Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-12 / 28. szám
441 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 442 túlzás épen a törvény iránt tartozó tiszteletből megakadályozandó. Hogy a Verus tudósításának hiányait pótoljam, tisztelettel értesítem b. lapját, hogy egyházmegyei közgyűlésünk fájdalmas részvétének adott kifejezést azon nagy veszteség felett, melyet kerületünk s közvetve egyházmegyénk is főt. Pap Gábor püspök és Beöthy Zsigmond vil. főjegyző 0 méltóságaik, továbbá Vály Lajos főjegyző s kér. tanácsos, Szabó Károly és Szakai Károly jeles tanárok hirtelen elhunytával szenvedett. Nagy aratása ez a kérlelhetlen halálnak! Jegyzőkönyvileg fejeztük ki részvétünket nagyt. Bacha Endre volt gr.-löki lelkész és kiérd, egyh. m. tanácsbíró s Székely Dezső nagy-szecsei kiváló s ügy buzgó tanító elhunyta felett is. Főtiszt. Antal Gábor püspök urat, hivatalának elfoglalása alkalmából szívélyesen üdvözöltük és sikeres működésére isten áldását kértük. Az őrségi egyházmegye által pártolólag felterjesztett Eácz István lelkész azon indítványához, hogy a lelkészi s tanítói dijlevelek korszerűen rendeztessenek, egyhangúlag hozzá járult a közgyűlés, s az abban kifejtett elvek egész kerületben leendő alkalmazását ajánlja a főt. egyházkerületi közgyűlésnek. A nemes orosz-i leány egyháznak azon kérelme, hogy anyaegyházi jellegének visszaállításával lelkésztanítót választhasson, teljesíttetett. Tekintve azonban az 1893. évi XXVI. t. ez. életbe léptével megváltozott viszonyokat, ezen határozat a főt. egyházkerület jóváhagyása után fog érvényre jutni. A számvevőség jelentése érdemel még különös figyelmet, mely minden egyes gyülekezet számadásait legapróbb részletéig lelkiismeretesen átvizsgálta, minden tulkiadásra s vagyonkezelési szabálytalanságra részletes jelentésében rámutatott s a bajok orvoslására, a visszaélések megtorlására az egyházmegye intézkedéseit provokálta. A közpénztárak kezelésének szabályszerűsége s a törzsvagyon egyenletes emelkedése felett elismerésének adott kifejezést. Az egyházak s lelkészek nagy számban beadott segély kérvénye anyagi ügyeink, szegénységünk szomorú képét tárják fel. A.) Töke segélyért folyamodnak: bessei, kis-kálnai, lóti, pozbai, baracskai, gr. kis-sallói, a fegyverneki, gr, vezekenyi, füzes gyarmati egyházak, összesen 25,300 frt. összegért. A szükség mindenütt égető. Évi segélyért folyamodnak: a bajkai, bessei, kiskálnai, pozbai, borii, gr. kis-sallói, töhöli, f.-péli, zelizi? ns. oroszi-í, tergenyei, nagyodi, horhi-i egyházak, mintegy 7,038 frt. összegért. A lelkészek közül öten kiáltanak segélyért. Ezeket kívántam részben helyreigazítás, részben pótlás czimén közölni.*) Füzes-Gyarmat, 1896. jul. 7. Mészáros József, a jegyzői tiszt végzésére felkért ideiglenes jegyző. *) Mi pedig sajnálatunkat fejezzük ki a fölött, hogy (mint e helyreigazításokból csaknem egészen biztosan látható) Verus nevű tudósítónk a Veritast nagyon is pártszempontból tekintve, tehát ferde ■világításban mutatta be. S z e r k. A komáromi egyházmegyei lelkészi özvegys árvagyámolda. A komáromi egyházmegyei gyámolda jövőjére vonatkozólag kétfelé nézet uralkodik, ajl egyik Fülöp József barátomnak e b. Lap 10-ik számában kifejezett azon véleménye mellett foglal állást, hogy az egyházmegyei gyámolda „tekintettel az egyetemes gyámintézettel szemben tartozó kötelezettség terhére — megszüntetendő*“ A lelkészeknek vissza kell adni eddigi befizetéseiket kamatostul és a fent maradó összegből a most élő özvegyek és árvák az eddigi mód szerint fizetendők ; ezeknek fogyásukkal, kihalásukkal pedig a megmaradó tőke mint alapítvány lenne kezelendő, melynek kamata évenként a komáromi egyházmegyében működő vagy itt elhalt lelkészek tanuló fiainak és leányainak adassék ki évi segély vagy ösztöndíjképpen. A másik nézet az, hogy a mit mi és elődeink verejtékezve összerakosgattunk és nagy gonddal fejlesztgettünk, azt nem kell egyszerre szétforgácsolni. Egyházmegyei gyámoldánkat az eddigi alapszabályok megváltoztatásával, — a kötelező tagság megszüntetésével — az önkéntes belépés elvére építve fenn kell tartani. Az első nézet hívei azon tagadhatlan igazságból indulnak ki, hogy az országos gyámoldai befizetések mellett a lelkészek anyagi erejét szinte túlhaladó kötelezettség lenne még két gyámoldát fentartani, illetve fizetni. A kik egyházmegyei gyámoldai kötelezettségüknek eleget tettek, ha befizetésüket 5%-s alapszabályszerü kamataival vissza kapnák, akkor egy nagy gondtól szabadulnának meg t. i. hogy miből fizessék ki az országos gyámoldába a belépési 10%-t. Vannak, akik ezen nézet mellett a gyámolda anyagi viszonyaira kekintettel — mint nagytiszt. Závory Elek ur e b. Lap 35-ik számában, igy érvelnek : „Ha egy pillantást vetünk a gyámolda belsejébe, mennyi a behajthatatlan s veszendő követelés: józan megfontolással nem mondhatunk egyebet, minthogy azok, a kik filléreinket e pénztárba helyeztük, mozt követeljük vissza.1-1 Én talán, mivel nemcsak egy pillantást vetettem a gyámolda belsejébe, hanem nagytiszt, gyámoldai pénztáros ur szívességéből a múlt évi számadást tételről-tételre átnézhettem, azokkal vagyok egy nézeten, a kik az egyházmegyei gyámoldát eredeti rendeltetésének fenn akarják tartani. Ha a gyámoldai jegyzőkönyveket olvasgatjuk, melyek évről-évre megjelentek az egyházmegyei jegyzőkönyvben, bizony arra fakadunk, hogy vétkes mulasztás volt azoktól, a kik hivatva lettek volna a gyűlés határozatainak érvényt szerezni és nem tették addig, mig lehetett volna. Hogy többet neemlitsek Madarassy Mór volt egyházmegyei gondnok 153 frt. tartozása csak akkor lett névszerint jegyzőkönyvbe véve, mikor a jegyzőkönyvbe csak ezt lehetett tenni: „miután az adós időközben fizetésképtelenné vált, törlendőnek véleményeztetik.“ (L'egyh. m. jkv. 1888. máj. 15. 27. lap). A jelenben két ehhez hasonló esetünk van összesen 293 frt. 37 kr. tőkével. A többi adós neve után ott van a megnyugtatás a pénztárosi jegyzetben, hogy „be van táblázva1“ vagy „a jót álló'-1 neve.
