Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-23 / 8. szám
117 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1 IS protekcziójával a németfaj érdekében s ami történik az amerikai indiánok és az afrikai feketékkel szemben, s fájdalom Magyarországon is, hogy a mely faluba a kevesebb igényű és mégis szorgalmasabb, takarékosabb és szaporább németfaj beteszi a lábát, onnét a kényelmesebb, nélkülözni kevésbbé képes és egy gyermek rendszerrel élő magyar (mint a püspöki jelentés jelzi Lajos- Komáromról) végzetesen kipusztul. Ám ha nem magyar korona alatt állanának a Slavon- Horvátországok, az oda költözködők, miként az Amerikába települők, többnyire elvesznének reánk nézve: de a jelen viszonylatban mentő elemmé lesz az ott magyar nemezetiségi szempontból; midőn látjuk, hogy egész nagy horvát községek, mint Korencsa, Novoszelo, Brekinszka és a körülte levő 4 község, Pizanicza stb. már-már magyarokból állanak , itt-ott magyar túrákkal, magyar elöljárókkal s mint a rend, a helyesebb gazdálkodás, a jólét s a czivilizáczio terjesztői elismerést vivnak ki a hatóságoknál is. Ily jelentősége lévén a slavon-horvát-fiumei missiónak , üdvözöljük a ft. egyházkerületet, mely a missió horderejét fölismert kimerítő fönti misszió jelentés alapján, egy évtized mulasztását helyrehozni törekszik, hogy megmentse a már-már lerombolásra czélbavett daruvári missiói központot, hogy megalapítsa Korencsát, hogy rendbehozza Brekinszkát és talpra állítsa Pizaniczát. Pozsony, Nyitra, Esztergom, Uj-Szőny stb. igen,— segélyezendők, egyházi szempontból; de a Slavon-Horvát-fiumei missziók azonfelül magyarnemzeti és állami szempontból is s nem csak segélyezendők, de megszilárditandók is. Ezt kell megértetni egyházkerületünknek a konventtel, ezt a dunántúli közművelődési egylettel ; azt, hogy ott háromszoros súlya, hordereje van minden segélynek, mint idehaza, mert nem hagyjuk elveszni az elveszendő magyar elemet s mert megtartjuk ott hazánk s nemzetiségünk számára s esetleg a magyar zászló becsületének megmentésére véreinket. De tekintsünk be a részletekbe is. A jelentésnek mindjárt az elején az van mondva : „Már itt ki kell emelnünk, hogy Körmendy Sándor ur számadását „számszerűleg„ egészen helyesnek találtuk“ ; azt a számadását, amit 10. évvel előbb nem csak számszerűleg. de okmányokkal is igazolva és lll\880. sz. a. fölmentéssel is ellátott s egyházmegyei számvevő által megvizsgálva helybenhagyott az egyházmegyei közgyűlés: de a miről az lett hivatalos utón, alant és fönt s légiont elterjesztve, hogy nem is létezik ; a minek létezését azonban a 95. kerületi közgyűlés jegyzőkönyve 74. pontja alatt a kerületi számvevőség is konstatálta, a mit a gjdilésen elnöklő kerületi fögondnok ur, több fölszereletlenség vagy kellő előkeszités hiánya miatt visszautasított, avagy rosszul elintézett b.-somogyi ügyek megtárgyalása után ezen szavakkal vezetett be : „No, lássunk Somogyból is egy ügyet, ami legalább rendben van I“ No, — de azért a damoklesi kard csak hadd lógjon azon Körmendy feje fölött továbbra is, (lásd a kér. határozatot) a ki a daruvári templomot, paplakot, melyről a missziói jelentés azt mondja: „általában úgy a templom, mint a csinos papiak (az egész téglából, cserép tetővel, bádogos toronynyal) nagyon kedvező benyomást tett már távolról isu egyházkerületi és konventi segély nélkül némi országos gjmjtésből és még azt lehet mondani semmiből építette a missiőbelieknek is hozzájárulásuk nélkül alig 5—6000 frt. költséggel. Azt mondja tovább a jelentés, hogy „támaszkodva az eddigi jelentések közül majd mindenikben hangoztatott azon tényre, hogy az egész vidéknek természetes központja Daruvár, a hol a helyzet helyes fölismerése folytán már egyházi épületeink is vannak s hogy Horvát-Slavon missió és Daruvár már azonos fogalmak . . , stb. Köszönjük a m/ssió bizottságnak,,« helyzet helyes jölismeréséből származott“, Daruvárt megmentő ezen kijelentését. Vártuk is ezt olyan bizottságtól, mely a helyzet helyes fölismerésére képes. Ezért kértük én és Szabó K egyházmegj-ei gondnok, hogy küldjön ki bizottságot a kerület, hogy győződjék meg, miszerint Daruvár az a körül letelepült híveinknek, még a novoszélóiaknak is egyhangú nyilatkozatuk szerint, nemcsak természetes központja az egész vidéknek, de nincs is annak más központja. Hogy tehát az a terv, a mit Begedi esperes ur propagált, hogy a daruvári templomot és paplakot el kell adni és Novoszelóra, — e félreeső ut nélküli zúgközségbe,— kell tenni át a missiói központot, egy volt a helyzetnek föl nem ismerésével, egy a daruvár környéki missiónak megölésével. A daruvári papiak 3 szoba, 1 konyha, pincze és kamarából áll s beszól a misszió bizottság ennek bővitéséről, hogy nagyobb bérösszeget kapjon az egyház s ugyan akkor az egyháztagok Daruvárra lelkészt kérő közóhajáról: holott e két terv szintén kizárja egymást. Ha konsolidálni akarjuk a daruvári missziót, ne futó állomást tartsunk ott főn egy szobácskával valamely ágról szakadt ekzisztentia számára. Kell az a papi lak annak a zaklatott sorsú apostolnak, hogy lehessen családi fészke, nyugvóhelye. Ha bérjövedelmet akarunk, arra a 10 év alatti 3000 frt. bérjövedelemre, — van azon telken utczai vonal elég, épitsünk bérházat arra. A két eszme igy egymás mellett szépen meg fér. S az az uj épület, majd midőn a Koppy féle ma már 4—5000 írtra menő összeg, melyben már egy év óta máig sincsen Ítélet, akkorára növekedik, hogy rendeltetésének (helyi internátussal kapcsolatos iskola) megfelelhet, készen fogja találni a bérházat, mely 3000 írttal kölön is felépíthető. De ne halogassuk Korencsán se, melynek már szép segély összege gyűlt egybe; Pizaniczán se, Brekiszkán se, miután mind a két helyen van erő hozzá, az építkezést s mindegyikbe egy—egy Evangelista küldését, mer.t amit Daruvárra vonatkozólag mond a jelentés, ráillik az Pizancziára és Korencsára is, hogy t. i. „« lelkészi állomás betöltése égető szükség s missio czéljaink veszélyeztetése nélkül immár tovább nem odázható.“
