Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-02 / 31. szám
489 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 490 adósságának mintegy 600 frtot tevő kamat hátralékának elengedése. Némelyek ellenezték a kegyelmi tényt, mert veszedelmes precedenst láttak benne. Viszont voltak olyanok is, a kik meg e kegyelmi tényt minden föltétel nélkül voltak hajlandók véghez vinni. Hitem szerint az egyházmegye hivatásának magaslatán állott, mikor ezt a tettet végrehajtotta. Mert minek is egyesültünk volna traktussá, hanem ha a gyöngébbeket segítsük ? Viszont azt is helyesnek kell tartanunk, hogy az egyházmegye a kamathátralék elengedését feltételhez kötötte. Azon feltételhez ugyanis, hogy a m.-komáromi egykáz készítsen oly költségvetést, mely zilált anyagi ügyeinek rendezését lehetővé teszi. Mert elvégre is csak olyan egyedeket érdemes segíteni, a kik maguk is iparkodnak valamit tenni. Élősdiek tenyésztése nem lehetvén feladatunk. A kerületi és traktusi gyámoldáinkra nézve a közgyűlés elfogadta az előző napon (15-én) tartott gyámoldai közgyűlés megállapodását. Mely szerint a kerületi g}ámoldába a lelkészek részéről eddig fizetni szokott évi 4 frt tagsági dij fizetése szüntettessék meg. A meglevő alap más czélra azonban soha sem fordítható. Az az a kerületi gyámolda jövedelme ezután is a lelkész-özvegyek és árvák segélésére fordítandó. Az egyházmegyebeli gjTámoldánkra nézve pedig nálunk is azt a tervezetet fogadták el, a melyet a legtöbb traktus elfogadott, t. i. ebből fizettessék ki a mostani és az ezután leendő kebelbeli azon lelkészek országos gyámintézetbe való belépési járuléka, a kik ennek tagjai és a jövőben tagjaivá lesznek. És e művelet úgy hajtandó végre, hogy a mostani özvegyek az eddigi szokásos évi osztalékukat (50 forintot) mindig megkaphassák. Végül felemlítem azt is, hogy 16-án délután lelkészértekezlet is volt. A melyen sok érdekes kérdés vettetett föl és beszéltetett meg. Sajnos azonban, hogy az idő rövidsége miatt még sok fontos és érdekesre nem kerülhetett rá a sor. — a s— ISKOLAIIG! A főiskolai köztartás. (Dr. Antal Géza köztartási felügyelő jelentése.) ^Nagytiszteletü és Tekintetes Gazdasági Tanács A főiskolai köztartás 1895/6 tanévi állapotáról szóló jelentésemet azon tiszteleteljes kéréssel van szerencsém beterjeszteeni a nt. és tek. Gazd. Tanácshoz, hogy azt tárgyalni s a szabályzat értelmében a főt. egyházkerület közgyűlés elé juttatni kegyeskedjék. A köztartásnak, a benyújtott és felülvizsgált zárszámadás szerint valóságos bevétele 14331 frt. 99 kr., kiadása 13773 fit. 3 kr. volt s igy az 189% év 598 frt. 96 kr. tiszta nyereséggel záródik, ami a bevételi összeg 4*2 %-ának felel meg. Ha összehasonlítjuk ez összeget az 189%-ik tanévről kimutatott 492 frt. 39 kr. tiszta nyereséggel, mely a bevételi összegnek szintén 4*2 %-át képezte, azt látjuk, hogy a százalék teljesen ugyanaz. Hogy ezt az eredményt, daczára a kiadásoknak, melyeket a különböző alkalmakkor (iskolafelavatás, advent első vasárnapja, márczius 15-ike, május 9 és 10-ike s az évzáró ünnepély alkalmával) adott külön ebédek okoztak, elérhettük, azt köszönhetjük részben a szives adományoknak, részben a pápai takarékpénztár folyó számláján kezelt összeg kamatainak, melyek az évben 88 frt. 43 kr. bevételt nyújtottak, részben a reggeli nyújtásnál elért 56 frt. 44 krnyi nyereségnek. A köztartáson étkező tanulók száma a szenioron, 2 díspensatoron, 14 térítőn kívül 219 volt. E szám azon ban csak az év folyamán beiratkozottakra vonatkozik; mert később beiratkozás, eltávozás, kimaradás folytán a létszám egyhónapban sem volt 208-nál nagyobb. E szám oly nagy, hogy — daczára az iskolaszolga volt helyisége hozzá vevésének — ez évben is kénytelenek voltunk 28—30 növendéket a régi étkező helyiségbe el helyezni, kiknek felügyelőjéül egyik jótéteményes tanulót rendeltem le. Az étlap az év elején bemutatott volt, a pörkölt helyett azonban szombaton állandóan kalbászt, darás tészta helyett szeptember — deczember hónapokban káposztás, később pedig mákos tésztát kaptak a növendékek. Igyekeztem általában az étlapba némi változatosságot behozni. Május — junius hónapokban minden növendékre 2 tojás vagy pecsenye volt salátával vacsorára. A kétszer előforduló rizs leves helyett egyszer zsizsikmentes lencsét kaptak februártól kezdve. A burgonya és káposzta főzeléket tejfelesen készíttettem a tavaszi hónapokban, midőn már közönségesen készítve kevésbé Ízletesek; a paradicsom fogytával sóskát, majd junius hónapban egrest készíttettem. Szóval amenyire ez míntegv 240 személyre készülő ebédeknél és vacsoráknál kivihető, igyekeztem kerülni azt, hogy a növendékek megunják az egyforma ételeket. Az elfogyasztott főbb czikkek mennyiségének feltüntetésére szolgáljon a következő kimutatás: bab 1621 kgr., burgonya 157 zsák., disznóhus 5991 kgr., hagyma 6750 fej, káposzta 5201 fej, kenyér 16356 drb., kalbász 4399 pár, kalbászka 4015 pár, liszt 6345 kgr., marhahús 10364 kgr., rizskása 480 kgr., só 843 kgr., szalonna 361 kgr., tej 6119 liter, zsemje 22442 drb., tejfel 1229*5 liter, túró 525*5 kgr., tojás 7580 drb. Tápszerekre elfogyasztatott összesen 12383 frt., ami az összes kiadásnak 90%-át képezi s igy a személyi járandóságokra, fára s új beszerzésre stb. fordított kiadások csak 10%-ot tesznek ki. A főtiszt, egyházkerület szeptember hóban megengedte azt, hogy ezentúl a konviktus reggelit is nyújtson havi 1 írt díjért. E határozat következtében azonnal felhívást bocsátottam szét a köz tartáson étkező tanulók szüleihez s e felhívás eredménye volt, hogy október hó 1-én a köztartáson a regelizést is megkezdhettük 68 növendékkel, kiknek száma a következő hónapokban 84-re emelkedett, úgy hogy ha a theológusokat beszámítjuk, kik a reggelit nem veszik igénybe, a főgimnaziumi köztartáson levő növendékeknek mint egy 50%-a élt az olcsó és mégis tápláló reggelivel, mely egy zsemjéből s 3 decziliter forralt tejből állott. A reggeli számadásait külön is vezettem, de a kifizetésnél az elkülönítés nehézkes lett volna s ezértis a bevétel egy összegben, a kiadás pegig a havonkénti részletekben a zárószámadás megfelelő rovataiban
