Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-26 / 30. szám
477 DŰNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP. 478 csöpp ez a tengerben s bizton állíthatjuk, hogy ez csak az átmenet következménye, és a mint egy esetről biztosan tudom, félreértés is foroghatott fenn. Hív akarok lenni, épen azért megemlékezem azon sötét foltról is, a melyet már fönnebb említettem és a mely borút von egyházmegyénk valláserkölcsi életének egére. Ez az a biin, a mely a népszaporulatot akadályozza. Megbotránkoztató és megdöbbentő, hogy némely egyházban a születések száma nem haladja meg az 1%-ot, legtöbb egyházban csak 2—3-a%, B egyház van és ezeket név szerint is megemlítem, t. i. Inke, Patcza és Udvarhely, a hol 4 — 5%. Ennek szomorú következménye az, hogy 1093 születési esettel szemben a hallottak száma 1290. Bárcsak jönne el az idő és pedig minél hamarabb, hogy ezt a bűnt vetkezné le népünk és öltöznénk fel a világosság és tiszta erények ruházatába. Szép jelenség az, hogy 83 egyház közül csak 1-ten van háborgás, de itt fájdalom nagy mértékben, a hol megtörtént az, a mi példátlan a prot. egyház 4 százados történetében, hogy falragaszokon fölgyujtással fenyegettettek azok, a kik Vasárnap Isten házába mennek. Ide bizottság küldetett, s hiszem, hogy az erélyes intézkedésnek lesz foganatja és a békesség angyala ismét visszatér e sokat zaklatott egyházba. Fájdalmasan vette tudomásul egyházmegyénk, hogy van olyan egyházkerület, a hova időközben szolgálati bizonyítvány nélkül fölvesznek más egyházkerületből tanítókat. Megtörtént és pedig eltekintve a múltakat ebben az évben két eset, a mikor a tanító pályázott más egyházba és oda megválasztatva kijelentette, hogy azonnal távozik. El is ment és ezen iskolákban az évnek legnagyobb részében szünetelt a tanítás, kimondhatatlan kárára a tanügynek és igy a vallásos élet fejlesztésének. Ezen ügy fölterjesztetett a kerületre, a honnét gyors és gyökeres orvoslást várunk. A tanítói karból két munkás és szorgalmas tag jobblétre szenderiilt. Varga Sándor szentai és Varasdy Sándor nagydobszai tanító urak. Emlékük jegyzőkönyvben megörökittetett. Áldás és béke lebegjen poraik fölött! A törvények értelmében uj ügyrendtartást kellvén készíteni, ez beterjesztetett és alapos átvizsgálás végett egy bizottságnak kiadatott. (Folyt, köv.) Nagy Lajos. egyh. m. egyh. főjegyző. Könyvismertetés. A magyarhoni ág. hitv. evang. keresztyén egyház egyetemes theologiai akadémiájának értesisője az 1895—96. évről. Közli dr. Masznyik Endre theol. akad. igazgató. Pozsony. 116. lap. őrömmel olvashatja bárki ezt az Értesítőt, melyből okvetlen azt a meggyőződést kell merítenie, hogy kitűnő szellemi erők vezetése alatt hivatásának magaslatán álló intézet ez a pozsonyi egyetemes theol. akadémia s egyik legjobbika hazánk protestáns papnevelő intézeteinek. A rendes előadásokon kivül (az első félévben 10, a 2-ikban 9 tanár tartott előadásokat) különös figyelmet és elismerést érdemelnek a különféle (összesen 7) semináriumok, melyeken a hallgató közvetlen felvilágosítást és utasítást nyer az egyes szaktárgyakkal való behatóbb foglalkozásban, illetve szépen rávezetik arra, hogy saját maga önállóan foglaikozhassék azokkal. Az egyetemeket utánzó kollokváltató rendszer csak az ilyen szemináriumokkal kapcsolatban lesz igazán hasznos és szép eredményekre vezető. Mindenesetre sok fáradtságot rónak a semináriumok a vezető tanárra, de kárpótolják őt ezért azzal a lélekemelő látványnyal, hogy az Ő általa elhintett mag nem esett kősziklára, hanem termő földre. Az értesítő az igazgató szép évzáró beszédével s azzal a nagy figyelmet érdemlő jelentéssel és javaslattal kezdődik, melyet ugyancsak dr. Masznyik Endre, mint előadó, az egyetemes theol. akadémia és a két — soproni és eperjesi — testvér theol. intézet egyesítése ügyében készített s melynek alapján a bizottság kimondotta az ev. theol. intézetek egyesítésének szükségességét, ehhez az alaptervezetet elkészítette s megvalósításához a kellő lépéseket megtette. Majd az „Evang. Theologusok Otthona“ szép intézményének munkába vételét s rövid idő alatt lelkes buzgalommal s az ág. ev. hívek és egyházak részéről meglepő áldozatkészséggel a megvalósulás stádiumába vitelét ismerteti velünk. Ez az Otthon internátus lesz a lelkészjelöltek számára, hol azok lakást s ellátást, valódi otthont találnak részint teljesen ingyen, részint féldijért, a tehetősebbek pedig mérsékelt dij fizetése mellett. Megnyílik már a jövő tanévben s egy épületben lesz a theol. akadémiával. A helyiséget rendkívül mérsékelt bérért a pozsonyi ev. egyház bocsátja rendelkezésére. Befolyt reá jun. 10-ig alapítványokban 1330 frt, évi járulékképen 398 frt, kegyes adományokban 3845 frt 14 kr. E szép intézménynek ily gyors megvalósítása legszebb bizonyítéka a kezdeményezők szent lelkesedéstől vezetett buzgalmának s az ág. ev. egyházban élő vallásos buzgóságnak és áldozatkészségnek. Közölve van az Otthon alapszabálya és házirendje. Ez utóbbiban feltűnőnek találom a következőt: „Munkaidő d. e. 8—12-ig, d. u. 1—6-ig.“ Hát este mit csinálnak? Yalamiképen abba a hibába ne essenek ám, hogy a világitóanyag kíméléséből eltöröljék az esteli munkát! A kolozsvári theol. fakultás internátusánál is az a nagy baj, hogy a növendékek már fél 10 táján kénytelenek lefeküdni s mivel napközben meg 10—15-en vannak egy tanuló-szobában, hát a tanulásba igazán bele nem mélyedhetnek, dolgaikat alaposan nem végezhetik. Már pedig egy felsőbb iskolába járó tanulónak nem elég a nappal szabadon maradt pár óráját fordítani tanulmányozásra, dolgoznia kell annak az este nagy részén át is. Az Otthon ügyének ismertetése után egy őszinte, mély érzéstől áthatott s épen ezért hatásos emlékbeszéd következik, melyet az akadémia elhunyt jeles tanára, Vasskó Gyula felett tartott az iskolai év megnyitása alkalmával dr. Masznyik Endre. Kiosztatott a lefolyt tanévben a theologusok között 2469 frt 10 kr és 2 arany segély- és jutalomdíj. Sajnálatos dolgot ez Értesítő nyomán csak egyet említhetek fel, azt t. i., hogy a theologusok száma e derék intézetben is csak 33. Tehát itt is fogyóban van a papnövendékek száma, mint hazánk minden prot. papnevelő intézetében. Boesos István.
