Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-11 / 15. szám

235

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

236

mindjárt a legelső' is t. i. a készpénz kezelés rovata. Még a legutolsó falusi biró is igen jól tudja, bogy e rovat alá azon vagyou öszegek t. i. tőkék, hátralékok stb. elszámolása tartozik, mellyel előző évi számadását lezárta: itt azonban e helyre mégis azon összeg állitatik be, melynek az 1896. évi számadásban kellene majd e helyen állani, miután ezen összeg a bírálatom tárgyát képező 1895. évi számadás tőke zárlata. Láttam én ezt K. úrhoz intézett kérdésem előtt is, de azért kérdésbe tettem azon reményben, hogy e fenti helytelenítésnek K. ur fog feleletében hangot adni, — azonban e tekintetben csalódván, nem is késem kijelenteni, hogy a pápai kettős könyvvitel előttem most már még csudálatosabb, a menyiben az a tévedéseket sem veszi észre. A mi kettős könyvvitelünk, őszintén mondhatom, még egy krajczárt is észre vesz.

K. ur válaszában különösen meglepett továbbá az a hang, a mellyel engem tanítani akar, hogy mi tulajdonképpen a tőke visszafizetés és mi a tőkésítés ? Tudom én ezt, hogy mi, épen úgy mint K. ur, — sőt többet tudok — a mennyiben t. i. ezt tudásnak lehet nevezni és nem ügyetlenségnek — hogy a mennyi tőkésítést a kiadásban, mint ilyet elszámolok, ugyanannyit az év végére megmaradó régibb tőkékhez hozzá is csatolok; e kéz alatti 1895. évi számadásban mégis azt látom, hogy a midőn 18972 korona számoltatik el tőkésitésképen, s mint ilyen a bevétellel szemben kiadásba tétetik: a tőke állományhoz mégis csak 12972 korona vau hozzácsatolva.

Még csodálatosabbnak tűnik fel előttem az a nehézményelt 6000 kor. sorsa, melyre azt mondja K. ur „Hát hol van az a pénz, a mit a pénztárnok ur kölcsön ad ki, inig vissza nem kapja? nem az adósnál? Hol lehet ez is másutt, mint a hova adva volt t. i. a kerületi pénztárnál? stb.“ —• Bizony magam is ilyen formán értem a dolgot, de aztán azon mégis csodál, kozom, hogy ezen 6000 koronát, melyet 1894. évben adott kölcsön a tartalék alapi pénztár a közpénztárnak, sem egyiknél sem másikuál, mint vagyont, az 1895. évre áthozni nem látom. Ezen aggodalmam eloszlatása czéljából kérdeztem, hogy az 1895 évre áthozott tőkevagyon miféle összegekből állott elő remélve, hogy azok között a 6000 koronát is majd említeni fogja K. ur.

3-ik kérdésemre adott tőke vagyon elszámolását illető feleletével K. urnák úgy a hogy meg volnék elégedve, de már azon 12 f. 75 kr. tőke kiegészítéssel, mely ismét hibás elszámolás folytán állott elő, megint nem tudok megbarátkozni, ha bár előnyére van is pénztárnak, — mert ilyen csak is a pápai könyvvitelnél történik meg, de sehol máshol a nagy világon. Erre a pénztári kezelésre is igazán alkalmazható ez a közmondás: „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes.“ Ez a sors érné bizonyosan, ha tovább űzném kérdéseimet, a szó alatti 6000 koronát is, — hogy igenis benne volt vagy a tartalék alapi vagy a közpénztári tőkeáthozatban; de még ez £l felelet is feltehető: hogy bizony nem volt az bent egyikben sem, mivelhogy még 1894. év folyamán — mint bevett tőke elköltetett, — de azért az 1895. évi számadásban való kiadásba tétele mégis szükséges volt, mert különben a maradvány, 6000 koronával többet mutatott volna a talált pénztári pénzkészletnél stb.

Azt mondja mégis K. ur, miszerint azon körülményből, hogy 1895 év folyama alatt 41650 kor. 52 fill, kamat nélküli

tőkéből befolyt 1872 kor. 54 fill., még nem következik az, hogy fogyott a vagyon. No ennyit én is tudok, sőt többet tudok, annyit t. i. hogy a mely pénztár 197,763 kor. 66 fill, tőke állománnyal kezdte számadását és 190,203 kor. 78 fillér tőkevagyonnal zár: annak tőkéje 7559 kor 76 fillérei megfogyatkozott.

Nem foglalkozom azonban tovább e számadásokkal, mert úgy veszem észre, de mások is mondják, hogy az adott viszonyok között minden kétségen kívül falra hányom a borsót. Ebből folyólag itt részemről az utolsó szó, — annyival inkább, mert hiszen már a szerkesztő ur is jelzi, de talán úgy is van a dolog, hogy unalmas czikkeimmel terhére vagyok az igen tisztelt olvasó közönségnek.

Szenna 1897. ápr. 2.

Szabó János.

T. munkatársunk czikkének utolsó soraiban azt állítja, hogy „a szerkesztő is jelzi, hogy unalmas czikkeivel terhére van az olvasó közönségnek.“ Midőn ezt az állítást, mint a tényállásnak meg nem felelőt itt fölemlíteném, indíttatva érzem magamat — bár eredetileg nem volt szándékomban — a lefolyt vitához s egyházkerületünk és főiskolánk pénztári számviteléhez hozzászólni,J annyival is inkább, mert én a számvevőség által behozott rendszert teljesen helyesnek és, a zárszámadások komplikált s nem egyszerre áttekinthető formájától eltekintve, a pénzügyi helyzet világos feltüntetésére jónak tartom.

Rektifikálnom kell mindenekelőtt egy tévedést, melyet czikkiró ur fönti czikkében ismételten elkövet, t. i.azt, hogy a kerületi számadások a kettős könyvvitel szabályai szerint készíttetnek. Ez határozottan téves nézet, mert a kerületi és főiskolai számadások az egyszerű vagy kincstári könyvvitel szabályai szerint készülnek és a pénztárak természetéből kifolyólag más rendszer szerint nem is készülhetnek, egyedül a hitel és pénztármnveleti tételek lévén a kettős könyvvitel szerént elkönyvelhetők. Csndálkozom, hogy éppen czikkiró ur, ki e számadási mintázatokat a községbirói számadások „eltorzított“ utánzásának nevezi: ezt a tévedést saját maga nem vette észre, hiszen a községbirói számadások is mind az egyszerű könyvvitel rendszere szerint készülnek, s csodálkozom azon is, hogy a csurgói iskola pénztári számadásait a kettős könyvvitel alapján készíti el czikkiró ur, mert ez nemcsak fölösleges munka, de a háztartási számadások természetének meg nem felelvén, nem is helyes. Egészen más a hitelszövetkezet, a hol a kettős könyvvitel igen is helyén van.

Ezt csak mellékesen akartam érinteni, mert hisz nem is ez a fő kifogása czikkiró urnák, hanem az a „hallatlan rendszertelenség,“ a mely a kerület számadásait jellemzi. Ha jól látom ennek az erős mondásnak indokait, úgy azt 3 pontra vihetem vissza : 1. a 629 frt fölöslegre, mely a számadások és a kötvényértékek közt a kerület jávára mutatkozott, 2. a 12 frt 50 kr fölöslegre, mely az 1894. évi zárlat és a 95. évi áthozat közt ugyancsak a pénztár javára mutatkozik s 3. a sokat vitatott 6000 koronára, melyet a kerületi pénztár a tartalékpénztártól kölcsönvett, s melyet czikkiró a 95. évi tőkeállományban, nem talál sehol.