Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-27 / 26. szám
Nyolczadik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1897. junius 27. * --------------------------ft -A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez I)r. Antal Géza felelős szerkesztő czi— mére küldendők. # -----------------------------ft Az egyház és iskola köréből. megjelenik minden vasárnap. #--------------------------* A.z előfizetési dijak (egész évre 4 írt, félévre 2 írt), hirdetések, reolamatiők Kemenczky Lajos ezimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. *---------------------------ft * Tanügyi reflexiók. Ismét egy iskolai év múlt el; fog-e képezni forduló pontot a középiskolák életében, nem tudjuk, de a biztató jelek reményt nyújtanak. Fontos, nagyon fontos mozgalom indult meg ; a tanári testületek, tanári körök a tanterv revízió ügyében különösen az egyes tárgyak módszeres kezelésére oly munkálatokat létesítettek, melyek fényesen tanúskodnak arról a nívóról, a melyen a magyar tanárság van. Óhajtandó, hogy e munkálatokat nyomtatásban is olvashassuk. Mind inkább s inkább kezd kidomborodni a jövö iskolája, a revideált tan terv csak az utat egyengeti, de nem maradhat végleges; egy világos, hogy a mi tanügyünk nem lehet a külföldi tanügy lelketlen kópiázása; a külföldi iskolák bő tapasztalatait fölhasználhatjuk bizonyító okul a jóra vagy rosszra; de szükséges, hogy végre önálló fejlődést vegyen tanügyünk; örvendetes jelenség e tekintetben, hogy általánosan elismerték a tanügyi faktorok, hogy közoktatásunk alapját a nemzeti tárgyaknak kell képezniük; a nemzeti nyelvnek alapos s lelkes ismerete mellett irodalmi termékeinknek bő s gyümölcsöző olvastatása szükséges, hogy első sorban legyen közkincscsé mindaz a derék gondolat, érzelem, a melyek a mi Íróinknál bőségesen találhatók. A klassz, nyelvek oktatásában mindinkább feltűnik az az egyedül helyes nézet — a jelen viszonyok között — hogy azokat nem nyelvükért, hanem tartalmukért olvassuk; nem lehet az a czél, hogy modern gondolatainkat klassz, nyelven tudjuk kifejezni, hanem, hogy a nyelv segítségével az auktor még felhasználható szellemi kincsét élvezhessük; kétségtelen, hogy el kell érkeznie annak az időnek, midőn a tanügyi köröket nem pusztán a hagyomány iránt való tisztelet vezeti a tantárgyak íentartásában. kijelölésében, hanem az a tartalom, melyet a modern élet minden viszonyaiban gyümölcsözőleg lehet majd fölhasználni. Addig embereket kell kicserélni, hamis meggyőződésekből tabula rasat csinálni, hogy a kor hivó, nagyon hivó, sürgető szava halló fülekre, ápoló keblekre találjon s igy a jó akadálytalan elfoglalhassa helyét; első lépés, hogy egy bátor kéz más tanácsosokat is meghívjon azokon kívül, kik eddig az egyén, a kezdeményező szerint változtatták meggyőződésüket (?) a tanügy terén, tegnap jónak, szükségesnek mondották a görög pótló tanfolyamot, ma ugyanazt nemcsak nem jónak, sőt egyenesen káros hatásúnak mondják. A reáliákra vonatkozólag is általánossá fejlődött az a meggyőződés, hogy oly méitékben foglalnak helyet a középiskolai ok látásban, aminő mértékben sem az általános műveltség, sem az élet, sem a középiskolának egyetemre előkészítő jellege nem kivánják; úgy látszik remélhető az üdvös s hasznos redukczió. A görögpótló anyagra vonatkozólag egy részen még mindig uralkodik az a téves fölfogás, hogy annak a görögöt kell pótolnia. Azt hiszem az elnevezés helytelensége oka a téves hitnek; nem a görögöt akarja az pótolni, hanem a görög nyelv helyett oly ismeretet közölni, melyben nem okvetlenül szükséges a görög nyelv tudása, de mindenkire egyformán lelket nemesitő hatású: értem a művészeti részt. E rész annyi szépséget, annyi művelőt, izlésnemesitőt tartalmaz, hogy 26 i dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.
