Dunántúli Protestáns Lap – 7. évfolyam – 1896.

I. Vezérczikkek és értekezések - Régiségek. Adatok a szentantalfai reform. egyház történetéhez. Thury Etele

Régiségek. Az egyház megalakulásának korszaka. II. Józsefhez folyamodnak s kegyelmes választ nyernek. Templo­mot, iskolát, parochiális házakat épitenek. Hiába várták az antalfai reformátusok ügyüknek jobbra fordulását, mig Mária Terézia ült a trónon, a gyászruhában ülő árva eklézsiákkal egy sorsuk volt, s olyanok valának mint a pásztor nélkül váló nyáj, mely­nek nincs őrzője ; mint az árva, kinek nincsen édes atyja. Csak mikor II. József trónra lépett, s felvilágosult lelké­vel más irányt szabott a vallásos ügyeknek, reménylhet­tek magukra nézve jót. Mikor ez a nemes lelkű fejede­lem maga elé terjesztette a vallás ügyében érvényben levő összes királyi rendeleteket, meggyőződött arról, hogy gyakran volt igaz okuk panaszra a protestánsoknak, s az állam érdeke követeli, hogy ennek vége vettessék. Kiadta azért 1781. okt. 29-én ama nevezetes türelmi rendeletét, melyben elrendelte, hogy „az országban mindenütt meg­engedi a protestánsoknak vallásuk magán gyakorlatát." — Ezen magán vallásgyakorlat azonban nem veendő oly kor­látolt értelemben mint eddig, hanem ugy, hogy a hol száz prot. család találkozik, s imaház, paplak, iskola épitése és az egyházi személyek ellátására megkívántató tőkét az adózó nép érezhető megterheltetése nélkül elő tudja ál­lítani : ily épületeket emelhet, lelkészt s tanítót hívhat, s formaszerü rendes isteni tiszteletet tarthat, csakhogy az ily imaházak nehogy formális templomok legyenek, torony harang és utczai bejárás nélkül építendők . . Mihelyt kihirdették II. József ezen rendeletét a ha­zában : nagy öröm és reménység hatotta át a százados üldözés alatt árvaságra jutott református egyházakat, mert a királyi szó biztosította őket, hogy vallásukat hit­elveik szerint ezután szabadon gyakorolhatják. Hozzá is láttak gyorsan az egyházalapítás munkájához. A szentan­talfaiak is felterjesztették kérvényüket még 1782. év ele­jén a fejedelemhez, melyben valószínűen templomuk fel­épithetéseért esedeztek, de ezen folyamodványuk ma már nincs meg, később azomban hivatkoznak reá s bizonyítja ezt a kerületére hiven őrködő Torkos Jakab püspöknek levele is : „Istentől kegyelmet és békességet kívánok ke­gyelmeteknek ! Kegyelmetek becsületes embereinek, — a melyeket még most irásba tenni nem szinte bátorságos,— szóval megmondottam : légyen kegyelmetek jó reménység alatt csendes várakozásban az alatt is, hogy ily isteni dolgokban resteknek, vagy aluxzékonyoknak senkitől ne Ítéltethessék ; kegyelmetek mit cselekedjenek, szóval meg­mondottam. Az Úristen vigasztaljon meg bennünket mind­nyájunkat kívánom. Kegyelmeteknek jóakaró kész szol­gája Torkos Jakab superintendens." A dunántúli püspök ezen levele Adás Tevely-en kelt 1782. márcz. 17-én, s ebből azt kell következtetnünk, hogy mihelyt felsütött a vallásra a türelem napja, az antalfaik már kora hajnalon a kérvényezők sorába állottak. Mint említve volt, ugy ezen kérvényüknek, mint az erre hozott végzéseknek nyoma veszett. De valószínű, hogy lélekszámának csekélysége, a mindössze 57 csalá­dot vagy házaspárt alkotó egyház népességi számaránya volt az, mely miatt kedvező választ nem nyerhettek. — Azért 1783 augusztus 13-án a tagyoni, akali, alsó és felső dörgicsei, jakabfai reformátusok számbavételével s ezekre való hivatkozással is esedeznek a felség előtt, hogy lel­készt, tanítót hívhassanak, s templomot építhessenek. — Felemlítik, hogy ugyancsak 57 családból állanak, de a szomszéd helységekben lakó reformátusok ezt a számot 91 re emelik, kik hozzájuk óhajtanak csatlakozni, jóllehet vallásgyakorlatuk idejében még kevesebben voltak, mégis lelkészt, tanítót tartottak a Török időtől fogva. — Mivel 1769-ben templomuk elvesztésével parochiális házaikat, földjeiket, réteiket, szőlőiket is elvesztették, most mind­ezeket, a templom kivételével törvényes uton követelik vissza. A templom felépítésére elegendő erőt éreznek ma­gukban, kérik azért a szokott vizsgálat elrendelését, s alázatos esedezésük kegyes meghallgatását. A szokott vizsgálat abból állott, hogy a vármegyé­nek felelnie kellett a helytartó tanács kérdő pontjaira: „Hány család van ott a kérvényező felekezetből ? Mennyi pénzük van s micsoda alapból'? Ebből mennyi a kész­pénz, vagy termény ? Nincsenek-e adóval hátralékban '? Mit fizet mindenki papnak, vagy tanítónak? stb. De ez ugylátszik csak általános szabály volt, s bár rendkivüli­uek látszik is, hogy valamelyikkel a folyamodó egyházak ügyeibe avatkozással meghíusithas.-a ügyük előre haladá­sát, de II. József maga intézte számtalan esetben a kér­vényezők dolgát, s az akadékoskodó helytartó tanácsot nem egyszer rendre utasította, s igy meglehetős gyorsa­sággal sor került a kérvényekre. Az antalfaiak folyamodására 8605. szám alatt a hely­tartó tauács következő rendeletet küldte Zalavármegyé­hez : mivel ezen vármegyében levő Szentantalfa nevü ku­riális helységnek helvét hitvalláson levő nemes és nem nemes lakosai mind eddig azért nem nyerhették meg val­lásuk szabad gyakorlását, mert abban a családok száma akadályt képezett; mivel pedig most a szomszéd helysé­geknek hozzájuk csatolásával a kivánt számot betöltenék, s ezért prédikátor és iskolamester beviteléért könyörög­nek : másolatban csatolt kérvényüket a helytartó tanács oly kegyelmes királyi parancsolattal közli Zalavármegyé­vel, hogy a szabály szerint való vizsgálatot egy kath. pap jelen létében vigye véghez, és azt fölküldeni el ne mulassza. Kelt a mi magyar királyi helytartó tanácsunk­ban Pozsonyban 1783. szept. 9. Nifczky Kristóf, Skerletz Ferencz, Prezekker Mihály. Felolvastatván, kiadatott bol­dogfai Farkas János felesküdt rendes jegyző által." Ugy látszik, hogy az antalfaiak valami uton II. Jó­zsef elé vitték ügyüket, vagy kihallgatáson, vagy valami kegyelt közbenjárójuk által, mert csakhamar az előbb közlött rendelet után, a helytartó tanács ismét leirt 9572. szám alatt a vármegyére ekképen: „A közelebb elmúlt szeptember hónap 9. napján kelt s innen leküldött ke­gyelmes királyi rendelet után, a Felséges császár és apostoli király, a szentantalfai s más ezen nemes Zala­vármegyében levő szomszéd helységek lakosai kérvényé-­nek közlése mellett, a melyben vallásuk gyakorolhatásá

Next

/
Oldalképek
Tartalom