüm ünnepe“ Viktoria jubileumáról szól, mely egyszersmind fényes bizonyítéka annak, hogy a mely nemzet híven megtartja az evangeliom tanait, annak növekedése biztos és folyton emelkedő úgy az anyagi, mint szellemi téren- — Ezután Bancsó Antal theol. tanár érdekes felolvasásának „Az úgynevezett autonom erkölcsiségről“ egy szép részlete következik. A Tárczában Sántha Károly költeménye olvasható : „Ima esperességi gyűléskor.“ Nagyon érdekes az a czikk, mely Mária Terézia vallásos gondolkodására vet világot nMária Terézia vallási és erkölcsi politikája“ ez. alatt. Sárospataki Lapok. 23—26. sz. Kállay Miklós „Sértett hiúság“ ez. alatt Fickte „énu-jéről a „kis világról a nagyvilágban elmélkedik s végül lelkesen buzdít: Ember! kit a közpálya tövisei olykor-olykor megszurhatnak, tanulmányozd azért Fichte „én“-jét, saját magadat s elvetve az önzést, szolgáld a közügyet, benne az erényt.w Hát szép, nagyon szép ez! Csakhogy ránk sokkal sürgősebben, sokkal nagyobb feladatok várakoznak egyházi életünk terén, mint a Fichte „énu-jének a tanulmányozgatása. Sakkal életbevágóbb dolgairól ir Kriton „ Veszteségünk okai gyermekek vallásáról szóló megegyezéseknél. — Erről már csakugyan érdemes elmélkednünk mindannyiunknak.— Krito wszerint az első ok a törvénynek egyik § a, mely egészen kiszolgáltat a kath. klérus hatalmának t. i. hogy a gyermekek vallására vonatkozó megegyezésnek a házasság megkötése előtt kell létrejönnie. Azután hiánya a törvénynek, hogy nem tiltja el a házasság kötésnél közreműködő hivatalnok oly irányú visszaélését, hogy esetleg befolyásolja feleket a kath. egyház előnyére, mint ez megtörtént. Végül általában a hivek és sok helyen a lelkészek közönyösségében keresi a bajokat és pedig helyesen. Közpap „Apápai megállapodások a belmisszió kérdésébenu ez. alatt közli a belmissziói értekezlet megállapodá, sait s azt mondja róluk, hogy theoratikus természetűek, a
