Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-23 / 8. szám
121 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 122? Most meg azért sem, mivel kortes beszédnek vehették volna, a püspökválasztás napjaiban tőlem. Hanem fölszólaltam a kormány kezelése alatt levő „fundus religio nis et studiorum“ czimü javak részünkről is igénybe vehetése tárgyában. Es ha az a teljesen jogos s érettnek is mondható ügy még máig is, még a budget jog szempontjából is „pártbomlasztó“ kérdés (?), vájjon eljött-e az ideje a r. kath. papi javak szekularizálásáuak ? Szerintem nem. S ami részünkről bolygatása e kérdésnek talán inkább hátratolná, mint előmozdítaná annak megérlelését. Oly kérdés ez, amivel nekünk nem szembeszállnunk kell, hanem amit megkerülnünk kell. Olyan csomó ez, amit okvetlenül meg kell oldani, de a mit csak idő és események és Nagy Sándori kard oldhatnak meg. Mi csak maradjunk a 48 iki XX. t. ez. alapján. Sürgessük annak életbe léptetését összes szükségleteink érdekében. Ez lesz a papi javak kérdésének a baczilussa és a mi betegségünk széruma. Ez irányban bátor leszek közelebb nt. szerkesztő ur engedelmével fölszólalni. Körmendy S. 0 A pápai ref. templomban legelső polgári házassági esketés alkalmával mondott beszéd. Isten hozott titeket ifjú keresztyén házaspár! Köszöntlek pályátok kezdetén a találkozás édes örömével, — üdvözöllek a megemlékezés szép szavaival,— fogadlak a barátságos kézszoritás bizalmas melegével-Isten hozott a szokatlan utón, melyen előttetek e szent falak között még senki el nem haladt; az új ösvényen, melyen még senki nem járt, — ti vagytok ennek első vándorai, lábaitok nyomain fognak majd utánatok haladni, Isten úgy akarja, százan meg ezereu, a vallás iránt nemesen érző és nemesen gondolkozó kegyes lelkek. De bár szokatlan az ut, melyen haladtok, járatlan az ösvény, melyre lábaitokat tevétek, ismeretlen a vidék, melyen pályátok halad, de azért kétség ne zavarja nyugalmatokat, felelem ne szálljon bizalmatok szálai közé, tartózkodás meg ne tántorítsa a ti hiteteket. Jó ösvényre léptetek, az Ur vala a ti vezéretek, — igaz utón jártok s a czél, mely felé vitorlátok vezérel, a vallásos lelkek előtt szent, s az Isten a mi, menynyei atyánk előtt kedves. Kedves, mint vala azon pásztoroké, kik hallották az angyalok énekét az égből és elindulának keresni Betlehemet, hol az üdvösség forrása fakadoz. Ugy-e ti előttetek is megzendült az ének ! hallottátok annak ama szózatát: „örül mi szivünk, mikor azt halljuk, a templomba megyünk;“ hallottátok a hit énekét, s éltetek ezen nevezetes pillanatában elindulátok megkeresni az Urnák hajlékát, a templomot. Kedves a ti utatok Isten előtt, mint ama bölcseké, kik látták napkeleten a fénylő csillagot és elindulának keresni az Idvezetőt, mig megtalálák őt Bethlehem ben. Ugy-e, a ti telketekben is felragyogott a hit csillaga, a vallás csillaga, a szerelem csillaga, láttátok annak fényét s elindulátok utána, mig megállapodott e szent hajlék felett, melyben predikáltatik a feltámadt Krisztus, melyben imádjuk az ütyát, törekvéseink, fáradozásaink egyedüli megoldóját és megszentelőjót. Vonzott titeket egy szent vonzalom, hogy minekutána megjelentetek ama házban, hol az országnak, a hazának törvénye -hirdettetik, megjelenjetek itt az Urnák házában is, hol az Istennek és a menyországnak törvénye hirdettetik. Vonzott titeket egy vallásos benső szózat, hogy minek utána szövetségre léptetek a király szentesitette törvények erejével, hadd legyen e szövetség megpecsételve a mennyei királynak a Jézusnak is törvényével, az egyháznak, az evangeliomnak is erejével. Vonzott titeket egy benső erő, hogy minekutána» hallottátok annak szavát, a ki a király nevében szólott hozzátok, szomjuhozó lelketek hadd hallja annak is beszédét, ki a Krisztus nevében szól hozzátok s az evangélium magvait a hivő lelkek számára hintegeti. Ugy-e, mint gyarló halandók, kikben véges az értelem és bölcseség, eljöttetek ide, hogy a minden erő és hatalom kútfejétől, az Istentől kérjetek pályátok lelki ismeretes megtiltásához kegyelmet, erőt és bizodalmát. Ugy-e, a mit ott nyilvánitottatok, Ígértetek és fogadtatok, jól esik lelketeknek itt és e sz^nt helyen is Isten előtt elrebegni, Ígérni és megfogadni. Jertek tehát, mondjátok el a vallásos eskü szavait,, fogjátok meg egymás jobb kezét .... Következik az esketés elmondása. Kis GÁBOR Egy elpusztult Ecclesia. i Nagyméltóságu Püspök Nekünk kegyelmes Földesurunk ! Mély alázatossággal kénytelenittettünk Excelen-, tiád lábaihoz borulni és alázatos könyörgésünket kegyes szine eleibe terjeszteni: Miképpen ezen folyó 1752-dik esztendőben bőjt9lő havának 27-dik napján Kosorics Ferercz veszprémi Canonoü ur város-lődi plébános úrral hozzánk jővén, nem tudjuk ki parancsolatjából imádkozó és egyedül magunk akaratjából ez előtt harmincz nyolez esztendőkkel fábul épített, és 1744-ben is még megujittatott és megnagyobbitatott Oratóriumunkat, az ablakait betörvén és azon a lakatost bebujtatván, felnyitották és igy erőszakkal tőlünk elfoglalták. — Melytől is ilyen formán elesvén, noha Excelenciád nagy méltósága ezen böjtmás havának második napján személye szerint helységünkbe jővén, és nyilván-
