Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-25 / 30. szám
. 477 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 478 tett ki, áldásos működése ötvenedik esztendejét töltötte T>e. A gyámoldát Pálffy és Karsai kezdeményezték ötven év előtt s ma már nagy tekintélyes alappal rendelkezvén, hatalmas támasza a kerület alkalmazottjainak. Az ötvenéves jubileum alkalmával Poszvég Sándor kerületi főszámvevő megírja és kiadja a gyámolda történetét, a nagy gonddal Írott mű mintegy 15 Ívre terjed s a tiszta jövedelmét a szerző a gyámoldának szánja. Az érdeklődők figyelemét előre is felhívjuk a munkára s a nemes ügyre. — A Koppy-féle hagyaték ügyében a m. kir. curia a következő Ítéletet hozta : „A b.-somogyi ev. ref egyhrn. felperesnek Fuchs Sándor és Kremzir Miksa alperesek ellen 2000 frt tőke s jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: II. r. alperesre vonatkozó felebbezett részében mindkét elsőbiróság Ítélete megváltoztatattik akkép, hogy II. r. alperes az I. r. alperes fizetési képtelensége esetére köteleztetik a 2000 frt tőke, ennek 1889. évi május 18-tól járó8%-os kamatai és a 140 írtban megállapított perköltséget 15 nap a. végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok : A valódiságára nézve nem kifogásolt G. a. utalvány szerint I. r. alperes II. r. alperest mint az ő ingatlan jutalékának vevője utasította, hogy a nála levő vételárból a felperes követelését fizesse ki. Felperes ezt az utalványt II. r. alperesnek átadta. Igaz ugyan, hogy II. r. alperes utóbb az utalványt felperesnek visszaküldte azzal, hogy Fuchs József az utalványozó meghatalmazottja a H. a. levélben közlőitek szerint a nyugtát állítólag kiadni nem akarta és az összeget neki fizette ki. II. r. alperes azonban épen a H. a. levélben, melyben az utalványt tudomásul vette, arra kötelezte magát, hogy miután az utalványozó Fuchs Sándor névaláírása közjegyzőileg is hitelesítendő volna, a fizetést úgy fogja eszközölni, hogy Fuchs Józseftől az utalványozó meghatalmazottjától egyszerűen nyugtát vesz. Ha tehát Fuchs József nyugtát adni vonakodott, ez nem mentette fel II r. alperest az utalvány által reá rótt és elvállalt kötelezettsége alól és nem volt jogosítva az utalvány ellenére az utalványozó részére fizetést teljesíteni, hanem tartozott az utalványnak érvényt szerezni esetleg akkép, hogy a kérdéses összeget bírói letétbe helyezi. Nyilvánvaló tehát II. r. alperes felelőssége az esetre, ha a marasztalási összeg és jár. I. r. alperestől be nem hajtható. BpesteD, 1897. évi junius 2l-én Szabó Miklós m. k., Illyasevics Jenő m. k. A mennyire sajnáltuk két évvel ezelőtt ez ügynek a Dunántúli Prot. Lapban történt szellőztetését: ép oly örömmel közöljük most ezt a végérvényes Ítéletet. Azok után, a miket az ügy megvilágítása czéljából nagyt. Körmendy Sándor egyházkerületi főjegyző ur elmondott akkor, a mikor ezt a még per alatt álló ügyet R. és Nagy Lajos ur nyilvános szóváltás tárgyává tették — nem lehetett ugyan semmi kétség az iránt, hogy a Koppy-féle adomány el nem vész; mégis kinek ne esnék most jól az a biztos tudat, hogy az ügy oly módon nyert végleges elintézést, hogy sem a daruvári ev. ref. egyház, sem nt. Körmendy Sándor volt esperes urnák, mint kormányzónak jó hire-neve semmi, de semmi kárt nem szenvedett. De örömünk se képes elhallgattatni velünk az a fölött érzett igaz sajnálkozásunkat, hogy a Fuchs József adós ellen már 1888-ban tehát Körmendy S. ur esperessége idejében megindított kereset miért nem szorgalmaztatok kellő erélylyel ? ! Mert ha ez megtörtént volna: akkor — a mi véleményünk szerint legalább — nem következett volna be se a fentebb említett polémia, a mi sehogy se illett be egyháztársadalmi életünkbe, se a b.