Dunántúli Protestáns Lap, 1897 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-28 / 13. szám
Nyolczadik évfolyam. 13. skám. Pápa, 1897. márczius 28. A lap szellemi részét illető közlemények a ezerliesztőségLez I)r. Antal Géza felelős szerkesztő czimére küldendők. Á dunántúli ev. rét egyházkerület hivatalos közlönye. Az egyház és iskola köréből. ■ s» »-gmegjelenik minden vasárnap. Ajz előfizetési dijak (egész évre 4= frt, félévre 3 írt), fürdetések, reolamatiók Kemenczky Lajos ozimére, a lap kiadd hivatalához küldendők. Parókhiális és traktualis könyvtarak. Eácz Kálmán a Prot. egyházi és iskolai lap 5. számában azt ajánlja, hogy a kiadandó Magyarázatos Bibliának előállítási terheit az egyházak viseljék és ez a Magyarázatos Biblia legyen a parókhiális könyvtár első darabja. Ebből azt látom, hogy a parókhiális könyvtárt illetőleg más egyházkerületben se jobbak a viszonyok mint nálunk, pedig az alapvetésnél kivétel nélkül minden egyházközségnek előbbre kellene lenni. Hiszen évtizedek óta vannak nyomtatott egyházmegyei és kerületi jegyzőkönyveink. Minden egyháznak meg kell venni a konventi, zsinati jegyzőkönyveket; meg kell lenni a régebbi és újabb egyházi törvénykönyveknek, szabályrendeleteknek. Díjtalanul megkapja minden iskolánk a Néptanítók Lapját, melyet rendelet szerint is meg kell őrizni, s melynek immár 30-ik évfolyama jár. Ha az itt felsoroltak nem az egyházi lomtárban, parokhia padláson vagy az iskola mestergerendáján vannak, hanem szép rendben, őket megillető helyen tartatnak, akkor nem most vetjük meg a parókhiális könyvtár alapját, nem a Magyarázatos Biblia lesz annak szám szerint első darabja. Fájdalom azonban, hogy bár a legkisebb egyháznak is meg kell évenként küldeni a maga áldozatát parokhiális könyvtárára, egyházközségi könyvtár mégis csak ott van, a hol épen a lelkész örömét leli abban. Sem egyházmegyei, se kerületi jegyzőkönyveinkben nem találtam intézkedést a parókhiális könyvtárakra, pedig minden nehézség nélkül lehetne ezeket szervezni, esetleg népkönyvtárral összekötni. A fent elősorolt könyveknek minden egyháznál meg kellene lenni, igen csak kellene, mert káplán koromban volt alkalmam meggyőződni, hogy még olyan tekintélyes egyházunkban sincsenek meg, melynek van alkalma külön könyvtárhelyiséget tartani. A kanonika vizitácziónak kellene évről évre felügyelni, hogy az egyház tulajdonát képező könyvek könyvtáriig kezeltessenek. Ha az egyházak elöljáró férfiai azt látják, hogy az egyház pénzén szerzett főiskolánk történetét, értesítőjét, gazdag tartalmú kerületi jegyzőkönyveinket ők is olvashatják, hiszem, hogy nem idegenkednek időnként egy egy közhasznú könyvvel gyarapítani parókhiális könyvtárunkat. De áttérek most már az egyházmegyék (tisztelet a kivételeknek) mostoha gyermekére a traktualis könyvtárakra. Majdnem általános a panasz, hogy a lelkészek nem haladnak lépést a tudományok fejlődésével, a segédlelkészek nem fejtenek ki olyan önmunkásságot minta főiskola ölében, nem valósitják azon reményeket, melyekkel ki lettek bocsátva az alma mater falai közül az életbe. Hogyan is haladjanak a tudományok fejlődésével, hogyan fejtsenek ki önmunkásságot, amikor egy*egy „Luther magyar nyelven,“ czimü előfizetési felhívás csak szívókét keseríti, eszökbe juttatván, hogy ismét több van egy becses müvei, melyet ők csak ezen előfizetési felhívásból ismerhetnek, melynek megjelenésével ők nem hogy egy lépéssel előbbre mennének , de mivel nem juthatnak hozzá: egy lépéssel ismét hátramaradnak. A theologus deáknak rendelkezésére áll három könyvtár; a rendes és segédlelkésznek egyetlen könyves szekrény nem nyitja fel ajtait sok traktusban. Mert bár egyházkerületi névtárunk szerint a belső-somogyi és őrségi egyházmegyéken kívül a többiben van könyvtárnok, de a könyvtárhoz hozzá férni évenként talán csak egyszer lehet. A komáromi egyházmegye könyvtárnokai pedig talán maguk se tekintik magukat komolyan könyvfárnokoknak; lévén az egyházmegyei könyves szekrény a komáromi kollégium folyosóján, ők pedig Ekecsen, illetve Pozsonymegyében, Deákin. Hogy lehetne rendes könyvtárunk: arra nézve az egyházmegyei jegyzőkönyvek elég tanúságul szolgálnak. Az 1883. ápril 10-iki jegyzőkönyv 35-ik pontjában ez van i Esperes ur élőszóval jelentette, szapi lelkész tiszt. Kelemen László urnák a kanon, vizitáczió alkalmával tett ajánlatát, hogy összes könyvtárát egyházmegyénknek ajándékozza s hogy az ő tőle bármikor átvehető.“ Az 1889. aug. 29-iki jegyzőkönyv 40-ik pontján ez van: „Olvastatott tek. Jókay Károly világi tanácsbiró ur levele, melyben a „Hon“ volt politikai magyar napilapnak 1863— 1882. évig terjedő 20 évi folyamát az egyházmegyei könyvtár részére felajánlja.“ Még ugyanezen évben elkészültek az egyházmegyei könyvtár alapszabályai, megválasztattak könyvtárnokai, azután a könyvtárügy ..... 28
