Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

457 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 458 Azon csekély összeg, mely az államsegélyeként a jelen évben nehány lelkész között kiosztva lett: még csak csepp sem a nagy tengerben! „Quid hoc ad tantam sitim!“ Nekünk állandó évi segély kell a lelkészi fizetések fele­melésére. A jelen év tavaszán tartott convent ugyan elő­terjesztést tett a kormánynak a lelkészi javadalmaknak már a jövő évre 600 írtra felemelésének segélyezése érdeké­ben, mely a következő évekb n lehetőleg 800 írtig lenne kiegészítve, s én bízom is a kormány jóakaratában, hogy a 800 írtig kiegészítést iparkodik életbe léptetni, annyival is inkább, mivel a róni. kath. lelkészek congruájának minimális összege is 800 írt. Miért lennének tehát épen a protestáns papok mostoha gyermekei a hazának, az állam­nak. De még is helyesnek, czélszeriinek tartanám, ha az egyházmegye a csekélyebb lelkészi fizetéseknek 800 írtra kiegészítése végett adandó államsegély tárgyában az egyházkerület s kon vent utján felterjesztést tenne, s mivel egyházaink is sok helyen a megsemmisülés veszélyében forognak, ezek megmentése czéljából a szükségletek újabb és a valóságnak megfelelő összeírása végett is a kerület­hez indítványnyal járulna. Nem kívánjuk s nem akarjuk mi azt: hogy az állam velünk szemben olyan dajkálkodó gondoskodást teljesítsen, mint az apa szokott élhetetlen gyermekeivel tenni, elve­vén azoktól cserében független gondolkozásukat, cselek­vési szabadságukat; de igen is azt kívánjuk és azt akar­juk, hogy minket, — egyházaink, iskoláink s culturalis intézeteinkkel együtt, — őseink által törvényesen szerzett, s általunk is megérdemelt jogos örökségünkhöz juttasson. A liosszu éveken át mellettünk elkényeztetve dajkált más vallásfelekezetü testvéreinkkel egyenjogúsítást, egyenlő örökségben s jutalomban részeltetést nekünk nemcsak kérni szabad, de követelni, s ha kell, azokért küzdeni is kell a becsületesség, az igazság, a tisztesség minden fegyvereivel. Egy év nagyon rövid s hamar lefolyó idő ugyan, de a közelebbi egyházmegyei gyűlésünktől mostanig eltelt egy év alatt mégis sok fontos esemény történt a magyar állam s a magyar ref. egyház kapcsolatos életében. Az egyházpolitikai törvények a múlt év október 1-én lépvén életbe, — bár az ettől számított rövid idő nem nyújt még elég alapot arra, hogy felettük bírálatot mond­hassunk, vagy eredményeiket s következményeiket úgy az egyházi közigazgatás, valamint a hitélet terén felmutat­hassuk s constatálhassuk, de annyit még is mondhatunk, hogy azok életbe lépése ez időig még nem volt kedvezőt­len, s romboló hatással a magyar ref. egyházra. Mutat­koztak ugyan jelenségek a magyar alföld egyes nagyobb népességű egyházaiban, — a tömegesb kitérésekben s egy helyütt a csecsemők megkereszteltetése elhanyagolásá­ban, — de ezek nagyon csekély jelentőségűek s inkább az egyháztagok s a ledkész és presbyterium közötti vitás kérdésekben, vagy az egyházi adó terhei alól menekülés­ben találják indokaikat és a régebbi időben is megvoltak. De hogy az annyira rettegett s az egyházpolitikai törvé­nyek életbe lépésével, — életre kelni jósolt jélekezetnél­­küliség életre keljen s megszilárduljon, — azt a magyar ref. egyházban s közelebbről egyházmegyénkben mondani nem lehet. Nem állítom, hogy a felekezetnélküliség, — mely a törvény által életjogosultsággal bíróvá téte­tett — szórványosan — s kivált ott, hol a pásztor a nyáj mellett szunyadoz, vagy az egyház s a tagok között régibb keletű viszály, vagy vitás kérdések vannak, vagy ott hol a tagok csak szájjal és nem szivvel ragaszkodnak egy­házukhoz, fel nem merül; de hogy összedöntse egyházun­kat, megsemmisítse alkotmányos életünket: azt higyjék és mondják azok, kik a ref. egyház életképességét, vonzó és összetartó erejét, s a jövőben még erősebben nyilat­kozni fogó hatalmát kétségbe vonják, vagy tagadják. Sőt ezekkel szemben azt állítom, — mert tapasztalom, — hogy az egyházpolitikai törvények életbe léptetésével a ref. lelkészeknél erősebben nyilatkozó lelkigondozás, lelkiis­meretesebben gyakorolt belmissió s kötelesség teljesítés a gyülekezeti tagok életére több helyütt jótékony hatással van, s eredményeket mutat fel a vallásos egyletek megal­kotása, s jótékony czélokra tett adakozásokban, és az addig talán hanyag lelkészeket felbuzditották, s jövőre is buzdítsák fel s tömöritsék össze ezek foganatba vételére és a hithü és lelkiismeretes munkásságra. Azt azonban nem lehet kétségbe vonni: hogy az egyházpolitikai törvények életbe lépése a lelkészek stóla jövödelmét több helyütt, s kivált városon már is csökken­tette, s jövőben még inkább csökkenteni fogja. Azért azok állami rekompensatioja végett a kerület s konvent utján a kormányhoz kérvényt kell intéznünk. A jelen év kedves magyar hazánk fennállásának ezredik esztendeje. Nem hihetem, hogy lenne e hazában magyar szív, mely erősebben meg nem dobbant, s hálás érzéssel el nem telt volna ezen évben a jó Isten iránt, ki „őseinket feihozá Kárpát szent bérczére, s általa nyert szép hazát Bendeguznak vére, s merre zúgnak hab­jai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatai, felvirágozá­­nak!“ A különböző hitfelekezetek közt a magyar ref. egy­ház is, s ebben a tatai ref. egyházmegye gyülekezetei is mindenütt fényes és megható egyházi és iskolai ünnepé­lyeket rendeztek a legfőbb egyházi és polgári hatóságok által megszabott időkben — a millenáris év emlékére; élőfákat ültettek, a presbytériumok diszgyüléseket tartot­tak, — mint még most hallomás utján értesülve vagyok? több helyen jótékony czélra alapítványok tétettek. Midőn ezen millenáris év jelentőségéről a tatai ev. ref. egyházmegye jelen közgyűlésén is hazafias szent ér­zelmekkel megemlékezünk: úgy gondolom helyén volna, hogy a közgyűlés is méltatná ezen ezredik évet azzal, hogy valamely jótékony közhasznú czélra alapítványt tenne. A múlt gyűlésünktől lefolyt egy év alatt a minden­ható Isten súlyos csapással látogatta meg egyetemes ref. egyházunkat az által, hogy rövid idő közök alatt több oszlop embereink dőltek ki, mint más s előző években. Különö­sen egyházkerületünkban dúlt a halál angyala s egymás­után estek le fejünk koronái. Szelíd lelkületű, bölcs és igazságos főpásztorunk : Pap Gábor egyházi költőnk s a trón által is a legmagasabb kitüntetésekben részesített világi főjegyzőnk Beöthy Zsigmond eonventi tag stb.; va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom