Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

431 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 432 miszerint az alapítandó „Magyar Tanítók Ferencz József- Háza“ létesithetése czéljából egy oly sorsjáték engedé­lyezését, a milyen pl. a „Jószív-sorsjegy — elhatározni s ez által a felépítéshez és berendezéshez megkivántató pénzalapot megteremteni kegyeskedjék. 4. Kérje fel a kongresszus a magas kormányt, hogy az országos tanítói nyugdíjalap, valamint a tanári uyugdij-törvény revíziója alkalmával a Tanulók Otthona számára a lehető kedvez­ményeket biztosítsa. — A tanítóképző internátus ügyében igen szép és követendő határozattal mozdította elő a nt. tatai egy­házmegye legutóbbi közgyűlésén. Főt. Antal Gábor püspök űr indítványára ugyanis kimondotta, hogy mindaddig míg Pápán az állami tanítóképző intézet mellett ref. egyház­­kerületünk intecnátust tart fenn, egy képezdei növendék részére 60 frt. évi segélyt szavaz meg. A nt. tatai egyház­megyének e valóban szép és dicséretre nem szoruló áldozat­készségét bár többi egyházmegyéink is követnék. — Választási előcsatározások. Előző számaink egyikében említettük, hogy bár még a pályázat sincs ki­hirdetve, már is megindultak Negyeden a lelkészválasz­tási mozgalmak s a hívek animálása czéljából egy röp-ív is jelent meg, hogy az előző választás alkalmával állító­lag történt botrányos visszaélésektől megóvja őket. Most erre válaszul egy másik röp-iv jelent meg a gyülekezet tagjaihoz intézve Szekeres István gondnok aláirá-ával, mely ugyancsak kemény jelzőkkel illeti az előbbinek íróit, mint a kik a múlt választásnál velük szemben állott párt tagjait akarják sárba rántani. Meg kell azonban valla­nunk, hogy ez az egész irat nem tesz olyan őszinte ha­tást az olvasójára, hogy hazugságnak tartsa — bár szinte jól esnék az embernek — az előbbinek határozottan és ke­reken kimondott vádjait, a miket ez a másik nem is pró­bál egyenesen megczáfolni, hanem kitér ez elől a követ­kező ruganyos kifejezéssel: „Nem akarjuk tárgyalnia múlt évben történt lelkészválasztás mikénti lefolyását, mint azt azon névtelen, hazugsággal teljes röpiratban le­tárgyalták,“ s az után mond sok mindenféle, de a dolog érdemére lényegtelen dolgokat. — Mi pedig újra csak azt mondhatjuk, hogy érdemes volna egyházi bíróság utján világosságot deríteni ez ügyre, s ha csakugyan történt oly csúnya dolog : pénzzel való korteskedés, hát igazsá­got kell szolgáltatni a legkeményebb megtorlással. Vannak betegségek, melyeket tüzes vassal kell gyógyítani. — Vallástanitás a középiskolában. Lapunk már régebben s ismételten foglalkozik e fontos kérdéssel; s épen ezért sietünk közölni Balogh Péternek a „Nemzetu jun. 28-iki számában megjelent „Erkölcsi nevelés a közép­iskolában“ czímü érdekes tanulmányából azt a részletet, mely a középiskolai vallástanitással foglalkozik s mely sok tekintetben összhangzik a lapunk előző számaiban megjelent s e kérdéssel foglalkozó figyelemreméltó czik­­kel. E kiszakított részlet a következő: „Középiskoláink tantervéről lévén szó az erkölcsi nevelés szempontjából nem hagyhatom említés nélkül e tanterv legmostohább gyermekét, a vallástanitást. Olyan helyet foglal el jelen­leg e tárgy a többiek közt, mint valamely szegény csa­­lábban egy nagy ur gyermeke, a kihez nyúlni nem mer senki sem ; megy a maga utján mindenben, azért aztán teljesen megromlik. Valóban mai középiskolai vallástanitá­­sunk valóságos szégyenfoltja az újabb paedagogiai elmé­letnek és gyakorlatnak, a tananyag megválasztásában és beosztásában semmi tekintet nemcsak a többi tárgyakkal való kapcsolatra, hanem a gyermeki lélek fejlődésének, legelemibb törvényeire sem; a tanítás az újabb paedago­­giában többnyire egészen járatlan hitoktatók kezében, minden módszeres eljárás arcznlcsapásával, ész nélküli emlézésre szoritkozik. Ennek esnek áldozatul a bibliai történetek is, az erkölcsi és művelődéstörténeti tanulsá­gok eme dúsgazdag forrásai. De sőt ennek esik áldozatul — ki merem mondani — maga a vallásos érzület is, az emberi érzelemnek eme legmagasztosabbika, az erkölcsi' nevelés egyik legerősebb támasza. Hogy a vallásos érzü­let, mely egy felsőbb lénynyel szemben megalázkodásra,, vágyai fékezésére és önmegtagadásra szoktatja az emberi lelket, egyike a leghatásosabb nevelő tényezőknek, az egész európai czivilizáczió története bizonyítja. A durva, tudatlan állatembert a középkor sötét századaiban a val­lásos érzület emelte fel az emberi jóság magaslatára. Az a szegény iskolás fiú, a kinek senkije nincs, vagy az a másik, a kinek durva, szeretetlen szülői vannak, sőt so­kan a többiek közül is, a kiknek erkölcsi nevelésével nem törődik senki, hol találják meg másutt azt a jó és igazságos erkölcsi bírót, ki akaratukat helyesen fegyel­mezni tudja, hacsak legfőbb erkölcsi ideáljukban nem, az Istenben. Épen mai materiálisztikus századunkban nem szabad a vallásos érzése, a leghatalmasabb nevelő eszkö­zök egyikét, kiengednünk a kezünkből akár a vallásta­nitás botrányos rosszasága, akár a vallástan kiküszöbö­lése által. Egy azonban bizonyos, hogy a mai állapotot tovább tűrni épen magának a vallásnak az érdekében nem szabad.“ — Előfizetésre való felhívás a Kortársak czimü uj füzetes vállalatra. A XX. század úttörőinek életével és jellemrajzával foglalkoznak havonkint megjelenő füzeteink. A népszerű modern Plutarchot legutóbbi felvételű arcz­­képek díszítik. A csinosan kiállított jutányos kis könyve­ket pedig első rangú Íróink fogják megírni. Nélkülözhetet­len gyűjteményt akarunk alapítani a házi-könyvtárak, az egyesületi-, nép- és iskolai-könyvtárak számára. Az első hat bemutató füzet (XIII. Leo. Ferencz József. Kossuth Lajos. Jókai Mór) után uj előfizetést nyitunk. Századunk legkiválóbb fejedelmeinek, államférfiainak, főpapjainak, íróinak, tudósainak, művészeinek és jótevőinek Pautheon­­jában ezentúl a legaktuálisabbak fognak megjelenni. Hogy vállalatunk menüéi jutányosakban jusson a közönség kezére, füzeteinket nem adjuk könyvkereskedésbe s igy azokat egyenesen csakis kiadóhivatalunkban lehet megren­delni. Egy-egy füzet ára 30 ki. Öt füzet előfizetése 1 frt. Lapuilajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 18P6. az ev. ref, fötanoda betűivel ny. Kis Tivadar,

Next

/
Oldalképek
Tartalom