-somogyi egyházmegyének az egyhkerület által történt erős megfenyegetése. — Eredménytelen jegyzőválasztás. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület főjegyzője, Tóth Sámuel a tavaszszál lemondott állásáról. Az egyházkerület sajnálattal fogadta lemondását és a főjegyzői állás betöltésére elrendelte a szavazást. A beérkezett szavazatokat, mint debreczeni levelezőnk Írja, julus 19-én bontották föl. A jelöltek közül egysem kapott abszolút többséget. Majdnem egyenlő szavazat esett ZsigmoudéSáudor szoboszlói lelkészesperesre és Dicsői! József debreczeni lelkészre. Könyves Tóth Kál mán debreczeni lelkész, a kiváló író is kapott néhány szavazatot. Most uj szavazást rendeztek el Zsigmond Sándor és Dicsőfi József közt. — Pár szó a somogyi egyházmegye gyűléséről SZÓlÓ tudósításhoz. Közöltük a gyűlési tudósításnak bevezető, nagyon is szubjegtiv részét, — közöltük pedig nem csak azért, mert szerzője a közlésre súlyt helyezett, hanem különösen azért, mert benne a gyanúnak oly jeleit láthatjuk, melyekkel szembeszállni kötelességünknek tartjuk. A junius 20-iki számban mi sem többet, sem kevesebbet nem irtunk mint ezt: „nem kell részleteznünk azok előtt, a kik a csurgói egyház és a b.-somogyi egyházmegye válságos helyzetét ismerik“ . . . (hogy mily jó hatása lesz ott püspök ur megjelenésének), de nem irtuk egy hanggal sem,hogy ott „a bomladozás jelei mutatkoznak,“ hogy ott „a pusztulás angyala lobogtatja rémes szárnyait“ hogy ott „nem akarják a kormányon levők az egyházmegye jólététét munkálni.“ Mindez a mi közleményünkbe csak belemagyaráz tatott vagy a mint Goethe mondta „hineingeheimnisst“ — de benne — méltóztassék csak higgadtan a kérdéses szavaikat elolvasni — nem volt. Hogy a „válságos“ kifejezés a csurgói egyházra s a somogyi egyházmegyére illettek-e ? azt rövid utón elbírálni bajos volna, de talán azok után a mik a csurgói egyházról nem egyházi lapban megjelentek s az egyházmegyéről is az esperesi lemondás bizonysága szerint — e szavak nem voltak tu - erősek. Ami végül azt a gyanút illeti, hogy ez a hiobhir a somogyi egyházmegyéből került ki: kárjük ne méltóztassék gyanakodni és senkit gyanúsítani, mert a kérdéses czikk a vegyes közlemények közt látott minden betű vagy egyéb jel nélkül napvilágot s igy annak minden soráért a szerkesztő felelős, a ki a felelősséget azon tudatban szívesen magára vállalja, hogy a b.-somogyi egyházmegye iránti meleg érdeklődés engedte csak a kérdéses kifejezést lapjában megjelenni s ha e kifejezéssel az egyhmegye intéző lelkészeit és világi férfiait talán felettébb is sarkalta : bizonyára nem az egyházi élet vallja annak kárát. Adja Isten, hogy úgy legyen! — A pápai állami tanítóképzőbe a jelentkezés oly tömeges, hogy a mi Magyarországon még nem fordult^elő, pár huzamos osztály kell a növendékeknek. Jövő számunkban bővebben szólunk ez intézetről. — A nyomorultakért. Hézagpótló munkát van hivatva teljesíteni e nemrég alakult „Testi és szellemi fogyatkozásban szenvedők gyámolitó országos egyesület,“ a mely feladatául tűzte ki, hogy a nagyszámú szerencsétlenek sorsán javítson, mert 16073 siketnéma, 15430 vak és 15908 hülye van Magyorországban s összesen csak 9 intézet: 7 a siketnémák, 1 a vakok és 1 a hülyék számára, úgy hogy ezeknek a szerencsétleneknek óriási száma még ma is állatias sorsnak néz elébe. — Az egyesület különösen három irányban működik. Felvilágosítást nyújt a szerencsétlenek szülőinek, segélyezi a szegényeket, s intézeteket és iskolákat létesít úgy a vagyonosabb szülők, valamint a szegényebbek számára is. Különös gondot fordít a szerencsétlenek ipari képzésére s a felnőtt iparosok munkáinak
