Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

537 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 538 ISKDLAÜGY. Igazgatói jelentés a pápai leánynöveldéröl. A jövő év kilátásait és teendőit illetőleg mindenek előtt örömmel említem lel, hogy a jelentkezett növendé­kek száma (36) jóval meghaladja a múlt évit, meghaladja annak kétszeresét is! És az nagyon természetes. Egy­házkerületünkben ugyanis ez idő szerint csupán egy nő­­növelde van s az ez által nyújtott nevelést veszi igénybe egyházkerületünk egész közönsége, sőt néhányan egyház­kerületünk körén kívülről is. Ily körülmények között egy­általán nem lephet meg bennünket a létszám hirtelen fel­­szökkenése s nagyon valószínű, hogy az csakhamar oly mérvben emelkedik, hogy az egyházmegye egy minden követelményeknek megfelelő helyiséget az intézet szá­mára megszerezni nem leend képes s már csak ezért sem viselheti azon nagy felelősség súlyát, mely reá mint egy­házkerületünkben a nőnevelés fontos ügyének egyedüli vezetőjére hárul. E íelelősség terhét csak növeli annak tudata, hogy anyagi áldozatot ereje kimerültsége miatt e czélra nem hozhat s az évről-évre szükséges segélyt tel­jes összegében az egyházkerülettől kell kérnie és meg­nyernie. De mégis nem a felelősség nagy terhe az, a melyre tekintettel indítványozni vagyok bátor, hogy a m. t. bi­zottság — az egyházmegye közelebb hozott határozatá­nak is megfelelően — a nőnövelde kerületivé tétele végett a szükséges lépéseket tegye meg: hanem inasának a szent ügynek az érdeke ! Kétségtelen ugyanis, hogy a főt. egjT- házkerület sokkal hatásosabban képes a leányuevelő in­tézet felvirágoztatására közreműködni, sokkal szélesebb kőiben tud annak propagandát szerezni, mint egyházme­gyéinek bármelyike! Pedig kétségtelen az is, hgy egy ily intézetre, annak minél népesebbé tételére kétszeresen szükség van ma, a mikor a nők előtt új életpályák nyíl­tak meg s a mikor a legrégebben hozzáférhetővé lett pá­lyán, a tanítóin és nevelőin is oly anyira érezzük a meg­felelő, reformált vallásu tanerőknek hiányát. Más oldal­ról meg a letelt két év fényes bizonyságául szolgál an­nak, miszerint Pápa leánynövelde számára úgy is mint az egyházkerület tanügyi középpontja, úgy is mint ked­vező megélhetési viszonyokkal dicsekedő város a legal­kalmasabb hely s hogy a főt. egyházkerület itt egy tel­jesen jól berendezett és kellően felszerelt növeldét min­den anyagi koczkáztatás nélkül, a meglevő felsőbb leány­iskolái tőkék kamatából tarthat fenn és fejleszthet to­vább az igazi végczélig . . . önálló intézetig. És az ügy sürgős megoldást igényel, mint ezt már ,pár szóval érintettem — a helyiség kérdése miatt is. Igaz ugyan, hogy a mai bérház növeldei czélokra eddig telje­sen alkalmas volt, de nagyobb számú növendék befoga­dására már nem elegendő, úgy hogy e helyen az 1897 — 98 tanévre megmaradni alig lehetne, hacsak a jelentke­zők közül többet vissza nem utasítanánk, a mit pedig egy fejlődő intézetre nézve egyáltalán nem tartok kívánatos­nak. E mellett már eddig is oly változtatásokat, átalakí­tásokat, bővítéseket kellett az épületen tennünk, a melyek nagy kiadással jártak s a ház értékét emelték ugyan, de sajnos, nem a mi javunkra. A bekövetkező évre, mely egyúttal a bérlet tartamának utolsó éve, hogy az összes jelentkezett növendékeket elhelyezhessük, a felügyelő bi­zottság bérbe vette a szomszéd épület egy részét, mely a mienkkel egy testet képez s ideiglenesen így a helyi­ség kérdését szerencsésen megoldotta: csakhogy az új lakrész után 280 frtot kell fizetnünk, úgy hogy a ránk következő évben az intézeti helyiségekre szükséges kia­dások jóval megfogják haladni az 1000 fitot! És még igy sem vágjunk teljesen biztosítva, hogy jövőre is — megnövekedett létszám mellett — állandóan alkalmas épü­letben tudjuk az intézetet elhelyezhetni. Ép azért, ha az intézet jövőjét veszélyeztetni nem akarjuk, elodázhatlanul szükséges egy állandó, a paedagogiai és egészségügyi köve­telményeknek teljesen megfelelő helyiségről való gondosko­dás, ami csakis a növeldének a főt. egyázkerület közvet­len rendelkezése alá bocsátása utján lesz remélhető. De szükségessé teszi, és pedig mihamarább a növel­dének a főt. egyházkerület tulajdonába átadását miuden ilyen intézet egyik leglényegesebb kellékének: alkalmas nevelőnőknek nyerhetése. Azon bizonytalanság, mely egy anyagilag gyenge s folytonosan és nem is biztos segélyre utalt egyházmegye által feniartott intézet felett lebeg, nem nagyon alkalmas arra, hogy kiváló tanerőknek s illetve nevelőnőknek vonzóul szolgáljon. lm jelenleg is az egy évi próbaidőre alkalmazott vezérnevelőt e bizonytalanság miatt nem állandósíthattuk s csakis az 0 intézetünk iránti ragaszkodásának tulajdoníthatjuk, hogy állását ennek daczára hajlandó tovább is megtartani! Pedig e nehézség még nagyobbodni fog, ha több nevelőnőre lesz szükség, a mint hogy már a jelenlegi létszám mellett is legalább két nevelőnő lenne alkalmazandó. Ép azért legyen szabad további bővebb indokolás .nélkül a következő indítványt elfogadásra ajánlanom: Tekintettel arra, hogy a főt. egyházkerület 1894. áprilisban tartott közgyűlésének 31 számú határozatával kimondotta, miszerint egy polgári leányiskolával kapcso­latos internátust rendez be és tart fenn kerületi jeleggel és kezeléssel; tekintettel arra, hogy ily intézet kerületi határozat­tal megjelölt helyen Rév-Komáromban felállítható nem volt; mig az egyházmegyénk által Pápán két éve szerve­zett növelde a kezdet nehézségei daczára is, a legnagyobb reményekre jogosító fejlődést vett s teljesen méltónak, bizonyult arra, hogy egyházkerületi kezelés alá vétetvén, izmos, a nőnövelést hathatósan munkáló intézetté erősödjék; tekintettel végül arra, miszerint az intézet fentar­­tása a két év zárszámadási eredménye szerint az egyház-; kerületnek több kiadást okozni nem fog, mint a mennyi­nek fedezésére alappal már eddig is rendelkezik, sőt hogy a biztos várható létszámnövekedés mihamarabb nagyobb, áldozat nélkül lehetővé teszi az alapítók intentiójának is megfelelő önálló felsőbb leányiskola létesítését: a pápai egyházmegye kéri a főt. egyházkerületet, mi­szerint a Pápán felállított leánynöveldét kerületivé tenni s annak további gondozását és felvirágoztatását közvetle­nül eszközölni kegyeskedjék. A mennyiben pedig a főt. egyházkerület az azonnali

Next

/
Oldalképek
Tartalom