Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

Nyolczadik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1897. április 25. A lap szellemi részét illető közlemények: a szerkesztőséghez I>r. Antal Géza felelős szerkesztő czi­­mére küldendők. > Az egyház és iskola köréből. Ä ÉÉúlí ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 4= írt, fél­évre 3 írt), hirdetések, reolara atidk Kemenczky Lajos ozinaére, a lap kiadó hivatalához küldendők. *--------------———» Mi a mi Helyzetünket bárminő szemüvegen nézzük^ teljesen normálisnak nem mondhatjuk. Egyházi, hazai életünk életfája nem oly üde, zöldelő, vi­ruló, mint lelkünk óhajtaná. Nem, mert a kö­zépkori elvek uralma még mindig lánczára fűzi a lelkeket úgy egyházi, mint hazai téren, és a valódi humanizmus még mindig csak a kezdet kezdetén áll. Pedig humanizmus nélkül a végletekben csak is szörnyszülöttek támadnak úgy az egy­házi mint a hazai téren, Az emberi szellem majd zsarnok, majd romboló, Istent, lólekismeretet, jogot, igazságot, liberálizmust detronizál ott, a hol tán elvétve útjában találja. Jaj a társada­lomnak, jaj a hazának, jaj az egyháznak, ha a humanizmus uralomra nem jut a lelkek felett. Minden hazafinak, államférfinak, minden val­lásos egyénnek szent kötelme a humanizmust szolgálni. A mi bajainkat is épen a humanizmus hiánya okozza úgy hazai mint egyházi téren. Nincs tel­jes vallás szabadságunk, nincs igazságos adórendsze­rünk, nincs liberalizmusunk. A teljes vallásszabadság elengedhetetlen egyik föltétele a jobb jövőnek. Nem ábrándozom én „a szabad egyház a szabad államban “-féle jelszóért. Nekem ideám, hogy az állam a törté­nelmi egyházak jóléte, szabadsága felett őrködjék. A humanizmus megköveteli, hogy az államban levő egyházaknak egyelő joga, egyenlő helyzete, egyenlő szabadsága legyen. A r. kath. egyháznak legyen meg autonómiája, természetesen a királyi kegyúri jog fentartásával. A terhei alatt roska­dozó protestáns egyházakat az állami hozzájárulás bajunk? hozza abba az anyagi helyzetbe, melyben a nagy vagyonú róm. és görög katholikus és görög ke­leti egyház hazánkban van. —• A törvénynyel biztosítandó tetemes évi járulék, jobban mondva állami hozzájárulás teremtsen meg oly költsönt, melyből az úrbéri és regále megváltás mintá­jára az egyházi közmunkák, szolgálmányok, sto­­lárék, naturálók, lelkészi fizetések kárpótoltas­sanak, az egyházak terhei könnyittessenek. Az állami évi biztos járulék alapul szolgálhat a pro­testáns egyház kárpótlására felveendő 10 — 20 millió államkölcsönre. Az 1848: 20 t.-czikket akár igy, akár másként a magyar államnak végre kell hajtania. Ez elől kitérni nem lehet. Ezt követeli a humanizmus, az ország tekintélye és, ne feled­­jük, jól felfogott érdeke is. Az nem lehet, hogy az állam különbséget tegyen a különböző egy­házak s azok jogai, helyzete, papjai, kormány­zói, kormányzata között. Meg is van erre nagy­tekintélyű és súlyú államférfiam által az Ígéret téve (csak beváltani kell). Ismerem az összeget is, melyre szüksége van a prot. közelebb a ref. egyháznak, melyről azon­ban Írni valami oly ijesztő a középkori elvek és nézetek uralmára nézve.— Csak a ref. egyház­nak szüksége van, évenként fizetendő félmillióra, melyre a törlesztéses 10—20 milliós kölcsönt ala­pítani lehet, A jelen helyzet még nem a jövő. A jövő jobb lesz, de a jelen nem jó. Nincs egyenlőség az életben, az intézményekben; más a pap, más a lévita helyzete. Az adózási téren különösen észlelhető ez. A protestáns pap fizeti a IV. oszt.. kereseti adót, a római egyházé nem. Megtörté-17

Next

/
Oldalképek
Tartalom