Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-26 / 4. szám
59 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 60 lele társasjátéka vasár- és ünnapnapokon rendszerint még nyári hónapokban is, a legszorgosabb munkaidőt kivéve. Hogy a bennülésre kárhoztatott különböző hivatalnokokra nézve mi a hivatalos órák előtti s utáni járkáiás, arról fölösleges is szólanunk. Beteg annak a kedély világa, kinek lelke föl nem újul a természet szépségének láttára. — Ezért szokták rendezni a társas kirándulásokat, melyeknek azonban csak ott van értékük, ahol azokat eredeti jellegükből még nem vetLezlette ki a mai idők elpuhult kényelem szeretete, tehát a kirándulás nemcsak az erszényt veszi igénybe, hanem az idegeket és izmokat is. — Különösen a tanulót kellene arra rászoktatni, hogy a pihenés hosszú idejét használja fel olyan testi mozgásra, melynek tibbféle áldásáért majd nem győz később elég hálát adni az Istennek; vagyis más szóval utazza be ház íj a nevezetesebb részeit s igy ismerje meg közvetlen szemlélés utján nemzete sajátos szokásait, jó- rossz tulajdonságait. A nyári supplicatio eltörlését ebből a szempontból nem ehet eléggé sajnálni. K. Még hegedni sem kezdett az égető nagy seb, melyet a halál kaszája ejtett kerületünkön, már is újabb csapásra emelte fel karját az élet zordon, kéilelhetetlen ellensége és suhintására az Isten országáért nemesen küzdő bajnokok amúgy sem igen tömör sorából kidőlt egyik vezéralak: Beöthy Zsigmond siri álomra kajtotta tisztes ősz fejét; folyó hó 19-én egy nemesen megfutott életpálya nehéz fáradalmai után pihenni tért. Vasárnap este 9 órakor szobájába vonult, hol teáját megitta. Lefekvés előtt, mint rendesen, megmosakodott és lefeküdt. Vasárnap is elvégezte a szokásos mosakodást és azután lefeküdni készült, leült az ágy szélére, ekkor érte utói az agyszélhüdés. Tíz órakor hű cselédje, a ki vizet vitt be, az öreg urat már holtan találta ágyában. A szolgáló azonnal értesítette a halálesetről Konkoly Thege Béla törvényszéki bírót, egyházközségi gondnokot, ki Tuba János orsz. képviselő, Domány János s többek kíséretében a haláleset színhelyére sieteit. A haláleset hírére több középületre azonnal kitűzték a gyászlobogót, igy a gyászesetről érkezett tudósítás után főiskolánk épületeire is. Beöthy Zsigmond 18i9. febr. 17-én Rév-Komáromban született, hol atyja, Beöthy Gáspár, a megyei közélet egyik munkás férfia, s több megyék köztiszteletben áll ctáblabirája lakott; édes anyja Kovács Katalin, derék veterán Írónk, Kovács Pál nővére volt. A gyermekeiken szeretettel csüggő művelt lelkű szülők gondos vezetése alatt elemi iskolái után a gimnáziumot is szülővárosában végezte. A jogi tudományokat hallgatni a pozsonyi jogakadémiára ment, majd a pesti egyetemre, hol jogi tanulmányait sikerrel végezvén,. 1841-ben.— alig 22 éves korában — ügyvéddé lett. A megy-öi,,élet sorompója már korán megnyílt előtte Komárommegye aljegyzőjévé választotta, mely hivatalában 1845-ig maradt. Az akkori gyakorlat szerint a megyék utasítással látták el választott követeiket és az 1843—4-ik országgyűlésre küldött követeknek átadott utasítások szerkesztésében már a fiatal megyei aljegyző tolla is nagyban működött. Ifj. Pázmándy Dénes, a megyei ellenzék jeles vezére, fölismervén az ifjú aljegyző szép tehetségeit és tiszta jellemét, buzdította, hogy lépjen a nyilvános élet terére. A buzdítás nem volt sikertelen, az ifjú aljegyző kezdett résztvenni a megyei vitatkozásokban, csakhamar feltűnt helyes felfogásával, szép előadásával és egyike lett a megye legkedveltebb és legszívesebben hallgatott szónokainak. Jeles tulajdonságai hamar megszerezték neki a népszerűséget s 1842-ben már szolgabiróvá választották meg a közigazgatásban is jártas aljegyzőt. Mint szolgabiró működött 1848-ig, a mikor az első magyar minisztérium alakulása után, br. Eötvös a vallás- és közoktatási minisztériumhoz fogalmazónak nevezte ki s rövid idő múlva titkárrá léptette elő. A szabadságharcz után Beöthy is a magánéletbe vonult vissza s bár a forradalomban tettleges részt nem vett, az abszolút kormány kompromittált egyénnek tekintette, s az ügyvédi gyakorlattól, melylyel existenciáját biztosítani akarta, eltiltotta Egy év múlva azonban —kegyelem utján — megnyílt előtte az ügyvédi pálya, a melyen jeles képzettsége, fáradhatatlan munkássága által kitűnő hírre tett szert. Az 1860-iki októberi diploma s az ennek folytán bekövetkezett megyei rendezés ismét a közélet terére szólította Beöfhyt, a ki nagy készséggel vezette Komáromban a tisztujitást. 1861-ik évben összehívott országgyűlésre Komárom városa nagy lelkesedéssel képviselőjévé választotta. Az országgyűlés szétosztása előtt az országbírói értekezlet munkálatának elfogadása által utat nyitott a magyar törvénykezés uj szervezésének s Beőthyt, ki egyike volt a vidék jelesebb jogtudóinak, 1862-ben a pesti kir. e. b. törvényszékhez rendes biróvá nevezték ki, honnan pár év múlva áttették a királyi táblához, rendesbírói minőségben. A felsőbb bíróságok újabb rendezése alkalmából 1869-ben az uj törvény alapján szervezett kiiv tábla rendes birájául megerősíttetett, s innen 1870-ben a magyar királyi kúria legfőbb itélőszéki osztálya birájává mozdittatott elő. Midőn pedig mint kir. táblai tanácselnök méltán megérdemeli nyugalomba vonult, dicsőségesen uralkodófelséges királyunk a Lipót-renddel jutalmazta kiváló érdemeit s a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Egyházához való hű ragaszkodásának mindjárt önállóságának kezdetén tettekkel adta tanujelét s már 1842- ben a fényes komáromi egyház tanácsának jegyzőjeként szerepel. Ettől fogva tevékeny részt vesz az egyházi és* iskolai élet minden fontosabb mozzanatában úgy az egyh
