Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-05 / 1. szám
7 T DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 12 ment a lángok közé az a hat tagból álló szánandó család. „Halál! hol vagyon a te fulánkod, koporsó! a te diadalod,,? monda egy előbbi római pap élete utolsó gyászos perczeiben (protestánssá lett s megnősült); egyik tíszttársa inkább választotta a máglyahalált, mint sem hogy elismerje, hogy áldott lelkű neje, kit protestánssá levébe után vett «1, nem törvényes felesége. Németalföldi hitsorsosaink nem kisebb megvetéssel néztek tehát a halál szemébe és nem kisebb bátorsággal, mint francziaországi testvéreink. Hogy pedig áldozatul nagyobb számmal estek, az abból magyarázható meg, hogy a lakosságnak sokkal nagyobb részét is képezték. A reformátio azért tett Németalföldön sokkal nagyobb hódításokat, mivel a római egyház elfajulása itt sokkal nagyobb volt. Az e tárgyra vonatkozó adatok — ha csak azokat vesszük is, a melyeket római történetírók, p. o. Holzwart emliteuek — valóban megdöbbentők. Az ország papsága nagy vagyon felett rendelkezett, bőségben úszott, mihez magas fokú tudat'anság, durvaság járult. Elvakitva a világi fénytől hivatalát elhanyagolta. Csaknem hihetetlen dolgokat beszélnek az akkori följegyzések elvetemült üzelmeikről. (Folyt, köv.) fJÁII€XA. Gamaliel. (Cselek. V) Péter s a több apostolok A Krisztus tisztelők : Ott állanak vádolva mind A nagytanács előtt. A főpap szól: „Az tiltva volt, Tudjátok magatok, Hogy Jézusnak nevében itt Tovább tanítsatok . . . .“ w „S betölti Jeruzsálemet Ma már e tudománny, A Krisztus vére ránk kiált Beszédetek nyomán !“ A vádra Péter igv felel: „Istennek engedünk, Nem emberek beszédinek ! S ez üdvösebb nekünk. Ti megfeszitétek Jézust, Az üdvöt hirdetőt, De őseink nagy Istene Feltámasztotta őt! A megváltó tisztére így Felmagasztaltatott, Hogy megtérést hozzon nekünk És bünbocsánatot.. Bizonysági vagyunk neki, Hirdetve szent tanát, Velünk az Urnák lelke van S üdvöt Jézusban ád Hallgatnak a tanácstagok Nyugodt kevés marad, Elfogja önző keblüket, A gyilkoló harag. De fölkel a törvénytudó, A bölcs Gamáliel, Akit a nép tisztel, becsül S szavát emeli fel. „Ti izraeli férfiak, Vigyázzatok nagyon ! Ez emberekkel bántok igy ? Én helybe nem hagyom ! Hamis próféta támadott Elébb is már, nem egy; De a hamistan sorsa az, Hogy feledésbe megy. Hagyjátok őket szólani! . . Aggódni kár ezen. Ha emberektől van e tan! Úgy semmivé leszen! S ha Istentől van e dolog Nem vész ez el soha: Mert diadalt szerez neki Urunk a Jehova!“ így szólt a bölcs Gamáliel S igaza volt neki : A tanszabadság nagy, ,dicső Elvét hirdette ki! Szava hatott, megoldaték így a vitás dolog S mind szabadon bocsátva már A jó apostolok. Megostorozva mentek el Fogságukból, igaz ; De a siker reménye volt Szivükre szent vigasz. S hiába tiltja a tanács Az égi tant, magát: Krisztus nevére szétomol, Megsemmisül a gát. A templomokban s mindenütt, Bátran tanítanak S Krisztus tana ragyogva kél, Miut éj után a nap ! ! Somogyi Antal..
