Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-26 / 4. szám

55

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

56

lyisége iránt viseltetik ! Sőt ellenkezőleg, mig a róm. katliolicismus a különböző szentek s főleg a Mária cultusnak beillesztésével, fejlesztésével mindinkább háttérbe szoritja, halványítja az Ö dicsfény nyel köritett alakj át; a protestantismus egyre fokozatosan, haladó mértékben, a mondhatatlan ragaszkodás, odaadás, imádat érzelmeivel tekint reá, s veszi körül őt. S nem borulunk-e mi porba, nem alázzuk-e meg magunkat, ama véghetetlen szellem, ama midenliató lélek előtt, ki — bár egyetlen legyen szavával teremte is a nagy mindenséget s hozta elő a semmiség öléből — s ki fellegek dörgésében villámok czikázó fényében, földrengés megrázó erejében hirdeti bár hatalmát, mindenhatóságát, mégis bizalommal szeretettel tekintünk fel reá, mert édes Idvezitőnk úgy ismertette meg velünk őt, hogy az Isten Atya, az Isten szeretet! Szólhat bármit a hitetlen kételkedés, keresse, kutassa bár az emberi határos bölcsesség a világ léteiének, előállásának okát, alapját s nevezze azt anyagnak vagy erőnek: elenyésző, csekély azoknak számuk. Az emberiség milliónak szivében ott rejlik az Isten szeretetének, tiszteletének oltára, melyen a fiúi, a gyermeki hála és odaadás soha ki nem alvó lángjai égnek !

S nincs-e felirva kitőrölhetlen betűkkel a protestantismus törvény táblájára az erkölcsnek, a jónak, a legfőbb erkölcsi törvénynek szebben meg nem határozható értelmezése, ama jézusi parancs: Szeressed a te felebarátodat, mint ten magadat! llenne rejlik, ott foglaltatik a szavakban mind az, mi az embert mint egyént s az egész társadalmat a boldogság legmagasabb tokára juttatni képes. Valóban szebb, cz^lra vezetöbb utat, módot eme czél elérhetéséhez nem mutatott ki s nem jelelt még meg emberi bölcsesség. Minden jónak, minden nemesnek, a keresztyén társadalom egész erkölcsi rendszerének szilárd, megdönthetetlen alapja ez. Nincs szükség szőrszálhasogató óvatossággal, számítással körülirt erkölcsi axiómákra, sofisticus’okoskodásra, a jezsuita moralisták kiszámított czélzatossággal készített, sokszor az erkölcsi érzést megbotránkoztató szabályaira. Szeressed Istent! Szeressed felebarátodat mint magadat. Ez az egyszerű, rövid, minden feleslegest kerülő szabály, magába foglalja mindama kötelmek, kívánalmak összeségét, melyeken haladva, melyeket követve épülhet fel az egyén és összes emberiség.

Ama ragyogó, a közönséges emberi mértéket rneszsze túlhaladó fenséges alak, kinél magasztosabb nem szerepelt a történelem színpadán, az utolérhetlen tökéletességekkel ékeskedő s az emberiség jólétéért elvérzett vértanú mint vezérlő, lelkesítő példénykép követése ; az általa elhintett s még a gyermek által is megérthető, befogadható s éppen azért semminemű tudós moralisták és dogmaticusok által soha utol nem ért s érthető eszmék, elvek, földi és mennyei boldogságunkat előmozdító igazságok hangoztatása, elsajátítása s imádása, ama véghetetlen, elgondolhatatlan, gyarló emberi bölcsesség által csak megközelítőleg sem határolható, a világegyetem legutolsó fűszálában is ott rejtező, még arra is gondotviselő mindenhatónak, kinek Isten nevet adott

az emberi korlátoltság, de szebbet nem adhatott s nem is adhat annál, mit édes Idvezetőnk : ki őt mi Atyánknak s Szeretetnek nevezte el !! Mindezek az eszmék, elvek, igazságok elfogadása, hivő, engedelmes lélekkel, odaadó megnyugvással követése elegendő positivitást, elegendő tartalmat, vezérfonalt nyújt nekem s boldogító, felemelő tudat, édes, vigasztaló hit ez lelkemnek.

Ám keresse az önmagával elégedetlen emberi bölcsesség, vagy a magával meghasonlott, ki nem békiilt lélek, vagy a különbözőség, a változandóság után epekedő szív, megnyugvása, boldogsága forrásait máshol más utakon és eszközökkel ; keble vallásos érzelmeit buzogja ki bár áldozati lángokkal, mirha és tömjénfüsttel körül lengett oltárokon, művészek, festészek és szobrászok mesterileg feldíszítette pompás márvány templomokban, az én keblemnek megemészthetlen,nehéz eleeledelek ezek: az én vallásos érzelmem csak a hitnek, a léleknek amaz egyszerűbb legével táplálkozhatok, melyet megért, befogadni képes a gyermek s a világnakbölcseséget hirdető tudós, mely édes Idvezitőnk magasztos tana, egyszerű tudománya, s mely egyedül képes vezetni, irányítani az élet tömkelegében, boldogítani a' szívnek édes, boldogító, megnyugtató érzetével.

Ám elégítse ki keblének eszményiekért, földfelettif>kért hevülő érzelmeit, óhajait bárki másként, én és az én házam ezután is csak igy s ekként tiszteljük az Urat.

Patay Károly.

Munka és pihenés keresztyén szempontból.

(Folytatás).

Az eddigiekben rövid szemlét tartottunk a különböző munkaterek és ágak felett. Minthogy azonban a munkával nem önmagában, hanem kér. szempontból foglalkozunk : ennélfogva következik, hogy szóljunk már arról, a mi sokkal fontosabb, t. i. a munka leikéről, arról az érzületről, a melylyel a keresztyén azt végzi. — Mi tehát a munka lelke ? Úgy gondolom, hogy erre mindnyájan csak azt a választ adhatjuk, a melyet Pál apostol adott, vagyis hogy a munka lelke az önzetlen szeretet. E nélkül semmiféle fáradozásainknak, semmiféle adománynak vagy nagy munkának igazi benső értéke nincs. Ha embereknek avagy angyaloknak nyelvén szólanék is ; ha jövendőt tudnék mondani és ismernék minden elrejtett dolgokat; ha akkora hitem volna, hogy hegyeket tudnék helyökből kimozdítani, ha minden marhámat a szegényeknek adnám és testemet tűzön égetném meg: ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok. Ép igy elmondhatjuk mi is : „Ha emberfeletti erővel, szakadatlan szorgalommal, még eddig el sem ért ügyességgel dolgoznám is, úgy hogy e miatt feledném a világ minden örömét, még az evést, ivást, pihenést is, és bámulva magasztalna mindenki, de a szerétét nem volna bennem, semmi volnék. Rabszolgája volnék becsvágyamnak és nem szabad, boldog gyermeke Istenemnek. Az örökkévalóság mérlegére vetve, munkánknak csak any-