Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
15 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 16 meg majd vele, ha jóslásai beteljesülést nyernének ! Például : nagyon helyes nyomon járt kedves Uram Ötsém, mikor még munkatárs korában a „lelkészfizetés és lelkészképzés“-ről vezető czikkelyezett. A „képzésu-t feszegettese ezután is, terjeszkedjék ki az ifjú lelkészek részéről a principálisokkal szemben való magaviseletnek a subordinátio követelményeinek megfelelővé tételének mezejére is, hadd épüljön belőle káplánom, tiszteletes Édes ur. A fizetés emelést is szorgalmazza alkalmatos és alkalmatlan időben, ha másutt nem lehet, hát az államnál. De odáig már ne terjeszkedjék ki, hogy az egyházi törvénynek 240, s főleg 255-ik §§. eflektuállása érdekének lapját megnyissa. Mert ha ezen lapé lenne is az érdem, hogy eljönne az idő, melyben elvégre nemtsak másokkal tartatnánk meg, de magunk is megtartanánk törvényeinket, nem lenne abból haszon a lelkészi jövedelmeknek pénzértékét tekintve. Mert igaz, hogy tiszteletes Édes ur szerzi meg kenyeremet, de én meg az Ő kápláni 50 forintját szerzem meg azzal, hogy magam szedem a naturalékat; s ha, — kellő módom mérve és vissza küldve a nem galamb-válogatta szemet, — van is összeütközésem hallgatóimmal, e miatt meg káplánommal, tiszteletes Édes úrral, hát nem harcz-e az embernek egész élete, s nem „tisztelendő“ urnák szóllit-e mindegyik, mely is nyilvánságos jele annak, hogy a lelkészi tekintély megmarad ? . . . Különösen azért hallgasson róla kedves Uram Ötsém, nehogy uj püspök urunknak (az elárusitásra küldött Protestáns Árvaházi Naptár 44-ik lapján olvasott életrajzából látom, hogy szintén ifjú ember még) figyelme e dologra felhivassék, s a a püspöki látogatások alkalmával kellemetlen helyhezetbe sodortassunk a tiszteletes Édes káplán urak nagy örömére. A formát illetőleg pedig, lehetőleg ne változtasson. A rovatokat, melyek alatt jött lapunk, tartsa meg. Vannak, kik úgy szokták meg a lapot. Ezek az alakért továbbra is előfizetők maradnak; sőt, — uj szerkesztő lévén — talán egyelőre még az előfizetési pént is beküldik. Vagy ha már, mint ifjú ember, ujjitási viszketegből, vagy újabb előfizetők szerzése nézőpontjából, itt is változtatni akarna: kaszszálja a vezető czikkelyt, s a halálozási hirrovatot*) csak a „Régiségek“ rovatát hagyja meg. Nem tsak azért, mert az irás mondja: „ne bontsd el a régi határt“, henem mert ezen rovatnak meg van a maga jelentősége. Tudományos szint ad a lapnak és sokakat tesz tudóssá, akik t. i.‘ — másolnak alatta . . . Ezt a rovatot kedves Uram ötsém életre-halálra megtartsa,**) már csak *) E rovatokból úgy is csak káplánom, tiszteletes Édes ur és a hozzá hasonlók táplálkoznak kiknek prenumerálásra, fizetségükből, úgy sem telik, mig ágostai hitv. testvéreink meg nem alkusznak a kormánynyal 500 írtban, s az egyezség előnyei, a kormány jószivüségéből és kezdeményezése folytán, reánk is ki nem terjesztetnek. Országi. **) A rovatot kedves Urambátyámra, meg másra való tekintetből meg is tartjuk, de közölni — ha Isten úgy akarja — nem másolatokat, hanem csak oly dolgokat közlünk benne, a melyek az egész ehkerül etet érdekűt. Hogy egyházi lapjaink sokszor talán többet is adnak a jóból, mintsem az kívánatos volna, s hogy kidolgozott kisebb egyháztörténelmi monográfiák mellett és sokszor ezek helyett puszta s nem is