Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-22 / 12. szám
189 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 190 koporsót is széjjel lövik. Az erős tüzelés daczára is énekeltünk egy verset: E múlandó világban elvégeztem életemet, vagyon immár boldogságom. Jézusomnál vigasságom." Ezzel intetcem a legényeknek, a koporsát fölvettük vállra, fél jobb, indulj ! és ment a menet csendesen a városnak éppen az ellenkező oldalán levő temetőhöz, de az utón a menet még inkább átlátszott az ellenséghez, s egyenesen rá irányozta lövegeit. A legénységet eloszlattam, hogy czéltalanul a veszélynek ki téve ne legyen, de Stettner, a somogyi mester és még két igen jó barátunk, egy tatai piarista Rózsafi — ezt a nevét valószínűen mint honvéd vette föl ---a másik zirczi volt kis pap, Danzinger János, mind végig kitartottak. A sírnál Stettner-nek búcsú imádságát még meghalgattuk, erre egy verset: Nincs már szivem félelmére szállni sírom fenekére, mert látom Jézus példájából“ sat. elénekeltünk s a sirt, a négy vivő honvéddel behantoltuk. Ezen egy ténykedés alatt is valóban kiállotta Stetner a tüzpróbát. De hát mi csatolt minket, s a fölebb emlitetteket oly szoros barátságba ? Nem volt akkor vallási, felekezetbeli különbség. Mindnyájan egy hiten, egy valláson voltunk. A haza és a magyar név becsületének megmentése volt a mi eszményképünk, melynek elérésére törekedtünk. Midőn 1849. jan. elején Komárom már egészen körül zárva volt, mi kik bent szorultunk, nemhogy kormányról, hadseregről többé semmit nem hallottunk, de még a legközelebbi falukról sem. Ezen némaság, úgy a városi lakosságban, mint a várőrségben folyvást erősbülő lehangoltságot, a legrosszabb sejtelmeket, sőt csaknem a kétségbe esést idézte elő. Egy éjjelen, a szigeti hídfő melletti őrtanyán azon tanakodtunk, hogyan lehetne ezen segíteni ? S abban állapodtunk meg, hogy lapot kell szerkeszteni s kiadni, melynek czélja lesz a hazafias lelkesedést, a győzelem reményét felkölteni és éleszteni, liarczias vezérczikkek, hazafias versek, való és költött jó hírek közlésével a bajtársakat buzdítani. Szerkesztőnek, ha jól emlékszem elsőben is Rózsafi a piárista ajánlkozott, a munkatársaknak Stettner, én, Danzinger a zirczi kis pap, Vecsei Miklós, ez utóbbi úgy is mint corrector és utóbb mások is. így született meg a Komáromi értesítő naponként egy kis féliven, mely utóbb hivatalos lappá nőtte ki magát. Előfizetők nem voltak, csak példányonkint áruitatott, de oly kedveltségre vergődött, hogy a délutáni megjelenéskor az áru helyek valóságos ostromnak voltak érte kitéve. Irtuk a vezérczikkeket, ki a térdén, ki végighasalva a földön, ki az ágyú lafétáján. A czélt szélt szépen elértük, mert mind a város lakossága, mind a várőrség, hősiesen kitartotta, a márczius 17-dikén megkezdett és april 26-dikáig szakadatlanul folyt erős ostromot, a mikorra Görge í és Damjanics megérkeztek, s a várost és az őrséget az ostrom alól fölmentették. Ekkor az értesítő irói elszéledtek, s a lapot én bizony már nem is tudom ki, Komáromi lapok czime alatt már nagyobb terjedelemben és bizonyára jobban folytatta. Stettner is visszatért családi tűzhelyéhez. Az Isten áldása lebegjen az elhunyt jeles aggastyán porai fölött. Baráth Ferencz. Apróságok külföldről. Muszkaországban ugyan szomorú állapotban van a lelkiismeret szabadsága. Nem régiben 14 embert állítottak törvényszék elé a mohamedán vallásra való áttérés miatt. Vádlottak mindannyian bizonyították, hogy sohasem voltak keresztyének. S tényleg bebizonyult, hogy atyjaik ugyan erővel megkereszteltettek, de ezek a gyermekeik sohasem. Kijelentették továbbá, hogy ők meggyőződésből mohamedánok s nem is akarnak keresztyének lenni. A fennálló törvények alapján mégis elítélték őket arra, hogy vagyonuk elkoboztatik s mindaddig kolostorba csukatnak megjavítás czéljából, mig ismét keresztyénekké nem lesznek. Kétségtelenül legnehezebb munkájuk van a miszszionáriusoknak Ázsia bálványimádó népei közt. De hogy kitartó és lelkes munka mellett Krisztus evangéliuma itt is meghonosítható, mutatja a püspöki methodista egyház indiai működése. Harmincz évvel ezelőtt kezdték meg munkájukat és sok időn minden nagy áldozat és fáradozás sikertelennek látszott. De kitartásuk megtermetté áldásos gyümölcseit, mert 1888. óta egész szellemi mozgalmat idéztek elő az alsóbb néposztályok között. 1891-ben a kommunikánsok száma meghaladta a 9 ezeret s ezek melletf 16 ezer megkeresztelt próbatagja volt egyházuknak. A következő két évben pedig több mint 17 ezer pogány vette fel a keresztséget. Újabban már a felsőbb osztályok közé is behatolt e szellemi mozgalom. Az amerikai német ref. egyháznak egyik buzgó nőtagja szép alapitványuyal örökitette meg nevét. Egy szép, nagy épületet a hozzátartozó csinos kis birtokkal együtt bocsátott az egyház rendelkezésére oly czélbób hogy ingyenes otthonul szolgáljon kiszolgált lelkészeknek s azok feleségei és özvegyeinek. E derék nő neve Kaub Linda s a philadelphiai Jieidelbergi gyülekezet„ tagja. Chikagóban egy derék biró egy lapszerkesztőt és kiadót, ki a postán küldözgetett szét sikamlós nyomtatványokat eladás czéljából, két esztendei fegyházra és kétezer dollár pénzbírságra Ítélt. ítéletét, mely csak látszólag kemény, de nagyon is megérdemelt volt, igen szépen megindokolta, azt mondván, hogy minden embernek a háza az ő vára; tehát minden család maga szabályozhatja erkölcsi életét és érzését s elzárja ajtaját a nem tisztességes szolgák és látogatók előtt. A posta azonban minden házba behatol, kizárni nem lehet s igy annál vétkesebb, ki ezt használja fel arra, hogy a családok körébe nem tisztességes dolgokat csempószszen be. Borsos István.
