Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

541 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 542 utasítani, mert nincs hely; 1894 telén néha 10, 12-őt kel­lett elutasítani naponként. Éjjeli szállást és egy napon ellátást azonban az elutasítottak is kapnak. Lengyelország pestisének nevezik az ivásszenvedélyt, a minek Posen tartományban oly sokan robotolnak, fér­fiak és nők. Lelkiismeretlen szülők pálinkával itatják gyermekeiket és ez által göthösökké, nyomorúságosakká teszik őket, megrontják testüket, lelkűket. Knobelsdorf ör­­nagy, a ki ma éppen Budapesten van, mint a németor­szági prot. egyháznak az ezredéves ünnep megnyitására megjelent egyik küldötte, mondom Knobelsdorf, akkor még főhadnagy, ma már ezredes, ezen tartomány nagyobb városaiban előadásokat tartott, hogy egyleteket alapítson az ivásszenvedély fékezésére. És tényleg alakultak is ilyen egyletek „Kék kereszt“ névvel, számszerint 8. Ezen egyleteknek összesen 38 emberre volt oly hatásuk, hogy teljesen józan életet folytatnak. Hogy az elősoroltakon kívül mennyi önkéntesen ala­kult jótékony intézetük van még, azt most már csak egész röviden, pusztán szószerint említem meg. Gondoskodnak azokról a kicsiny, gyenge gyülekezetekről, a mik más val­­lásuak közt lévén, kivannak téve a végelmulásnak; gon­doskodnak azoknak lelki gondozásáról, a kik messze ide­genbe, más vallásuak közé mennek munkára. Vannak in­tézeteik a siketnémák (3) és vakok részére (1) és egy egylet ugyancsak a vakok gondozása czéljából. Van -diakonissákat képzőintézetük, u. n. diakonissa -anyaházuk. Ennek kifejlődése valóban csodás. 1864 vége felé vette czélba 3 előkelő egyén egy kórház alapítását Posenben. A következő évben létre is jött a kórház. 1865. decz. 20. ezt jegyezték a jkvbe: „ma vétetett fel a második beteg.“ És most 30 év után már diakonissa anyaház is ez a kórház, a hozzátartozó testvérek száma 187 s ezek 67 helyen munkálkodtak. A szeretetnek valóságos csoda munkája ez. 1894 ben 1600 beteg részesült ennek az inté­zetnek áldásában 55753 napon. Vannak kórházaik férfiak és nők részére, ápoló és üdülő helyeik a sinlődők részére. Ez intézetek száma 36 és folyton folynak a gyűjtések újabbak alapítására. Krotoschinban magának a gyülekezet­nek van intézete a gyülekezeti sinlődők számára. Ebben az imatermen és a házgondnok lakásán kívül 12 szoba van; az épületet szép nagy kert veszi köröl, sétáló helyek­kel a sinlődők részére. A telek adósságmentes, úgy 10 ezer frt értékű. Ez az összeg ép úgy, valamint az ezen felül levő 4 ezer frtnyi vagyona az intézetnek lassanként, kegyes adakozás folytán jött össze. A ház felavatása 1891. decz. 14. történt. Van gondjuk a keresztyén irodalomnak terjesztésére és az egyházi éneklés emelésére. 3 helyen van biblia tár­saságuk. (Vallásos iratok, naptárok, predikácziók kiosz­tása). Több mint 100 népkönyvtáruk van városokban és falukban. Az énekkarok nagyobb szövetségbe léptek s éven­ként más-más helyen összejöveteleket tartanak (31 ilyen szövetkezett énekkar van.) A szegény ügyre is nagy gondjuk van. Mintegy 80—90 egyletük van a szegények anyagi felsegélésére s ■ezeknek évi bevétele 30-35 ezer forint. Van gondjuk arra is, hogy a lakásviszonyok a szegényekre nézve javulja­nak ; valamint arra is, hogy a megbízható szegények pénzelőleget is kaphassanak, ha megszorulnak s igy ne legyenek kénytelenek uzsoráshoz fordulni. Igen tisztelt