értékes okiratmásolatokat is közölnek, annak oka azonban nem a szerkesztő, hanem kedves urambátyám s a lap sok más jóindulatú támogatója. Miért nem keresik föl a lapot »falusi leveleikkel«, miért nem szólnak az egyházmegyéket, az egyházkerületet s az egyetemes egyházat érdeklő kérdésekhez, a jelen és jövő feladatához, avatott és hivatott hangon? — Szerk. I azért is, mert káplánom, tiszteletes Édes ur rettenetesen haragszik reá, s láttára mindig „pénzünk“ potsékolásáróljeremiádáz, jóllehet ő csak olvas, s egyedül én fizetek a lapért. (Ezen bosszankodásnak látása expiál a lapért anyagiakban hozott áldozatért). De a mellett nemes hatása is van e rovatnak. Mikor falusi levet nem irok, fekete kávé után, egy kicsiny időn át szunynyadni szoktam. Az öreg test megkívánja már . . . Kedves Uram Ötsém ! Nincs az adriai tengernek az a mormolása, mely oly hirtelen szenderitene édes álomba, mint a „Régiségek“ rovatára való tekintés ! Az első sor közepén már rendesen ott járunk, mikor öreg élettársunknak, haj még viruló korában, először szorítottuk meg félénken kezét, s bölcs Salamonnak a a csepegő ereszről való példázatát nem értettük, ha magyaráztuk is. Oh, ha majd megsokasodnak életének esztendei, Kedves Uram Ötsém is megtanulja betsülni e rovat nagy értékét! Addig is előlegezze bizodalmát neki, s lapja egyetlen számából ki ne hagyja. Bizonyos irodalom — és hazai történetek minden megjelent füzetéről is adjon bő ismertetést, vagy legalább fejezeteit, kihagyás nélkül, sorolja fel. Átugorva olvasását, előbb ér a fáradó szem a lap végére, az pedig, hogy a szerkesztő tiszteletpéldányt kapott, gyönyörűséget okoz az olvasónak. Pennám vastagon fog már, kezem kifáradott, pápaszememet is törülgetni kell, bezárom jóakaratu levelemet. Káplánom, tiszteletes Édes ur örül az uj szerkesztőnek, ez bennem méltán aggodalmat kelt vele szemben. Ö reménykedik az uj szerkesztő személyiségében, nekem tehát mérséklőleg kell fellépnem ugyan azon tisztelt személyiségnél. Nem ismervén még Kedves Uram Ötsém programmját, csak hézagosán s odavetett vonásokkal érintettem meg pár irányozó elvet. Elvárom, a szerkesztésében megjelenő első számok minő hatást tesznek káplánomra, tiszteletes Édes urra, akkor, amit neki elmondani nem merek, tüzetesebben meglevelexem Kedves Uram Ötsémnek. Illő tisztelettel vagyok Falun, 1896. deczember 18. Obszág-i. ÁUgyEs küzÍEményEk. — Munkatársainknak és olvasóinknak boldog újévet kivánunk. — Lapunk két első számát mutatványul küldjük azoknak is, kik a D. Pr. L.-nak eddig nem voltak előfizetői. Kérjük, sziveskedjenek a lapot figyelmükre méltatni s támogatásukban részesiteni, bogy igy a lap minél jobban megerősödve szolgálhassa evangéliomi egyházunk ügyét. — A tartatómmutatót a D. Pr. L. mult évi folyamához jövő számunkhoz mellékelve veszik a lap mult évi előfizetői. — Szerkesztő változások. A „Sárospataki Lapok“ szerkesztését az „Irodalmi kör“ megbízásából dr. Tüdős István theol. tanár, — a „Kis Tükör“ főszerkesztői teendőit dr. Kecskemétiig István, kolozsvári theol. tanár veszi át. — A Prot Irodalmi Társaság legközelebbi közgyűlését Pápán tartja. Ez érdemben Gyurátz Ferencz ág. ev. püspök, az irodalmi társaság elnöke, decz. 30 ikán egy szükebb körű értekezletett hivott össze, mely abban állapodott meg, hogy az említett közgyűlés május hónap második felében tartassék meg, s az elnöki megnyitón és tit
