Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-01 / 44. szám
695 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 696 megnyugtatást nyújt nekem arra nézve, hogy nem leszek az egyház javára czélzó törekvésemben elhagyatva. Oh kérlek is benneteket; ne vonjátok meg tőlem szives támogatásokat, a melyre támaszkodva leszek csak képes az előttem ismeretlen viszonyok között valamit hatni a közügy érdekében. Viszont én is, már csak azon tiszteletnél és szeretnél fogva, a melylyel irántatok egyenként viseltetem, azon baráti viszonynál fogva, a melyre közületek engem oly sokan méltattak, kötelezve énem magamat arra, hogy hűséges munkatársatok legyek az egyház ügyei intézésénél, és ne legyek terhetekre sem nektek, sem ezen egyháznak, hanem a mennyire Isten engedi javára és hasznára. Rajta leendek, hogy az egyházban mindenek ékesen és jó renddel történjenek, a gyermekek úgy a szülői háznál, mint a különféle iskolákban az Ötfélelmében neveltessenek és erre való buzgó igyekezetemmel igyekszem viszonozni a szives jó akaratotokat. Ezen városban működő összes iskolák tanítói ! Bár azon tanintézeteteknek, a melyekben ti működtök, szoros értelemben nem a ref. egyház tulajdonosa és fentartója, mégis a ti működésiek a legközvetlenebbül függ össze az egyház életével és virágzásával s nekem mint az egyházi ügyek vezetőjének, még ha munkátok és annak sikere iránt nem érdeklődném is, hivatalom hozza magával a gyakori érintkezést. Azon jó akaratért, a melyet irányotokban előre is érzek és a melylyel úgy a kezetekbe letett nagyon fontos ügyet, mint a ti méltányos magánérdekeiteket is támogatni kívánom, ajándékozzatok meg szives bizalmatokkal. A város tisztelt polgármestere, tisztviselői és elöljárói! A midőn a helybeli ev. ref. egyház lelkészi állomását elfoglalom, lakosává leszek azzal e nemes városnak is, a melyet a múltnak oly sok dicső emlékei tesznek országszerte ismertté. Fogadjatok szívesen őszinte jó akarattal, mint a minővel én ide jövök s a melynek kifolyásául legfőbb törekvésem leend, hogy a városnak, lakosainak ügyeit, érdekeit híven szolgáljam gyenge erőm és tehetségem mértéke szerint.. E városban levő különféle hitfelekezetek és különösen azoknak lelkészei, szeretett tiszttársaim. Közös az a czél, a melyre törekszünk, habár különböző utakon: a vallásos erkölcsi élet előmozdítása. Már maga a czél arra hiv fel bennünket, hogy ne egymás ellenében, de egymással vállvetve és karöLve közös jó akarattal igyekeztünk munkálkodni. Az erkölcsiség fő alapelve az emberszeretet, és Jézus parancsolatja: a mit akartok, hogy az emberek cselekedjenek tiveletek, ti is azt cselekedjétek másokkal, azt kívánja tőlünk : hogy ne csak mi magunk viseltessünk szeretettel egymás iránt, hanem híveinket is azon egymás iránti kölcsönös szeretetre intsük és tanítsuk. A hazaszeretet pedig méltán megköveteli tőlünk mindegyikünktől, hogy azokat, a kik a társadalmi életben csak egymás segélyével és közakarattal boldogulhatnak, a kiknek a haza védelmében minden erejűket egy czélra mint igaz testvéreknek kell egyesíteni, ne idegenitsük el egymástól azzal, hogy egymás hitének, vallásos meggyőződésének kicsinylésére, megvetésére tanítsuk, ne tegyük egymás irányában hideggé, közönyössé, ellenséggé.— Én részemről a béke, az egyetértés, a szeretet érdekében mindent elkövetek ; legyen ezen törekvésünk közös, ajándékozzatok meg bizalmatokkal, barátságtokkal, a mit én mindig őszintén viszonozni kedves kötelességemnek ismerek. Ezen egyházmegye nt. esperese és szeretett lelkipásztorai. Hosszú idő érlelte meg azt a baráti jóviszonyt és ragaszkodást közöttünk, a melyre hivatkozva kérem most jóakaratotokat, midőn körötökbe lépek a testvéri szeretet érzetével. Ha meg volt eddig az egyéni vonzalomra alapított jó viszony közöttünk, legyen most a közös nagy czél szolgálata által követelt kötelességtudat által erősebb. — Én veletek együtt s egyetértve kívánok munkálkodni, világosítsatok fel, ha tévedek, igazítsatok útba és bocsássátok meg, ha hibázok, csak a szeretetet ne engedjétek gyengülni, a mely legszebb ékessége, de egyszersmind kiegészítő része az ev. ref. lelkészi és tisztársi viszonynak. Minden jó törekvés és szép terv azonban csak akkar valósulhat meg, ha Isten áldást ad reá. Téged kérlek azért jó Atyám Istenem, dicsőítsd meg a te erődet az én erőtelenségemben, hogy legyen sikere az én munkámnak, melyet a te nevedben kezdek el és szolgáljon az e gyülekezet és a közügy javára s a te nagy neved dicsőségére. Amen. Antal Gábor. Iskolai ünnepély a reformáczió emlékére, okt. 31-én. Szépen sikerült ünnepélyt rendezett theologiai önképzőkörünk október 31-ikének, mint a reformáczió kezdetének emlékére. Az ünnepély délelőtt 10 órakor tartatott a gymn. épület kis-disztermében s megjelentek rajta a tanári karon kívül nemcsak a főgymn. és theologia ifjúsága, hanem a leányinternátus növendékei és gyülekezetünk köréből is nehányan. Bevezetésül a theologiai énekkar énekelte Luther Márton örökszép énekét. Majd Rácz Elemér senior tartotta meg szép emlékbeszédét, melyet egész terjedelmében itt közlünk. * * * Emlékbeszéd. Sötét éj volt, csúnya sötét éj! Az ember lelkének szárnyaitól megfosztva, bénán hevert a tudatlanság szürke ködében; szeme világát kioltotta a sötétség, A szellem igát vett a nyakába, s vak vezérek kötélen vezették járatlan utakon, sötét ösvényeken. A hitnek világitó lámpája kioltva, helyét csalfa, emberektől gyújtott szövétnek foglalta el, melyet hol ide, hol amoda helyeztek önző érdekektől vezérelt bűnös kezek. Az égnek tiszta kékje nem mosolygott alá az ember fiára; az éjnek sötétében nem gyultak ki fénylő csillagok. Boszorkányok, ijesztő rémek jártak-keltek az emberek házai felett s a megbénult lélek remegve, félig nyitott, szemekkel leste az árnyakat s rémülve bújt az ördög tüzes vasvillája elől — ha lehetett volna a föld alá. Merészebb lelkek magukra öltötték a tisztelve csodált
