Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-11 / 41. szám
647 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 648 nak előbbi felszólalását, mikor azt mondja : tehát nem kétszer kell a számot konstatálni, mert hiszen a presbyterium előtt már igazolva van a 2/3 töbség, amely egy bizonyos egyénre akar szavazni. Mégis olyan büszkén kérdi Galambtól, hogy hóimét vette azt, miszerint nevek felsorolásával kell igazolni azt. hogy a szavazásra jogosult választók 2[3-a kit óhajt ? Hát innét vette ! ! Tovább megyek. Szász Károly urnák ezen nyilatkozata után azt mondja Tisza Kálmán : rKn is úgy értettem a szöveget, a mint azt Szász Károly püspök ur ö nagyméltósága kifejezte.11 íme Tisza Kálmán ur is ugyan ilyen módon gondolta a 2/3 többség konstatálását. Végül azt mondja Tisza Kálmán: „A 180 §. kimondja, hogy mikor érvényes a meghivás. Akkor, ha 2/3 rész kivánja. A 200 § arról intézkedik, hogy mikor kell megindítani az eljárást. Akkor, ha az egyház többsége óhajtja azt. Az utolsó 203 szakaszban constatáltatik, hogy az a feltétel, a melyet a 199 § kitűzött, teljesítve van. Mit is mond a 199 §. ? . . Meghivás utján csak abban az esetben tölthető be a m egűresült lelkészt állomás, ha az illettő jogosult választóknak legalább '2j3-da, egy jelöltben állapodik meg.u íme ez is világosan mondja, hogy a bizottságnak konstatálni kell, hogy 2/3-ad rész megállapodott egy jelöltben. Miből konstatálhatja ? Abból a névsorból, a mely szerint a presbyterium előtt magukat igazolták azok, a kik egy jelöltre elhajtanak szavazni. Ime,j milyen szépen összevágnak a törvény és a zsinati naplónak ide vonatkozó fejtegetései, ha nem hagyjuk ki a legfontosabb részt. Ezekből tehát világosan kitűnik az, hogy ha meghivás utján akarja valamely gyülekezet a megüresült lelkészi állomást betölteni, meg kell legalább 2/3 többségnek egy jelöltben állapodni, ezt Írásban kell konstatálni, s a presbyterium, ezen Írásbeli konstatáló okmányt nem küldi be az esperesnek, hanem csak bejelenti, hogy 2/3 többség óhajt választani. A bi' zottság ki megy és magához vevén ezen okmányt, többé nem azt keresi meg van-e a 2/3 többség, hanem azt keresi, hogy vajon az esperesnek beküldött jelentés óta valaki, vagy esetleg többen nem változtatták-e meg szándékukat, vagy is nem csatlakoztak-e annyian a kissebbséghez, hogy a 2/3 többség hiányzik. Ha ezt konstatálni nem tudják, illetve ha 1j3 kisebbség nincs» akkor nagyon természetes, a választás érvényes, de nem azért mert nincs 1/3 kisebbség, a ki ellenkeznék, hanem azért, mert azon megállapodás, a mely 2/3 részről konstatáltatott, akkor is meg van, s mint Írásbeli okmány okvetlenül az ügyiratokhoz csatoltatik. Ez ugyan nincs benne a törvényben, de úgy hiszem nem fogja megczáfolni sem Nemo ur, sem Kis J. ur? mivel statútumban gyökerező követelmény az, miszerint minden ügynek okmányai, a melyek vagy ellene, vagy mellette adatnak be, összecsomagolva egygyüvé tétetnek azért, hogy az utókor is láthassa, hogy valamely ügyben miért hozatott ez vagy amaz Ítélet. Viszzatérve az előbb mondottakra, teljes igazsága van Nemo és Kis József uraknak abban, hogy a bizottság előtt nem kell megjelenni valamennyi szavazónak, igy a 2/3 többségnek sem, de jól tessék distingválni: csak abban az esetben. ha a 2/3 többség előzőleg constatálva lesz. . . Ellenkező esetben, tudniillik, ha a 2/3 többség sem a lajstrom összeállításakor, sem aláírás utján konstatálva nem lett, tehát megállapodás nem történhetett; szükséges dolog, elmulaszthatatlan kellék, hogy a 2/3 többság megjelenjék a bizottság előtt és ott jelentse ki, hogy egy jelöltben megállapodott. Azt hiszem, ez olyan dolog, a mit senki kétségbe nem vonhat és a mely a törvény betűivel és szellemével is megjegyzik. Valami megfoghatatlannak tartom a bizottság eljárását, hogy csak egyetlen egyszer sem kérdezte az összegyűlt választóktól azt: történt-e eddig 2/3 rész többség által megállapodás egy jelöltben? Hiszen ez a cardo rei, e nélkül belemenni a választásba nem lehet, nem szabad: s ha az a felelet: igenis történt; akkor azt kell kérni, hogy adják elő azon Írást, a mely szerint már ezen megállapodás megtörtént. Ha pedig az a felelet: még eddig nem történt, akkor az a legelső kötelessége annak a bizottságnak, hogy a helyszínén konstatálja s ha meg van a 2/3 többség, a választás érvényes, ha nincs meg, érvénytelen. De még egy képtelenség is kitűnik a bizottság eljárásából, a mit elhallgatni nem tudok, s ez az, hogy a bizottság, a meg nem jelent jogosult választóknak szavazatát érvényes szavazatnak tekintette. Igen, mert ha nem tekintette érvényes szavazatnak, akkor nincs 2/s többség, mert végre is könnyű belátni, hogy 140 szavazóból, 26 nem 2/3 többség, hanem aránytalanul törpe kisebbség. Az a kérdés most, vájjon hova jutunk akkor, ha a jogosult választók szavazatát egyik vagy másik részre számíthatja a bizottság s azt mondhatja a választáskor : nem jelent meg ennyi szavazó, ezt pedig én — mivel nekem úgy tetszik — számítom ide, s akkor ezen illető részére beadatott összesen ennyi szavazat . . . így lesz ám majd könnyű lelkészt választani ! . - -Az ilyen önkényes eljárással, a törvénynek félre dobásával csak magunk ássuk a vermet magunknak. , . Úgy is nagy rázkódásoknak lesz prot. egyházunk kitéve; a hívekben kezd az egyház iránti buzgóság lankadni s ennek meggátlása s az egyházhoz való ragaszkodás csak ugv lesz erősbitve, ha a törvényt magunk is megtartjuk, mással is megtartatjuk. Jó lesz ezt meggondolni minden egyháztagnak, annyival inkább a törvény magyarázóknak, nehogy a késő nemzedék ezt legyen kénytelen rólunk mondani: „Magad vesztetted el magadat Izrael.“ Nagy Lajos. Az amerikában működő magyar református missionáriusoknak, a magyarországi evang. reform, egyház egyetemes Konventjéhez intézett emlékirata. (Vége.) ii. Jelentésünkből láthatja a Méltóságos és Főtiszteletü Konvent, hogy az amerikai magyar reformátusság egyházias életre való törekvése s az amerikai ref. egyháznak e téren való áldozatkészsége nem olyan időszerint való fellobbauása a léleknek, miként sokan hinni vélik, hanem komoly törekvés s az emberi szivben gyökerező mozgalom. Népünk ugyanis itt, a mikor mindent elhagyott, a
