Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-27 / 39. szám

611 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 612 és haza szeretettel, hogy nagy feladatát szeren­csésen és dicsőséggel valósíthassa meg. Nem csak földi létünk magasztos czél,járói gondoskodtál jó Atyánk, hanem örök létünkről és lelkünk üdvösségéről is. Nem akartad, hogy nemesebb részünknek, a léleknek rendeltetése e földön bevégződjék, czélt tűztél elébe magadnál az örökké valóságban, a mely titokzatos erővel vonja őt a végetlenség felé és a földi életet ren­delted számára előkészületül. — E végből meg­­alapitád szent fiad által e földön anyaszentegy­­házadat, hogy az vezéreljen szent igéd által a menyország felé haladás biztos ösvényén. Ezen szent fiad által alapított egyháznak gyarló mun­kásai vagyunk mi is, kik összejöttünk az anya­­szentegyház építésére, ügyei feletti tanácskozásra. Oh áraszd ki reánk szent lelked erejét, hogy bölcsességgel és buzgósággal végezhessük a mun­kát, a mit evangeliomi egyházunk érdeke s an­nak igaz szeretete kötelességünkké tesz. Legyen igyekezetünkön mennyei áldásod és szolgáljon munkánk anyaszentegyházad javára, nagy ne­ved dicsőségéré. Amen. Antal (tábor. f Az ..Észrevétel“ szellőztetése. (Vége.) Ki kell azonban emelnem Galambbal szemben, hogy a kálmáncsai presbyterium igyekezett alapos meggyőző­dést szerezni erről, hogy lehetséges-e a meghívás utján való választás. Cselekedte ezt úgy, hogy egyházi közgyű­lést hivott össze a lelkész. E közgyűlésen 140 választó közül — igaz — csak 52 jelent meg. Ámde a közgyűlés egyházkerületi szabályrendeletünk értelmében határozat­képes volt. Mert a presbyterium tagjai számának (12) nem háromszorosa, de négyszerese is jelen volt. E közgyűlés egyhangúlag a meghívás mellett nyilatkozott. A presby­­teriumnak e szerint volt alapos oka, hogy az esperesnek azt jelentse, hogy a gyülekezet meghívás utján akar választani. Nem hihetem, hogy a közgyűlésről jegyzőkönyvet is ne vettek volna fel. Csodálom, hogy Galamb e közgyű­lésről mit se tud; legalább az „Észrevételben“ mit se tud róla. Azt azonban nem mondom, hogy talán azért nem akar róla tudni, mivel okoskodására igen alkalmatlan bizonyíték. De hogy az esperes a választó küldöttséget csakugyan kiküldte s az a választást végre is hajtotta, a mellett bizonyíték, hogy az előzmények helyesek. Galamb szerint: ily tartalmú jegyzőkönyv vétele után kifidi ki az esperes a bizottságot az ügy megvizsgálása végett. Dehogy azért; azért hogya választást hajtsa végre. Hisz mihaszna volna annak, ha arról győződnék is meg, hogy biz a pres­byterium előtt a 2/3 bőven igazolva volt akár aláírások utjáu,de most az Vg-nál többen ellenzik a meghívás utján választást?! Galamb szerint „ezért is küldte ki esperes a bizott­ságot, a melynek feladata, ha ily tartalmú jkönyv létezik, annak helyességéről a helyszínen meggyőződést szerezni, ennek hiányában a kétharmad többséget megállapítani. Tehát csak ennek hiányában! Ha pedig van ilyen jkv, akkor ugy-e nem is szükséges, hogy a 203 §. rendelése szerint a küldöttség kérdést intézzen a jelenlevőkhöz, hogy „van-e valaki, a ki a meghívást ellenzi?“ Lám, lám! Mégis csak Nemo és Kis József vannak zavarban s nem bírnak eligazodni! Galamb szerint „a választásra jogosult 140 választó közül a bizottság előtt csak 26-an jelentek meg s jiigy a kétharmad többséget sem presbyteri jkv, sem a meghí­vottak meg nem állapíthatták“ ... Óh az a sokat emle­getett jkv, a mit Galamb sehogy se talál! Kérdezősköd­jék Máté Lajos volt kálmáncsai, ma visontai lelkésznél, az talán majd tud róla! Mert egyházközségi közgyűlés volt; kell hát jkvének is lenni. 140-ből csak 26-an jelen­tek meg. Az ám, csak 26-an. De hát minek is jelent volna meg több, mikor ennyi is elég volt. Szépnek ugyan igen szép lett volna, ha mind a 140 megjelenik, de szükséges­nek már nem volt múlhatatlanul szükséges. Én azt hi­szem, hogy ha az előző egyházközségi közgyűlés és a köz­hangulat biztosítékot nem nyújtott volna nekik az iránt, hogy a jelenlevők mind a megjelölt Kovács Bertalan pet­­tendi lelkészt fegják éltetni: akkor majd nem 26-an je­lentek volna meg. De akkor se az lett volna ám köteles­sége a választó küldöttségnek, hogy konstatálja, misze­rint 140-nek 2/3=94 s ezek mind jelen vannak és Kovács Bertalant óhajtják; hanem az, hogy a kik nem akarják, vannak-e 48-an ? Hát Galamb e szavaira mit mondjak: „nehány nap múlva azonban előáll a valódi kétharmad s más lelkészt óhajt ?“ De hát miért nem áll az elő hóna­pok s évek múlva ? ! Szépen volnánk, ha a választásokat néhány nap múlva meglehetne ujrázni! Az a fődolog', hogy a szabályok értelmében folylyanak le a választá­sok. A kik elmulasztják jogaikat a kellő időben gyako­rolni, vonják le belőle a következményeket. „A 2/3 a conditio sine qua non, a nélkül meghívás nem lehet“ — mondja Galamb. Igaz, csak az a kérdés, hogyan kell ezt konstatálni ? Galamb itt is ép úgy téved, mint eddig. Azt mondja u. i. hogy a 2/3 többséget „posi­tive bizonyítani kell . . . Szerintem a kétharmad töbséget ki kell mutatni számszerint.“ Önérzetesnek kétségkívül elég önérzetes ez a nyilatkozata, de a törvénynyel s a tör­vényhozó jelesekkel (Szász, Szilády, a Tiszák) szemben semmit se határoz. Nekünk meg kell maradnunk a tör­vény mellett, a mely ezt mondja: „ha a meghívás ellen senki se nyilatkozik, akkor az illetőt megválasztottnak jelentik ki ; ellenkező esetben a névsor (segélyével azon­nal megállapítják, hogy az ellenzők többen vannak-e az összes (tehát nem csak a jelenlevő) jogosult választók egy­­harmadánál.“ Hol van a törvényben, hogy a 2/3-ot posi­tive, számszerint ki kell mutatni ? Erre már igazán kár a szót vesztegetni; kár a papirosért és a tintáért. Csak az

Next

/
Oldalképek
Tartalom