Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-02 / 18. szám
289 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 290 Minden egylet gyászzászlója alatt vett részt a temetésen. Veszprémben ily megható és népes temetés még soha nem volt. A temetőben, Demjén Márton veszprémi lelkész tartotta a következő gyászbeszédet: * * * Szomorú Halotti Gyülekezet! „Elvégeztetett minden! Alig kezdett hegedni a sajgó seb, melyet boldog emlékű ngos Kenessey Károly kir. tauácsos megyei tiszti főügyész halála okozott, ismét felszakadozott az, midőn Tek. Veszprém vármegye eiső választott tisztviselője Nagyságos Véghely Dezső kir. tanácsos alispán s presbyter ur 1897. april. 22-én elköltözött közülünk az örökkévalóságba. Mint az égből hirtelen lecsapó villám szakgatta meg szivünket a rémes hir, hogy a szerető atya, az önfeláldozó tisztviselő és emberbarát nincs többé, — itt hagyván szeretteinek, családjának, híveinek, vármegyéjének a mély bánatot s az utána való vágyódásnak elenyészhetetlen érzetét. Hogy mi volt ő családjának, egyházának, e nemes Veszprém vármegyének, hű barátainak, önzetlen tiszttársainak s e hazának: azt csak azok érzik és tudják a maga nagyságában és teljességében méltányolni, a kik ép oly lángoló szeretettel, mély érzelemmel és fogékonysággal bírnak a ínunka szentsége, a haza iránti szeretet és minden magasztos kötelesség betöltése iránt, mint ő bírt — ki 57 évre terjedő életéből 32 esztendőt — ennek minden pillanatát a szó legnemesebb értelmében a közjónak szentelte. Élete a legfenségesebb elvnek: a Jó Istenben való rendithetlen bizalomnak, igazságnak, hűségnek és szeretetnek vala szentelve. A mily erős volt jellemében a szilárdság és határozottság: ép oly kimeríthetetlen volt szivében a részvét, szeretet és gyöngédség is. Mily magasztos volt az egyházi és polgári társaság e jeles vezérének élete és jelleme, mily eseménydus és meglepő változatokkal bővelkedő életpálya, — melyet a hazának áldozott. Mint 8 éves gyermek édes anyjával, annak kebelén menekült az édes hazát megszállott ellenség söpredék hadai elől, hogy drága élete martalékul ne essék, — s ő a gyermekkori szomorít emlékből egy szent eszmét ápolt és folyton erősített szivében, s valamint Pál apostol 32 évi harczban önfeláldozóan terjesztette Krisztus oi szagát, úgy a megdicsőült is 32 évi közszolgálati pályáját egyetlen eszmének: a sok próbaitatások, kesergetések által megkínzott magyar haza megerősítésének és újjászületésének szentelte. Legyen áldott emlékezete! És most vegyetek búcsút a távozó nagy lélektől, szerető neje immár bús özvegye Molnár Juüána úrnő, a mérhetlen bánatban vigasztalja meg vallásosan művelt szivedet Isten a vallás és a hitvesi nemes öntudat megnyugtató érzetével. 30 évig éltél hű férjed oldala mellett és erős, müveit lelkeddel védted őt, védted szeretett családodat, ha gyűlt a harczok üszke — szerencsében s ármány között! A vallás és öntudat megnyugtató érzelmeivel végy búcsút: „kedves férjem, Isten veled, legyen csendes nyugvóhelyed!“ Kedves gyermekei! A nagy veszteség súlya alatt meg ne rendüljetek, meg ne rémüljetek, legyetek erősek. Édes atyátok két talizmánt hagyott nektek, miket ha megtartatok, áldottak lesztek, Isten oltalma és ereje vezérli lépteiteket. E két talizmán: az Isten és hazaszeretet. Ezekben legyen vezéretek jó atyátok dicső szelleme. Legyen áldás rajtatok! És mi mindnyájan, kiket az elismerés, tisztelet és hála szent érzelmei hoztak e sirhoz, hogy az elköltöző nagy léleknek utolsó „Isten hozzád“-ot rebegjünk, jertek boruljunk le az élet és halál Ura és Istene előtt és imádkozzunk eképen: Jó Istenünk! jutalmazd meg azt a sok jót szépet és hasznosat, miket a megdicsőült egész áldásteljes élete folyamán családja, hívei s embertársai között szétárasztott. Adjad, hogy lelkesítsen minket az ő nemes példája, tartson össze szeretete, buzdítson soha nem lankadó áldozatkészsége és önzetlensége. Add, hogy legyen áldás hamvain. Legyen könnyű felette a hant, mely a család, a testvér, az egyházi és polgári társaság, a hű tiszttársak, barátok és rokonok könnyeitől ázott. Irgalom Istene! küldj mennyei vigaszt a mély bánatba merült özvegynek, gyermekeknek, rokonoknak — a hű tiszttársaknak s nyugtasd meg szivünket a halhatatlanság hitével, hogy egykor újra látjuk tőlünk elköltöző szeretteinket. Add, hogy béke honoljon e vármegye s édes hazánk határain, hogy itt a fóldmivelés, ipar, kereskedelem, tudomány, művészet és az emberi társaság igazgatása oly boldog és dicső legyen, a mint azt a megdicsőült szelleme óhajtotta. Jó atyáuk! Istenünk! légy velünk, szent fiadnak az Ur Jézus Krisztusnak nevében Ámen. A legutolsó megható buc^u szavakat Kolossváry József megyei főjegyző intézte a távozó szelleméhez, fogadást tevén a sírnál, hogy az ő jó szivét, nemes érzelmeit, nagy szellemét és reudithetetlen barátságát hálás kegyelettel örökké megfogják őrizni. Koszorúk: Dunántúli ref. egyházkerület Világi főjegyzőjének. — Esterházy Főispán Kedves jő Alispánjának. — A veszprémi ev. ref. egyházmegye Felejthetlen gondnokának. — A pápai ev. ref. főiskola Igazgató tanácsosának. — Veszprém város hálás közönsége Szeretett Alispánjának. — Veszprém város tisztisztikara Szeretett alispánjának. — A magyar történelmi társulat Véghely Dezsőnek. — Veszprém vármegye közönsége Érdemdús alispánjának. — Pápa város közönsége Szeretett alispánjának. — Gyászoló tiszttársaid Nyugodjál békében. — Veszprém vármegye közigazgatási bizottsága Szeretett Alispánjának, — A veszprémi kir. törvényszék Véghely Dezsőnek. A veszprémi honvéd tisztikar Veszprémmegye alispánjának. — A főgymnasiumi bizottság A veszprémi gymnasium jótevője-
