Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-25 / 43. szám
681 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 682 iskola növendékei s tanárai, kiknek nevében Geőcze Sarolta igazgatónő remek beszédet tartott. A tisztelgő küldöttségek további sorát képezték : Pulay Géza elnök vezetése alatt a komáromi kir. körvényszék testületileg; a komáromi ref. egyház küldöttségileg; az ág. ev. egyház küldöttsége Jánossy Lajos lelkész vezetése alatt, aki megragadó üdvözlő-beszédet intézett a püspökhöz, mire az hasonlóval válaszolva a két testvéegyház békés összetartását hangsúlyozta; a zsidó hitközség nevében dr. Snitzer Ármin főrabbi, a nála megszokott magas szárnyalást! szónoklattal fejezte ki üdvözletét, melyet mogköszönve püspök ur, a zsidó hitfelekezettel eddig is meglevő jó viszony megszilárdítását kívánta. A pápai főiskola tanári karának küldöttségét Czike Lajos ó-szőnyi lelkész, az iskola gondnoka, vezette s igazán szívből eredő szeretetteljes szavakkal adott kifejezést örömének, hogy a dunántúli ref. egyházkerület Antal Gáborban kiváló egyházfőt s a komáromi egyház egy kitűnő lelkészt s a társadatom egy béke-barátot nyert. Hogy a rom. kath. testvéreket nem láttuk ott, azt valóban sajnáljuk a meglevő békés egyetértésnél fogva is. A vármegye és város közönségének a képviseltetésről való elmaradása okát pedig nem ismerjük. A fogadtatások és tisztelgések befejeztével az ünneplés a püspök tiszteletére, özv. Fábián Józsefné vendéglőjében rendezett „Diszebédu-en folytatódott. A nyitányul kitűnő zenekar hazafiasán a Hymnuszt játszotta és rapszódikus folytatásul az örökszép Rákóczyt, ami látszólag még a magas katonai celebritásokat is lelkesítette, kik között a naphőse, az ünnepelt püspök ült, megalkotva hárman Komárom legszebb triumvirátusát; kiegészítve: Pulay elnök, Tátray polgármester, Tuba képviselő ect. díszes sorával. * Valóban Komárom elitjét és társadalmi fényes vezérkarát láttuk itt egybegyülve, fesztelen jókedvében. Ami a bankettet illeti, az Fábjánné kitűnő konyhájának méltó büszkesége marad s az öt fogás egymásután kivívta gyomrunk népszerűségét és bekebelező jóindulatát. Most kezdődött aztán more patrió a díkciók ünnepi áradata. Elsőnek a nap hőse Antal Gábor püspök emelkedett fel, emelve poharát a legelső magyar emberre: a királyra és felséges nagyasszonyunkra s az egész uralkodó családra. Hagyományos alattvalói hódolatunk és hűségűnk aligha nyert még valahol viharosabban kitörő viszhangot; egy szív egy lélek voltunk e pillanatban mindannyian. A további ünnepi szónokok voltak; Pulay Géza a püspökre, Konkoly Béla: Müller várparancsnokra és Schmedes altábornagyra, Kis József pápai tanár Konkolyra, Tuba János: Antalra, Kis Ernő pápai tanár: Czike pápai főiskolai főgondnokra, Jánossy ev. lelkész a prot. unióra s e réven a püspökre, Pályi bátyánk humorral a püspökre, Vásárhelyi pedig az izr. hitközség nevébenlbeszélt talpra esetten, Pulay alkotmányos epizódul még Tubára, Konkoly Tátray polgármesterre. Végül még Fehér és Konkoly a püspök családjára. Templomszentelés. A bessei 180 lélekból álló kis gyülekezet f. hó 11-én szentelte fel kicsike templomát. Valamint az építkezés csendben történt, úgy hogy még az egyházmegyében is csak kevesen tudtak róla, éppen igy a felszentelési ünnepély is az egyház anyag1 viszonyaihoz mérten a legszűkebb körben folyt le. A helybeli lelkészen kívül, mint fungens, ott volt Patay Károly szecsei és Kis Gyula löki lelkész. Ott volt még a pozbai és töhöli tanító s ezzel a meghívottak és megjelentek sora be van zárva. Hogy köznépünk a közeli falvakból szép számban jött össze, — azt hiszem — úgy is gondolja mindenki. A templomhoz menve elénekeltük a 75-ik dicséretet, ahol Patai Károly a nála megszokott ékes szavakkal ecsetelte azon napnak jelentőségét, az örömöt, melyet a romok helyén felépült kis templom okozhat a gyülekezet tagjainak. Majd buzdítva a lelkészt s a híveket további hathatós működésre, átadta a templom kulcsát az előbbinek. Megnyílván az ajtó, csakhamar meg is telt a templom; az összejötteknek több mint fele kinn rekedt az udvaron. Felállóul énekeltük a 74-ik dicséret első versét, majd a 233-dikból a 2 verset. Ekkor felment Patay Károly a virágokkal elborított szószékre és megható imája valamint Esdrás könyve 5-ik részének 1—5 versei alapján tartott szép beszédével igazán meghatotta a jelen voltakat. Az urvacsorai beszédet Kiss Gyula mondotta, valamint az odahozott három kis gyemeket is ő keresztelte meg. A kellemes hangon, lelkesedéssel, szinte átszellemülve tartott beszédével megnyerte az egész közönség tetszését. Vajha e szép beszédeknek lenne foganatja ! Vajha e felépült kis hajléka az Urnák ne kongana az ürességtől! Vezérelje oda a szentlélek a hi veket Istén szent nevének dicsőitésére, maguknak pedig lelki épülésükre. S most letehetném a tollat, ha nem tartanám kötelességemnek a megemlékezést egy oly férfiúról, ki buzgóságának, jószívűségének már számos jelét adta. Ez a puritán, a hízelgést megvető férfiú Tek. Varga István mérnök ur lülei lakos, egyházmegyénk tanácsbirája. Templomunk dűlőiéiben, megtámogatva állt s mi mellette összetett kézzel búsultunk, kerestük a támogatást. Az építkezés halaszthatatlan, a pénztár üres. Űr Isten, hogyan, miként építsünk, teremtsünk a semmiből? Töprengésüng szava eljutott hozzá is s ekkor elő áll e nemes keblű férfiú és megszólal, mondván ; „Én az egész tetőzetet megcsináltatom, jöjjenek, kiadom a fára az utalványt.“ Ez hatott, a búzgóság tüze tovább terjedt, gyújtott s a maroknyi nép hozzá látott a munkához s a templom készen áll, hirdetve áldozatkészségét, hirdetve, hogy lehet búzgóság által teremteni semmiből is. Az lB94/5-ik iskolai év szomorúan kezdődött a bessei gyülekezetre nézve, öreg tanítója elhalt, a fizetés 300 frt sem lévén, pályázó nem akadt. A templom, az iskola zárva, a lakosok le tovább a lejtőn, a demoralizatió utján, a gyermekek — ha bár nehány járt a kath. iskolába, együtt szülőikkel. Ekkor ismét előlép e férfiú s igy szól „Én pótolom a hiányt, kiegészítem a fizetést 300 frtig.“ Tani tót kaptunk, a gyülekezet nem maradt gondozatlanul. És ez igy történt Töhölön, igy Lökön, hol a lelkész fizetésének javításához is hozzájárult önként, hallgatván csupán csak vallásos lelke sugallatára, sőt, hogy többet mondjak, fizet rendes konventiót a melleki plebánusnak is, pedig ez nem dologi teher az általa vett birtokon.
