Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-17 / 20. szám
311 DŰNANTUL1 PROTESTÁNS LAP. 312 oszoltak éljenezve még egyszer vezetőjüket, kinek és az ifjúság által közülök választott rendezőknek érdemük, hogy a fáklyás menet le és föl vonulásában a szép rend és az ifjúsághoz méltó nemes magatartás mellett teljes rendben történt. Adja Isten, hogy ama szép remények, melyekre a magyar nemzet és ifjúsága ez új évezred küszöbén jogosultan néz — teljesedésbe menjenek. Isten áldd meg a magyart ! ! . . . Kemenczky Lajos. Könyvismertetés. A székely-udvarlielyi ev. ref. kollégium múltja és jelene. Történeti vázlat. Összeállította Gönczi Lajos igazgató tanár. Ily czimmel jelent meg a nevezett kollégium 1894— 95-iki tanévéről kiadott értesítőjében e régi s nevezetes intézetnek története. Az egész mű azonban, mely 254 lapon adja elő az intézet életére, múltjára s jelenére vonatkozó eseményeket, inkább adatgyűjtemény mint történeti jellegű munka, amit maga a szerző is előszavában beismer s egyedüli feladatának is tekint. Habár a kön}T- uyebb áttekintésre alkalmas történeti előadással nem is állunk szemben, mindazonáltal nagy gondra, s kiváló vázlatkészitési ügyességre vall e munka, a melyben az egyes adatok a magok csoportjába osztva kronologikus rendben, rövid de velős históriai megjegyzésekben követik egymást. Ily módon felöleli magába az intézet külső s belső életére vonatkozó összes adatokat, amelyek a szerző kezeihez juthattak. Amelyek azonban elvesztek, azokra nézve a szerző nemcsak őszinte beismeréssel él. hanem a meglevőkből iparkodik ott, a hol lehet, az összekötő kapcsot megtalálni. így jár el minden egyes adatcsoport öszszeállításánál s erős oknyomozó érzéket s üg}'ességet árul el bennök. Ami a mű egyes részeinek beosztását illeti, 10 szakasz alá foglalja anyagát. Az első három szakaszban adja elő az intézet alapítójára s összes gondnokaira, tanáraira s törvényeire vonatkozó meglevő adatokat. Ezek képezik a munka legérdekesebb részét, részint, mert itt játszódik le a híres kollégium egész múltja, kezdete, fejlődése és jelene; részint, mert fölötte érdekes mozzanatokat tartalmaz a XVII. XVIII. századbeli közép s felső oktatásunkat illetőleg. Ebből tudjuk meg, hogy az az intézet is, mint legtöbb régi közép és felső iskolánk, az u. n. triviális iskolából keletkezett, amelyet még a reformáczió kezdetén a vallásukért rajongó protestáns hivek alapítottak s a mely ilyen jellemű is maradt mindaddig, mig gróf Bethlen János (bethleni) 1000 mfrtos nagy alapítványával 1688-ban képessé nem tette a magasabb fokú fejlesztésre. Ezen időtől fogva a buzgó hivek nagyobb adományozása s a kiváló „rektorok“ s „professzorok“ szellemi s anyagi támogatása mellett mindinkább fejlődik, mig végre annyi áskálódás és oly sok viszontagság után a XVIII. század végén már három, 1832-ben pedig 4 főiskolai tanszékkel bir s ennélfogva ugyan ezen évben elnyeri a „Főiskola“ czimet. Ugyancsak e részben és pedig a harmadik szakaszban ismerjük meg a XVII. és XVIII. század középiskolázásának ktil- és beléletét is. Figyelmet ébresztenek ama fegyelmi szabályok, a melyekkel ez időben hihetőleg mindenütt, a rendhez s fegyelemhez akarták szoktatni az ifjúságot. A durvább fenyítéken kivül legtöbbet szerepel a pénzbüntetés (dénárok); úgy, hogy ha végig olvassuk e törvényeket, gondolkozóba esünk, vájjon a tanuló ifjúság hon Dán vehette azt a sok büntetési pénzt, a melyet rá kiszabtak ? A modern paedagogus pedig határozottan erkölcs rontónak tartja az ily nevelő eljárást. A törvények az akkori szokás szerint latinul (leges) voltak leírva. S e tekintetben a gyorsabb áttekinthetés czéljából igen jól tette a szerző, hogy magyarra fordította le, s a két szöveget egy lapra egymás mellé helyezte. A mi a IV.—X-ig tartó szakaszokat illeti, azokban a tantervek, óra és vizsgálati rendek, tan- és jutalomkönyvek, továbbá a különféle rendeletek és hatósági intézkedések, a tanulók fölvétele, létszáma, ellátására és segélyezésére vonatkozó intézkedések vannak elősorolva. Ugyancsak itt mondja el rövid összefoglalásban az intézet fejlődését, ismerteti tagozatait, fentartási költség forrásait, alapítványait, helyiségeit s a különféle gyüjtmények és szertárak múlt és mai állapotát. így buzgalma még arról sem feledkezik meg, hogy az intézetben érettségit tett tanulók teljes névsorát az évszámokkal kapcsolatosan közölje. Átnézve az egész müvet, be kell vallanunk, hogy a szerző czéljának derekasan megfelelt. Az egyes szakaszok ügyes elrendezése, az életrajzi anyagnak rövid és mégis mindent magában foglaló előadása csak nevelik elismerésünket, amelyet a már magában véve is nagy adathalmaz összegyűjtése kelt. Néhol ugyan ismétlésekre találunk, de ez az ilyen széles terjedelmű s egymással mégis annyira összetartozó anyagnál előfordulhat. Valóban oly érdekesen van ez az érdekes tárgy czéljának megfelelőleg feldolgozva, hogy[ezen intézet történetének az előszóban megigért teljes pragmatikus megírását várva várjuk. r. I Tánc 14» Az egyiptomi tanulmányút. A lebbach fa tulajdonkép a mi akáczfánkhoz hasonló, csakhogy levelei és hüvely termései is nagyobbak. Mohamed Ali pasclia hozatta Egyiptomba ezt a fa nemet is több másféle növénynyel együtt Indiából, melyek Egyiptom vegetatióját egészen megváltoztatták, mert azelőtt csak a datolyapálma, fejjebb délfelé ajdumpálmával keverve, a többnyire girbe-görbe tamariskus fa, a nagyon tüskés arábiai akácz, a sikomora fa képezték Egyiptom fanövényzetét. Más napokon, és pedig reggeleken száz, meg száz tevehajcsár vezeti herével jól megrakott tevéjét Kairó felé, a végtelennek látszó tevesort az apró szamarak szakítják meg, midőn terhök alatt görnyedve apiitják az utat vékony lábaikkal. A körülbelül 13 km. hosszú utat 3|4 óra
