Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-09-20 / 38. szám
603 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 604 hozónak s majd a törvény végrehajtójának feltűnnie kell. Ugyan honnan vette Galamb, hogy „nevek felsorolásával kell igazolni azt, hogy a szavazásra jogosult választóknak kétharmada kit óhajt?“ A törvényből bizonyára nem, mert az ide vonatkozólag betű szerint mondja: Meghívás utján csak abban az esetben tölthető be a megüresült lelkészi állomás, ha az illető jogosult választóknak legalább kétharmada egy jelöltben állapodik meg (199. §.) Ha az egyház többsége meghívás utján kíván választani, arról a presbyterium a 194., 196. és 197. szakaszokban foglalt intézkedések megtörténte után, legfeljebb 8 nap alatt jelentést tesz az esperesnek; megnevezi azt, a kit a gyülekezet meghívni kíván (200 §.) E két szakaszból nyilvánvaló, hogy nem „a gyülekezet illetékes tagjainak“ - Galamb nyilván a választók többségére gondol — hanem a presbyteriumnak keli jelentést tenni az esperesnél arról, hogy meghívás utján akar választani a gyülekezet. De nyilvánvaló az is, hogy e két szakasz egy szót se mond arról a módról, a hogyan a presbyterium meggyőződést szerez arról, hogy meghívás utján fog választani a gyülekezet; tehát a „nevek felsorolását“ se említi.“ De talán a zsinati naplóból, talán Szász Károly, Sziládi Áron (a bizottság elnöke és jegyzője), vagy talán Tisza Kálmán, Tisza István szájából vette Galamb, hogy „nevek aláírásával kell igazolni azt, hogy a szavazásra jogosult választóknak kétharmada lelkészül kit óhajt? No, innen ugyan nem vette! Mert Szász Károly pl. azt mondja: „nem azt kell számszerűleg kimutatni, hogy a 2/3 rész kívánja a meghívást, hanem egyszerűen bejelentik a presbyterium által s azzal azt is, hogy kit akarnak választani. Ha az illető minősítésénél fogva ki nem zárható, az előre értesített választóközönség összejön és ekkor kell azt konstatálni, hogy nincs-e egyharmad részének kifogása a meghívás ellen. Tehát nem kétszer kell a számot konstatálni. Mert előbb a presbyterium csak jelenti, hogy itt */s rész meghivás utján akar választani.“ Szilády Áron : „Nem azért van ide téve a kétharmad, hogy számszerűleg a lajstrom szerint legyen az kitüneetve, hanem hogy bizonyos becsületbeli felelősséget érezzenek azok az egyének, kik a presbyterium részéről az esperesnek jelenteni akarják, hogy ők meghivás utján kívánnak választatni.“ (822 és 827 1.) De hát talán a dolog természetéből meríti Galamb a maga véleményét ? Abból se ; mert megtörténhetnék, hogy akkor, a mikor a presbyterium konstatálná a 2/3 többséget, csakugyan megvolna az ; de a mikorra a választó küldöttség megjelenik, már elpárologna. Viszont az is megtörténhetik, hogy a mikor a presbyterium jelenti, hogy meghivás utján akar válssztani a gyülekezet, akkor még nem egészen bizonyos a 2/3 többség, de a mire a választó küldöttség kimegy, akkorra már kétségtelen. A “ 3 többség konstatálásának tehát csak egyszer és pedig a választásra megjelent egy lelkészi és egy világi megbízott előtt van helye. (Folyt, köv.) Kis József. Kerületünk közgyűlése. Azon lélekemelő ünnepségekről, melyek kerületünk gyűlésével szoros összeköttetésben, annak alkatrészeiként folytak le Pápa városában, lapunk máshelyén számolunk be. Itt tehát tisztán csak arra szorítkozunk, ami a tárgysorozatba fölvett ügyek minként lett elintézését illeti. Szeretett főpásztorunk áhítattal hallgatott kenetteljes imája után, melyet lapunk jövő számában egész terjedelmében szerencsések leszünk közölhetni, az alakulás formaságai következtek, aminők az újonnan választott tisztviselőknek: Véghely Dezső vil. főjegyző, Szabó Zsigmond, Segesdy Miklós kér. tanácsbirák, Konkoly Thege Béla, Németh István kér. aljegyzők eskütétele, az ujonan választott e.-megyei] képviselők bejelentése, melyek annyi időt vettek igénybe, hogy az újonnan választott főgimnáziumi tanároknak eskütételén kívül említésre méltó ügy elintézést nem nyert. Ami nagyon természetes s, mert a múlt novemberi gyűlés bölcs intézkedése szerint ez a kegyeletes hála napja volt, méltánylásául azon kiváló érdemeknek, melyeket lánglelkü elhalt püspökünk, Pap Gábor 21 évre terjedő egyházkormányzaíi működése alatt szerzett. Azzal a gyönyörű szép beszéddel, melyben ez érdemeket az ihletett ajkú szónok méltatta, a nagynevű elődnek mindenben méltó elődjévé avatta fel magát, kinek működésére a legszebb reményekkel tekint az egész, egyházkerület. Nagy Sándorról említi a hagyomány, hogy a nagy trójai hős sírjánál igy kiáltott fel: o fortunatum juvenem, qui praeconem virtutum tuarum Homerum inveneris. Viszonyainkra alkalmazottan mi is ajkunkra vehetjük e mondást. A második napi gyűlés legelőször is a hála adóját rótta le főtiszt, méltóságos Szász Károly és Kiss Áron püspök urak iránt, kik eljöttek közénk osztozni kerületünk örömében, miként osztoztak annak idején mély bánatában; azután pedig kegyeletes kötelességének tett eleget, megemlékezvén Vály Lajos kerületi főjegyzőnek haláláról, s arról a veszteségről, mely kerületünknek hódoló tisztelettől körülvett főgondnokát érte sógorának|gróf Dégenfeld Gusztáv urnák elhunyta által. Mialatt szeretett püspökünk beszámolt az előző napi ünnepségek lefolyásáról, a közben megejtettek a szavazások, melyek szerint konventi rendes képviselőkké lettek Körmendy Sándor, Molnár Béla, pótképviselő Konkoly Thege Gyula, Kis Gábor, közalapi végrehajtó bizottsági rendes tagokká Antal Gábor, Molnár Béla, póttagokká Őzike Lajos, főiskolai igazgató tanácsossá dr. Segesdy Ferencz. Az egyházi főjegyzőségre s két tanácsbirói (egy egyházi, egy világi) állás betöltésére a szavazás elrendeltetett,még pedig oly módon, hogy a végleges eredmény a jövő év tavaszán Sz.-Fehérvárott tartandó gyűlésen bejelenthető legyen. A főiskolai nyomda fölszerelésének kérdése volt az. első elintézett nevezetesebb gazdasági ügy. Az ily beszerzéshez kegyes jóváhagyását megadta a közgyűlés. —
