Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-15 / 46. szám

Hetedik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1896. november 15. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Népies olvasmányaink. Faragó János. — Egyházi élet. Szabályrendelet-tervezet a dunántúli ev. ref egyházkerületben az egyházközségek háztartásáról. — Papíron maradó határozatok. Szabó Zsigmond. —# Necrólog. Nt. Gueth Sándor. Csukás Endre.— T á r c z a. Levél az Albatrosz-ról. — Vegyes köz­lemények. Népies olvasmányaink. Ami a testi táplálékot illeti, szava sem le­het a népnek ellenünk. Etellel-itallal, kivált m >s­­tanában, a képviselőválasztások alatt, elláttuk úgy, hogy — amennyiben valami különös ka­­tastropha be nem következik — elég lesz neki egy lustrum ig. Azonban meg vagyon Írva, az élet is azt tanítja: „Nemcsak kenyérrel él az ember!“ — hát nem csoda, ha — amikor igy jól ellakva lát­juk a népet — eszünkbe jut: arról a másféle táp­lálékról gondoskodunk-e ?— adunk e a kezébe neki való olvasmányokat? Szemet hunynánk a valóság előtt, ha azt állítanánk, hogy nálunk a népnek nincsenek ol­vasmányai. Aki a heti- s országos vásárokon meg­fordul, az előtt nem lehet ismeretlen ez összejö­vetelek elmaradhatatlan alakja: a historiás, Díszes ponyváján ott láthatjuk Rózsa Sándor, Savanyu Jóska, Spanga Pál stb. életrajzait, tarkázva a kör­nyéken legutóbb történt „iszonyú gyilkosság“ hajmeresztő históriájával. — A ponyva urának van gondja rá, hogy portékájára vevőket sze­rezzen: orditozására csak úgy özönlik hozzá a jó falusi nép. A magasabb réteg, a városi népség, az „uta­zók “-tói szerzi be szellemi táplálékát, kik házról­­házra járnak, - potom áron kinálgatják rémsé­­ges regényeiket. Hogy nagyobb keletük legyen az ocsmány férczelményeknek, a „hallatlan olcsó ár“ mellett — ráadásul órát, képet, ékszert stb. ígérnek az előfizetőknek. Csinálnak is olyan üz­letet, aminőról se a Jókai, se a Mikszáth kiadói nem ábrándozhatnak. Pedig ezek a rémregények ép oly vandal­­pusztitást visznek véghez a nép lelki világá­ban, mint a ponyva sokszor ócsárolt alakjai. Mi okulás meríthető p. „Kozarek, a pesti hóhér életéi­ből? — Bizonyára ép oly kevés, mint a Bogár Imre, vagy más haramia — aristokrata kaland­jaiból. Nagy kincs a szabadság minden formájában, de akik ezeket Írják és kiadni merészelik, meg­mételyezvén velők a szerencsétlen olvasók lelki világát, — azok méltatlanok — nemcsak a saj­tószabadságra — de általában a szabadságra is. Mert ezek előtt a jó urak előtt nincs más érdek, mint a saját zsebük érdeke s ha az telik, veszhet, romolhat körülöttük minden, de min­den. Az ilyen önzó, kufár lélek nem méltó, hogy az emberi társaság tagja legyen. Még eddig annyiból türhetőbb volt az álla­pot, hogy csak a főváros egyes nyomdái ter­melték ez ártalmas czikkeket, -- ma már a vi­dékre is elragadt a láz s a föld népe a gomba módra szaporodó termékekből mohón szívja ma­gába a mérget. A társadalom, közelebbről maga a kormány is érezte az állapotok visszásságát, orvoslásukkal meg is próbálkozott. Az a törekvés, hogy a nép kezébe egészségesebb olvasmányok kerüljenek, hozta létre a „Jó könyvek“ ez. füzetkéket, me­lyeket irodalmi életünk előkelőségei Írtak. Jól választott czimük, a jeles Írók tábora sem ment-46 ^---------------------—Ük \í________________ ELŐFIZETÉSI DÍJ: egyház é8 iskola köréből HIRDETÉSEK DIJA: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több A DDSÁNTŰL1 EV. REF. EGTHÁZKER. HIVATALOS Kill:SSISf>S: *------------------------X %í------------------------{*

Next

/
Oldalképek
Tartalom