Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-10 / 2. szám
29 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 30 mert Pálffy ur kiindulási pontja o’y elhibázott, a belőle vont következtetések oly gyarlók, hogy ellenfele valóban bátorságot meríthet azt állítani, hogy neki van igaza. Erőnk akárhányszor az ellenfél gyöngeségében rejlik. Teljesen igaza van Kirvács urnák, mikor azt mondja, hogy a leányegyházakban is van s kell is lenni presbyteriumnak. Ez 2X2 == 4; a mi vitát nem tűr. E presbyteriumnak is az anyaegyház lelkésze az elnöke. Eddig még ebben se kételkedett senki. Ez a presbyterium önállóan intézi a leányegyházakban is a hatáskörébe utalt ügyeket. Az egészen önálló, de egyszersmind külön is álló gondolata Pálífy urnák, hogy a leányegyházak presbyterei az anyaegyházak presbytereivel együttesen alkotnak egy presbyteriumot! ? E véleménynek nincs semmi alapja sem a törvényben, sem a gyakorlatban. Ezt sem szükséges bizonyítgatni. Nem kevésbbé fölösleges bizonyítgatni annak a meghatározásnak tökéletlenségét sem, a mit Pálífy ur a presbyteriumokról felállított, a mely szerint t. i. „a presbyterium oly erkölcsi testület, a melynek elnöke és jegyzője van, üléseiről pontos jegyzőkönyvet vezet.“ E meghatározás igen bő, s ezért helytelen. Hanem hát mindamellett is én is azt mondom, hogy engem meg se Konkoly Thege Gy. urnák, se Kirvács urnák érvelése nem győzött meg arról, mintha azon álláspontom, hogy a leányegyházak nincsenek jogosítva arra, hogy szavazatadás által befolyást gyakoroljanak a „felsőbb egyházi képviseleti testületek és hatóságok tagjainak megválasztására“, helytelen volna. Nem akarom ismételni azokat, a miket e tárgyban a D. Prt. Lap múlt évi 29-ik számában elmondtam. Most szorosan csak a törvény 27. § 11. pontjánál maradok. E pont a második kikezdésében, a hol részletezni kezdi, hogy mely egyházközségek adnak szavazatot — igy szól : „minden anyaegyházközségnek feltétlenül annyi szavazata van, a hány rendes lelkészi állomást tart fenn.“ A leágy egy házakról pedig egy árva szóval sem emlékezik meg sem itt, se később. Már most az bizonyos, hogy a szav^zatadásról a 27. § 11. p. rendelkezik ; bizonyos az is, hogy e § csak aayaegyháznak tulajdonit szavazati jogot. Miután pedig a leányegyház nem anya egy ház, mert rendes lelkészi állomást nem tart fenn ‘. tehát nem tartozik jogai közé, hogy szavazzon a felsőbb egyházi képviseleti testületek és hatóságok tagjaira. Vagyis a 27. § 11. p. a leány egyházakra nem tartozik. Azokra, a miket Pálffy K. ur az Egyh. Törv. 199. §-ára mondott, majd csak akkor válaszolok részletesen, ha „bővebben indokolja álláspontját“. Most csak annyit jegyzek meg a Prot. Egyh. és Isk. Lap szerkesztőjével, hogy „ez a kérdés irodalmilag is teljesen tisztázva van.“ Dr. Baczoni L., Radácsy Gy., Pokoly J. és Zoványi J. szintén úgy magyarázzák az Egyh. Törv. 199—203. §-ait, mint Körmendy Sándor (Nemo) és Kis József. ____ Kis József. A vitát e kérdés fölött — föntartva Pálffy Károly ur részére a végső válasz jogát — ezennel befejezzük. Szerkesztő. *) Í^gyf[ázun| múltja. Adatok a régi dunántúli egyházkerület történetéhez. (Folyt.) II. A zalavármegyei esperességhez tartoztak : Kapornak 15. Muraköz Nemzeti Nedolcz Nára Strigon Hidvég Muraszonbat 5. Szerdahely Szentmárton Kémer 20. Szalónak Koppány Szentörgy Szent-László Turnicza Berzencze Légrád 10. Szent-Miklós Perlak Csák 25. Szobolicza Felső-Lendva Szent-Mihály Alsó-Lendva Beleczen Martiáncz Kaproncza Espereseiül emlittetnek: 1. Kulcsár György alsólendvai lelkész és egyházi iró. Munkái: 1. A halálra való készületről rövid tanúság. Lendva 1573. 2. Az ördögnek a poenitentiatartó bűnössel való vetekedéséről. Lendva 1573. 3. Postilla, azaz evangeliomoknak, melyeket esztendő által keresztyének gyülekezetibe szoktak olvasni és hirdetni, praedikatzio szerint való magyarázatya. Alsó-Lendva 1574. 4 rétü 561 levél. Ezenkívül még két kiadásban jelent meg: 1579-ben és 1597-ben Bártfáu. 2. Briccius András náraí lelkész. 3. Domjáui Márton martianczi lelkész. 4. Hidegkúti András nedolczi lelkész. 5. Fabriczius Péter szentmártoni, — 6. Janicz Mihály szelueczi, — 7. Briccius Péter szentgyörgyi, kiről Kanizsai Pálfi János püspök 1631-beu azt irta, hogy még él s a nárai egyház hívta papjául. 8. Vekecz Györcz turniczai lelkészek. III. A somogyi esperességről legkevesebbet tud Ember Pál. Azt Írja ugyanis, 1) hogy körülbelül 25 egyházunk volt ott, de ezek közül csak Kis-Komáromot,Kilitit, Nagy- Dobszát, Kis-Unyomot és Simon-Tornyát sorolja elő, s espereseiül csak Briccius Dániel kis-komáromi és Briccius Péter kis-unyomi lelkészt említi. Pedig ez virágzó egyházmegye volt, s azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kis-komáromi egyház régi auyakönyvéből jelentékeny számmal egészíthetem ki Ember Pál töredékes feljegyzését, mert forrásom kétszer annyi egyházról, soknak lelkészéről is megemlékezik, s abból lehetőleg teljesen összeállíthatjuk a somogyi egyházmegye gyülekezeteit. De mielőtt ezt tennénk, magáról a kis-komáromi egyházról kell valamit szólanunk. II. A XVII. században dunántúli kerületünknek egyik előkelő egyháza volt Kiskomárom, mely mivel végvár is volt, külön lelkészeket tartott a várban és a városban. Pathai István püspök, mint a kiskomáromi vár lelkésze *) I dézett mű: 656. 1.
