Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-09 / 6. szám

Hetedik évfolyam. (). szám. Pápa, 1896. február 9.-® MEGJELENIK MINDEN VASÁKNAP. ®­TARTALOM: Újabb argumentumok. Szabó János.. — Böngészet az egyházkerület 1695. szept. közgyűlése jegyzőköny­vében. Szálka.— Az orsz. ref. lelkészi özvegy-árvái gyámintézet. — Tár ez a. Bepillantás a róm. kath. pastoralis-orvostanba-. M. P. — Apróságok külföldről. Borsos István. — Vegyes közlemények. Újabb argumentumok. Kartársaim részéről •— legalább úgy látszott — ál­talános volt a lelkesedés a lezajlott egyház-politika mel­lett, — bár arról is megvagyok győződve, hogy ez a lelkesedés nem volt mindenütt őszinte. Megvallom, hogy én is azok közé tartoztam, akik csak kényszerből, hall­gatólag mentek az árral. Eltekintve azonban lelkészi minőségemtől, egészen szabadelvűnek tartom a házassági ügy ekként történt elintézését s ha nem volnék olyan felekezeti érzelmű, mint a milyen vagyok, könnyen meg is tudnék vele barátkozni. Tekintve azonban azon gyú­­anyagot, melyet körülnemtekíntő vezéreink már régóta gyűjtögetnek egyházfelekezetünk veszedelmére oly kiadá­sok és terhek rendszeresitésével, melyek felekezetűnknek reformátorainktól öröklött irányelveivel merőben ellen­tétesek, mint a milyenek a növekvő irányzatú tisztelet-, napi és utidijak, tekintvetovábbá azon hatalmi kört, mely­­lyei az intéző elemek rajtunk s egyes gyülekezeteken uralkodnak s több igen sok mást, melyek nagyon is el­készítették teher-emelő közönségünket arra, hogz adandó alkalommal, — a mi tehertől lehet, — mint a milyen jebnleg az esketési stóla is, — menekülni igyekezzék: bizony aggódva gondoltam mindig a bekövetkezhető dolgokra s meg is voltam győződve, hogy felekezetűnkre nézve — mely pedig hivatásáról még eddig soha meg nem feledkezet — nagyon végzetes dolgok fognak be­következhetni a szabad vallásgyakorlat ' s általában a mostani egyházpolitika folytán. A legszomorubb azon­ban az egészben az, hogy itt aztán a végzetes ballépé­sek gyümölcseit nem azok aratják, a kik vetették, ha­­nem a közlelkészek, a kiknek minden bűne abban ál^ csak, hogy már régóta behunyt szemekkel nézik azt az €]j árast, mely a 8000 ftos évi állami adomány, a közalapi segélyek kiosztása, az anyagi erők központosítása, s azok költséges kezelése körül történik. Nem lehet azonban tagadni azt sem, hogy baj van elég közöttünk közlelkészek között is, a mennyiben, it is majd nem mindegyikünk csak a maga kezére dolgo­zik: — amennyire lehet, mindenütt csak a saját érdekét tolja előtérbe,— s ha czélt ért, a közönség sérelme nála siket fülekre talál. Többen felszólaltak már e becses lap hasábjain hogy a jelentő ivek elkészítése oly nagy tévedésekben és hibákban szenved, hogy az az országos gyámoldai fizetés kulcsául el nem fogadható ; ide vágó czáfola­­tok sem jelentek meg, —- hanem mivel igen sokak­nak — ott t. i. hol az összeiró ügynökök azon elv­ből indultak ki, hogy a lelkészi fizetéseket minél keve­sebbre keli számítani — tetszik az adott helyzet: tehát mély a hallgatás s egyáltalában nem látszanak törődni azzal, lia az e miatt jajgatok összeroskadnak is az igaz­ságtalanul reájuk rótt teher alatt. És minthogy ez a betegség áthatja egyházi életünk minden rétegét, ezért van, hogy a méltán panaszkodók jajgatása csak kiáltó szó a pusztában. Hogy a jelentő ivek még távolról sem közelitik meg — a lelkészi javadalmazások millyenségét illető­leg — a reális igazságot, már egy más alkalommal iga­zoltam. — Azóta azonban még más idevágó adatok bir­tokába is jutván, kénytelen vagyok újra megszólalni. Egy előbbi közleményben csak azt nehézmónyeztem, hogy az egyik ügynököt azon elv vezette, hogy bizo­nyos reménység fejében a lelkészi javadalmazásokat mi­nél magasabbra, a másikat pedig az, hogy ugyancsak bizonyos reménység fejében minél alacsonyabbra kell számítani, melyből folyólag aztán megtörtént az a hely­telen eredmény, hogy egy lelkészi állomás jövedelme éppen két annyiban lett megállapítva, mint egy másik, midőn pedig köztudomású, hogy tényleg éppen ellen­kezőleg áll a dolog. Már csak ez az egy körülmény is elég okul szolgálhatott volna arra, hogy az intéző kö­zeg a jelentő ivek újra való dolgozását megsürgesse, indítványozza, — de minthogy ez siket fülekre talált, *-----------------------------rr *-----------------------------------------------------------------------------------------------------------­előfizetési díj: Az egyház és iskola köréből | hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több iDIÍSIII IMF. EGYHÁZI®. HIVATALOS--------------------------* %----------------------;----»6

Next

/
Oldalképek
Tartalom