közönség! Végére értem az életkép megrajzolásának. A rendelkezésemre álló idő rövidsége nem engedte, hogy kellőkép kiszínezzem; azért csak az alapvonásokat húztam meg- De azért reményiem, hogy igy is érthető a kép és tanulságos. Miben áll e tanúság? Abban, hogy az élőhit, a krisztusi szeretet csodákat mivel ma is. Az a birodalmunkkal határos tartományi egyház, a melynek hívei semmivel se voltak s ma sincsenek jobb anyagi körülmények közt, mint m:, a dunántúli ev. ref. egyházkerület hívei, bámulatos munkát végeztek a köze­lebb lefolyt 100 év alatt. E száz évben is inkább csak 1850 óta. Igen, mert csak egy századra, mondjuk 1793— 1893-ig terjedő munkásságuk gyümölcseit mutattam be. Ez idő alatt a 71 anyaegyház 200-ra szaporodott. A jóté­kony intézeteknek egész tömege állott elő. Nem hiába mondtam hát, hogy Posenben él és mozog minden. - Ha most már magunkra irányozzuk figyelmünket, nem mond­hatjuk ugyan, hogy mi semmit sem tettünk, hogy legalább az anyagiakban nem gyarapodtunk; mert sok új templom, papiak, tanitólak és iskola emelkedett a lefolyt 100 év alatt; sok helyen alakult, ha nem is anyaegyház, de lega­lább misszió egyház és uj tanítói állomás; sok helyen vannak egyházi takarékmagtárak az uzsora ellen ; de azt kénytelenek vagyunk beismerni, hogy jótékony intézete­ink, mik a lelki és testi nyomoron segíteni volnának hi­vatva, alig van egy kettő. Nekünk, a dunántúli ev. ref. egyházkerületnek nincs árvaházunk, nincs szeretet házunk, nincs kórházunk, nincsenek üdülőhelyeink a szegény sin­­lődősök részére, nincs intézetünk a siketnémák és vakok részére, nincsenek munkástelepeink, mesterlegény otthona­ink. Nem teszünk semmit a szeszes italok, kivált a pálinka­­ivás korlátozására s a mi ezzel meglehetősen összefügg: a vasárnap megszentelésére. A népies iratokat, bibliákat, magtárakat csupán egyes hivatásukat jól felfogó lelkészek terjesztik, de e czélra alakult egyleteink nincsenek. A gyülekezeti szegények gondozását kötelességünkké teszi egyházi törvényünk, de e részben is csak a kezdet kezdetén vagyunk. A szegény gyermekek nevelése is több áldozatot követel tőlünk, mit a mekkorát felmutatunk. A társulati munka nincs hát eléggé kifejlődve ná­lunk. Mi inkább az állami és az egyházi felsőségtől vár­juk dolgaink előbbrevitelét. Reményiem azonban, hogyha már megkezdődött a közös társulati munka, folytatása is lesz neki. Közelebbről nálunk e munkák megkezdését látom az olvasókör és az énekkar megalakulásában s a vallásos felolvasások megkezdődésében. Ezek hivatva van­nak arra, hogy nemes szórakozás, okos beszélgetés által üdülést és okulást nyújtsanak az egészség rongálása és az idő és a pénz fecsérlése nélkül; hivatva vannak, hogy az összetartozás érzését emeljék közöttünk. Ily szempont­ból a legszívesebben üdvözlöm az énekkart s óhajtom, hogy éljen, gyarapodjék és virágozzék s nyújtson sok él­vezetes órát! (Vége.) Kis József. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Kerületi közgyűlés. Dunántúli ev. ref. egyház­­kerületünk folyó évi őszi közgyűlését Pápán, a főiskola nagy termében tartja s kezdődik szeptember hó 12-én d. e. 9 órakor. Ezen közgyűlés közérdekübb tárgyai a következők lesznek: l.Szept. 12-én d. e. 10 órakor boldo­­dult püspök ur emlékére templomi gyászünnepély. A gyű­lés tagjai ugyanaz nap d. u. bizottságokban tanácskoz­nak. 2. Szept. 13-án d. e. 9 órakor újonnan választott

Next

/
Oldalképek
Tartalom