Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-18 / 16. szám
253 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 254 senek, sőt ez által már előre mintegy felhivassék a figyelem , ezen — eddig még nagyon elhanyagolt — téren való buzgó munkálkodásra. Egyházkerületünk hivatalos lapjában, egy czikk keretében már rámutattam a mó lokra, melyek szerint ez kivihető lenne. Most csak — pár szóval ismételve — rámutatok arra, hogy theologiai akadémiáink oly helyeken lévén, hol gimnázium és rendes gyülekezet is van — ezt a vallástanitási gyakorlatot vagy a gimnáziumi, vagy az elemi iskolai konfirmálandó növendékek körül lehetne életbe léptetni. Ugyancsak a sikeres lelkész! munkálkodásnak egyik feltétele a bibliának s mellette egyik fontos hitvallási könyvünknek a heidelbergi káténak minél buzgóbb, rendszeres magyarázata is. S mig amaz általábau ajánlva van a lelkészeknek; utóbbira még egyházi hatóságaink is különösen felhívják a figyelmet. A mi most már a növendékeket illeti, hogy a biblia gyakorlati magyarázatában vezettetnek, szóval reá vannak utalva a szárny próbálgatásra, ez úgy tudom mindenütt meg van; de hogy a káté magyarázás is ehez hasonló gondban részesülne, arról — azt hiszem nem is csalódom — én nem tudok. Kívánatos volna tehát, hogy a biblia és káté magyarázatok együtt lennének életbe léptetve, illetőleg a tantárgyak sorába felvéve. Értem pedig úgy, hogy magok készítenének dolgozatokat. Továbbá, mivel fentebb érintettem azt is, hogy a lelkészek több tartalmat magába ölelő működése, vagy mondjuk evaugelizácziója Önként vonja maga után azon teendőt is, hogy megfelelő időben vallási, egyházi kérdésekről felolvasásokat tartson, sőt ezt lelkészi működése egyik fontos ágának tekintse: ebből folyólag szükségesnek látnám theologiánkon annak meghonositását is, hogy a gyakorlati szaktanárnak a cura pastoralis és belmiszszió egyes fontosabb ágairól tartott magyarázatai a hallgatók által önállóan, saját eszméikkel is bővítve feldolgoztassanak, s megállapított felolvasó órákon felolvastatván, megvitattassanak. így mintegy alkalom nyujtatnék arra, hogy ezen — a gyakorlati életben minden lépten felmerülő fontos kérdésekkel ne csak a magyarázati órákon, ne csak a kolloquiumokon, de ezeken kívül is önállóan foglalkozzanak. Végül még egy felemlíteni valóm van. Ez azonban már az elméleti képzés teljesebbé tételét czélozza.— Elmaradhatlannak találom legalább a magyar protestáns egyházi irodalomnak, ha csak vázlatosan is megismertetését. A gimnáziumi irodalomtörténeti oktatásnál ugyan jutott ennek is egy kevés tér, de nem annyi s nem oly irányban, mint erre egy egyházi téren működő egyénnek szüksége volna. Igaz ugyan, hogy önálló, kidolgozott vezérkönyv erre nézve nincs, de épen a vele való rendszeres foglalkozás segítené elő, hogy valami már ezen a mezőn is történnék. Ezeket kívántam, ha csak röviden és vázlatosan is a lelkészképzés reformja kérdésében elmondani s a mélyen tiszteltértekezletnek megfontolás,megvitatás végett ajánlani* Fülöp József. Teendőink. — Részlet a győri ev. ref. presbyterium ülésében elmondott elnöki megnyitóból. — Az isteni gondviselés eszközök által munkálkodik; hogy hazánk és egyházunk erőről-erőre, nyereségről-nyereségre emelkedve megmaradhasson — a mi mindnyájunknak óhaja — abban neküük hazafiaknak és egyháztagoknak kell az eszközöknek lennünk. Nem tagadhatjuk, hogy hazánk legbiztosabb, tehát legerősebb oszlopára — egyházunkra kedvezőtlen szelek járnak. Az uj egyházpolitikai törvények (eltekintve egykét reverzálisos esettől, a m\ nem is lehet feltűnő minálunk, holott a házasságok hatvan százaléka vegyes) nagyobb kárt eddig nem tettek ugyan bennünk, de az ellenfél róka-harczmodora és vakondok-munkája a legéberebb őrködésre figyelmeztet minket. Kívülről az egyenlőtlen fegyverrel vívott harcz tépi, belül saját fiainak lágymelegsége, közönyössége sorvasztja egyházunk életerejét. E közönyösség egy-két testvérünknél szinte a hittagadásig fajul, kik ha nem lépnek is ki egyházunkból, de rosszul értelmezett liberálizmusból (no meg egy-két érdekszállal is vonzatva) belépnek a katholikus körökbe, röpködnek mint az éji lepke a láng körül, talán nem is sejtve az őket fenyegető veszedelmet. — Hogy azok a kath. körök mily czélból alakultak és micsoda eszméket propagálnak, nem szükséges fejtegetnem. Lelkünk egész buzgóságával tehetségeink összes erejével helyt kell azért államink nekünk presbytereknek, hogy a fenyegető veszélyiyel szemben megvédelmezhessük a gondjainkra bízott nyájat, melyért felelősséggel tartozunk. De hogy ezt tehessük, magunkhoz kell első sorban intéznünk Krisztus urunk figyelmeztető szavait: „orvos gyógyítsd meg magadat!“ „mert ha a só megizetlenül, mivel sózatik meg?“ A meglaokadt ősi buzgóság és bágyadt egyházi élet felköltésére és élénkítésére önként kínálkozó egyik eszköz az uj templom építése. Nemcsak a vallásos szükség, de református öntudatunk is követeli, hogy az életre kelt eszmét elaludui ne engedjük; mely eszmének megvalósítására egyesek, — örömmel említem fel — gyülekezetünk anyagiakban legszegényebb tagjai is — szinte erejüket meghaladó áldozatokkal törekesznek s mintegy kényszerítenek, hogy lépjünk a kezdeményezés terére. Félre tehát a kishitüsködő és tépelődő kérdéssel: „honnan, miből?“ Kérdezzük meg az ősöket: honnan, miből építettek ők ötször templomot? s ha megértettük a feleletet: kérjünk tanácsot és kölcsönt a szivünktől. „Audaces fortuna iuvat, timidosque repellit,“ a bátrakat a szerencse karjaira veszi, a gyávákat félrelöki. Legyünk mi a bátrabbak közül valók és hiszem, hogy az Isten megsegít. Nemcsak egyházunk fényes múltja, de a kálvinizmus becsülete is megköveteli tőlünk, hogy ebben a rohamosan fejlődő városban a mi létezésünk külsőleg is kifejezése jusson egy tiszteséges templom alakjában, mert hiszen, ha ma hitrokonaink felakarnak keresni: valósággal föl«
