Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-27 / 26. szám
415 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 416 nehéz. A magunk részéről is helyeseljük, hogy szakított a régi formával s a hexameter helyett alexaudrinekben fordított. A hexameter szent formája volt az eposznak, a görög fül gyönyörködött benne, — a magyar fülnek jobban esik a csengő-bongó alexandrin. Forma dat esserei! Sok költemény épen a forma miatt nem lesz népszerű. — Csak hasonlítsuk össze p. o. a Szabó István-féle fordítást aBaksayéval, — a külömbség nyomban szembeötlői Szabó fordításában így kezdődik az Iliász: „Zengjed, óh istennő, peleusíi levente Akhilles Bőszharagját, mely ezer jajokat szüle a danaoknak, Sok daliák lelkét zavará le időnek előtte Hádeshez, magokat madaraknak ebeknek ebédül Vetve, Zeüsz végzelme szerint, szakadatlan azóta, Hogy perelés közben egymásra felingerülének Szélesen országló Agamemnon s hires Akhilles.“ Mennyivel szebben s a magyar fülnek mennyivel kellemesebben hangzik Baksay fordítása : „Peleus fiának végzetes haragját, Mely az akhivoknak, gyászba vonta napját, Bajnokok nagy lelkét pokolra vetette, Testét madarakkal, ebekkel etette, (Ekként teljesül be, a mit isten rendel) Akhilles haragját, istenasszony, zengd el, Mikor Agamemnon emberek királya, összeszólalkozván kelt véle viszályra.“ Vaunak Baksay fordításában [olyan helyek, melyek magának Arany Jánosnak is becsületére válnának. Mily szép p. mikor Hefaistos vigasztalja anyját, Hérát: „Tűrd el, noha szégyen, szenvedd, noha bánat, Veretve ne kelljen látnom az anyámat. Mert akkor ha fáj sem tehetek már róla, Ellent neki állni lehetetlen volna. Máskor is, hogy melléd keltem ilyen végből, Lábaimnál fogva kivetett az égből; Szállottam napestig, mig Lenmósba estem Sintisiek fogták fel az áléit testem.“ Ki ne gyönyörködnék e remekül fordított sorok olvasásában, hol Glaukos és Diomedes találkozása van előadva s hol Glaukos igy szól Diomedes kérdezősködésére: „Felelt Hippolokhos ékes fia szépen. Mit tudakozod te az én nemzetségem? Úgy van az ember is mint a fa levele, Leszakad az ágról, játszik a szél vele, Tavaszszal a helyén uj rügyek zsendülnek, A nemzetségek is támadnak, eltűnnek.“ Lehetetlen, hogy e sorok olvasásánál ne bámuljuk Homéroszt s elismeréssel ne adózzunk a fordítónak. Hát a mikor Andromakhe kéri férjét, Hektort, hogy kímélje magát, ne menjen csatába, nézze feleségét s kedves csemetéjét: „Boldogtalan, megöl az a nagy szív téged, Nézd legalább, s szánd meg kisded csemetédet, Engemet is szegényt, árvát nem sokára Hiszen minden akhiv téged vár halálra. Valamennyi rádtör. Jobb meghaljak én is, Jobb hogy a föld alá akkor szálljak én is. Mert enyhület semmi, csak fájdalom vár rám ; Sem atyám, sem anyám. Hagytak engem árván.“ Az aggódó hitves szavaira igy válaszol Hektor: „A fényes sisaku hős felel viszontag, Hitvesem, engem is terhe nyom e gondnak, De félek, nyelvére ember, asszony vészen, Ha gyáván a harczot csak messziről nézem. A szivem is mást mond, ahoz vagyok szokva, Sereg élén járjak, bátran viaskodva, Őrizzem nevemet, atyám dicsőségét, Noha lelkem sejti már a dolgok végét: Eljön majd az idő, Priamos és háza, És a szent Ilion porba lesz alázva. De akkor sem fáj úgy a szivem Trójáért, Királyné anyámért, Priamos királyért, Sok bátor öcsémnek porba hullásáért, Mint a te életed keserves sorsáért.“ Teljessé lesz e szép családi kép, midőn a hős Hektor ölbe veszi kicsiny fiát, magasra tartja s így szól: „Óh Zeüsz, hadd legyen ez a gyermek szintén Trójaiak között dicsőséges, mint én, Országiam termett, hatalmas erőre: Kiilömb az atyjánál, mondhassák felőle. Mikor diadallal harczaiból tér meg, Lepje szenyje pornak, ellenséges vérnek, Hozván a sok zsákmányt, kit a lmrczon szerze, Fogadja az anyja igen örvendezve.“ Fásult annak a szive, ki e sorokban gyönyörűségét nem találja. (Vége köv.) Faragó János. AfEgyes ^özleményE^. — Féléves és negyedéves előfizetőinket, mint szintén azokat, kik a jelen félévről hátralékban vannak, tisztelettel kérjük előfizetésük megujitására, s illetve hátralékuk beküldésére. — A kiadóhivatal. — A leányinternátus e hó 25-ikén tartotta ház vizsgálatát szép számú közönség jelenlétében. A leánykák a kézimunkában, zenében és német nyelvben elsajátított jártasságukat mutatták be a jeleulevők teljes megelégedésére. Mint a polgári iskolának is legszorgalmasabb növendéke Bodri Juliska 1 darab 10 frankos aranyat kapott dr. Antal Géza adományaként. A vizsga végeztével Kis Gábor bizottsági elnök intézett szép szavakat a növendékekhez. — Tankönyvengedélyezés. A vallás és közoktatásügyi miuiszter dr. Kapossy Luczián tanártársunk Poétikájának 2-ik kiadását 2339 sz. a. tankönyvül engedélyezi. Ajánljuk a szakférfiak figyelmébe.
