Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-10 / 2. szám
25 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 26 Nos, lehet-e ezek után kételkedni, hogy a tavaszi kei*, gyűlés a fenti módon mog fogja oldani ezt a kérdést, ha a gazd. tanács feladatának magaslatára helyezkedik s minden akadályt elhárít, a jelzett épület meg és átvétele, az épületek czéljaikra átalakítására vonatkozó tervezetek és költségvetés előkészítése, s igy a közvéleménynek megnyerése tárgyában. Szabadjon reménylenünk és várnunk, hogy a tavaszig meg lesz minden téve a gazd. tanács által, hogy ezen epokhális ügy, egyházkerületünk nem kisebb előnyére, mint dicsőségére megoldassák, s a kér. internátus uj és állandó szép és egészséges s tágas helyiségébe annyi szülői szivnek s fennen dobogó prot. érzületünknek örömére szeptemberben már ünnepélyesen beköltözködhessék. Föl hát gazd. tanács, mert közeledik a tavasz, s a prot. leánynövelde ügye nem kerületi jegyzőkönyv, mely ad graecas calendas halasztható. Körmendy Sándor. Isbjoíaügy. Nemes indítvány. A csurgói ev. ref. fögymnázium, magyarságunk és egyházunk ezen derék végvára ez évben üli meg 100 éves jubileumát, s erre való tekintettel Grosch Aladár ráczkozári körjegyző a következő szép levelet intézte Vida Károly dr. csurgói ev. ref. főgymn. igazgatóhoz egy, az intézet volt tanitványai által a százéves ünnepély s az uj épület fel avatása alkalmából létesítendő alapítvány ügyében: „Mindazon volt csurgói tanulókat, kik úgy éreznek mint én, kell, hogy feltétlen ragaszkodás, forró szeretet és mindenek felett az igaz hála kösse a múzsák régi templomához. De bármennyire meg is gyökeresedett szivünkben e három érzés, ama szeretetet, melylyel a csurgói fögymnázium bennünket átölelt, azt a sok jót, melylyel bennünket elhalmozott, visszafizetni nem tudjuk soha. Hogy is lehetne? Hisz gyermek sohasem hálálhatja meg az édes szülő' anya gondozását és szeretetét. A jó anya ezt tudja. Tudja és mégis fáradságot nem kiméivé készíti elő gyermekét az élet nehéz küzdelmeire a nélkül, hogy a sok jótétemény visszafizetésére gondolna, teszi önzetlenül, mert az igaz szeretet nem számit. Mégis jól eső édes öröm, ha a szülő születés napja alkalmából legalább a szeretet és hála megnyilatkozását látja gyermekétől. Arról értesültem, hogy a mi közös anyánk, a csurgói főgymnazium az 1897. évi szeptember 1-én búcsút vesz a százados falaktól, megifjodva uj monumentális palotába költözik át születés napját fogja ünnepelni. Ez késztet arra, hogy kedves Igazgató Uram drága idejét bátorkodom meg rabolni. Itt a kedvező alkalom, mikor közös anyánkat meggyőzhetjük arról, hogy szeretetét nem pazarolta érdemetlenekre, mikor hálánknak látható jelét adhatjuk. Nem a feltűnési viszketeg, hanem az igaz érzelem mondja toliamba a következő ajánlatot. Mivel — magam után ítélek — egyes volt tanulók arra nem képesek, hogy figyelmet érdemlő nagyobb alapítványt tegyenek, s ha van is nehány, a ki teheti, a többi kevésbbé tehetős is egyesült erővel, édes örömmel óhajtana ily alapítvány létesítéséhez hozzájárulni, — ajánlom hogy a volt tanítványokhoz intézzünk felhívást adakozásra, egy az édes anya születés napjának emlékére létesítendő uj ösztöndíj alapra. A fögymnázium könyveiből ki kellene írni a volt tanulók neveit, kipuhatolni állásukat és holtartózkodásukat, úgy aztán felhívással megkereshetnők őket. E munkát végezhetnék azon volt tanítványok, kik Csurgón laknak. A magam részéről szívesen felajánlom az adakozásra való felhívások nyomda költségeit. Ezek után alázatos kérésem tekintetes igazgató Úrhoz: méltóztassék jelen szerény ajánlatomat illetékes helyen tárgyaltatni, esetleg már is egy szükebb körű bizottságot alakíttatni, pénzkezelőt kinevezni s az eredményről azért értesíteni, hogy tudjam circa hány ezer felhívást nyomassak. Ha pedig jelen ajánlatomat nem méltóztatnak elfogadni, kérem kedves Igazgató Ur bocsánatát, hogy alkalmatlan voltam. Mély tisztelettel vagyok tekintetes Igazgató urnák hálás volt tanítványa Grosch Aladár kjző. A tanári kar örömmel vette tudomásul a volt tanítvány nemes ajánlatát, s addig is, mig a szervezkedés az indítvány értelmében megtörténnék, mintegy tudomásulvétel végett, azon óhaj kifejezése mellett hozza nyilvánosságra e nemes sorokat, hogy a csurgói ev. ref. főgymn. volt tanitványai az igazgatóval tudassák tartózkodási helyeiket. I^gyiptzi élet. Nehány észrevétel a »Két vitás kérdés «-re. Pálffi Károly e. m. tanácsbiró ur e b. lap 50-ik számában a presbyterium szavazati jogával foglalkozván, a barsí egyházmegye ügyrendjét törvénytelennek, e tárgyban elmondott nézetemet tévesnek nevezte, s végül azon reményének ad kifejezést, hogy engem nézetem helytelenségéről meggyőznie sikerült. Jóllehet Konkoly Thege Gyula kei*, számvevő ur e b. lap 51 -ik számában rövideu megfelel a tanácsbiró ur állításaira, miudamellett, mivel a tanácsbiró ur csekélységemre is hivatkozik becses czikkében, legyen szabad arra nekem is csak nehány megjegyzést tennem. Legelső sorban is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nézetem helytelenségéről meggyőznie éppen nem sikerült, s ezen az alapon szerintem nem is lehet. A tanácsbiró ur nézete, s szerény véleményem között a fő eltérés az lenne, hogy szerinte a leányegyházaknak — mivel lelkészük nincs, — nem lehet presbyteriu-2*
