Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-05 / 27. szám
431 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 432 miszerint az alapítandó „Magyar Tanítók Ferencz József- Háza“ létesithetése czéljából egy oly sorsjáték engedélyezését, a milyen pl. a „Jószív-sorsjegy — elhatározni s ez által a felépítéshez és berendezéshez megkivántató pénzalapot megteremteni kegyeskedjék. 4. Kérje fel a kongresszus a magas kormányt, hogy az országos tanítói nyugdíjalap, valamint a tanári uyugdij-törvény revíziója alkalmával a Tanulók Otthona számára a lehető kedvezményeket biztosítsa. — A tanítóképző internátus ügyében igen szép és követendő határozattal mozdította elő a nt. tatai egyházmegye legutóbbi közgyűlésén. Főt. Antal Gábor püspök űr indítványára ugyanis kimondotta, hogy mindaddig míg Pápán az állami tanítóképző intézet mellett ref. egyházkerületünk intecnátust tart fenn, egy képezdei növendék részére 60 frt. évi segélyt szavaz meg. A nt. tatai egyházmegyének e valóban szép és dicséretre nem szoruló áldozatkészségét bár többi egyházmegyéink is követnék. — Választási előcsatározások. Előző számaink egyikében említettük, hogy bár még a pályázat sincs kihirdetve, már is megindultak Negyeden a lelkészválasztási mozgalmak s a hívek animálása czéljából egy röp-ív is jelent meg, hogy az előző választás alkalmával állítólag történt botrányos visszaélésektől megóvja őket. Most erre válaszul egy másik röp-iv jelent meg a gyülekezet tagjaihoz intézve Szekeres István gondnok aláirá-ával, mely ugyancsak kemény jelzőkkel illeti az előbbinek íróit, mint a kik a múlt választásnál velük szemben állott párt tagjait akarják sárba rántani. Meg kell azonban vallanunk, hogy ez az egész irat nem tesz olyan őszinte hatást az olvasójára, hogy hazugságnak tartsa — bár szinte jól esnék az embernek — az előbbinek határozottan és kereken kimondott vádjait, a miket ez a másik nem is próbál egyenesen megczáfolni, hanem kitér ez elől a következő ruganyos kifejezéssel: „Nem akarjuk tárgyalnia múlt évben történt lelkészválasztás mikénti lefolyását, mint azt azon névtelen, hazugsággal teljes röpiratban letárgyalták,“ s az után mond sok mindenféle, de a dolog érdemére lényegtelen dolgokat. — Mi pedig újra csak azt mondhatjuk, hogy érdemes volna egyházi bíróság utján világosságot deríteni ez ügyre, s ha csakugyan történt oly csúnya dolog : pénzzel való korteskedés, hát igazságot kell szolgáltatni a legkeményebb megtorlással. Vannak betegségek, melyeket tüzes vassal kell gyógyítani. — Vallástanitás a középiskolában. Lapunk már régebben s ismételten foglalkozik e fontos kérdéssel; s épen ezért sietünk közölni Balogh Péternek a „Nemzetu jun. 28-iki számában megjelent „Erkölcsi nevelés a középiskolában“ czímü érdekes tanulmányából azt a részletet, mely a középiskolai vallástanitással foglalkozik s mely sok tekintetben összhangzik a lapunk előző számaiban megjelent s e kérdéssel foglalkozó figyelemreméltó czikkel. E kiszakított részlet a következő: „Középiskoláink tantervéről lévén szó az erkölcsi nevelés szempontjából nem hagyhatom említés nélkül e tanterv legmostohább gyermekét, a vallástanitást. Olyan helyet foglal el jelenleg e tárgy a többiek közt, mint valamely szegény csalábban egy nagy ur gyermeke, a kihez nyúlni nem mer senki sem ; megy a maga utján mindenben, azért aztán teljesen megromlik. Valóban mai középiskolai vallástanitásunk valóságos szégyenfoltja az újabb paedagogiai elméletnek és gyakorlatnak, a tananyag megválasztásában és beosztásában semmi tekintet nemcsak a többi tárgyakkal való kapcsolatra, hanem a gyermeki lélek fejlődésének, legelemibb törvényeire sem; a tanítás az újabb paedagogiában többnyire egészen járatlan hitoktatók kezében, minden módszeres eljárás arcznlcsapásával, ész nélküli emlézésre szoritkozik. Ennek esnek áldozatul a bibliai történetek is, az erkölcsi és művelődéstörténeti tanulságok eme dúsgazdag forrásai. De sőt ennek esik áldozatul — ki merem mondani — maga a vallásos érzület is, az emberi érzelemnek eme legmagasztosabbika, az erkölcsi' nevelés egyik legerősebb támasza. Hogy a vallásos érzület, mely egy felsőbb lénynyel szemben megalázkodásra,, vágyai fékezésére és önmegtagadásra szoktatja az emberi lelket, egyike a leghatásosabb nevelő tényezőknek, az egész európai czivilizáczió története bizonyítja. A durva, tudatlan állatembert a középkor sötét századaiban a vallásos érzület emelte fel az emberi jóság magaslatára. Az a szegény iskolás fiú, a kinek senkije nincs, vagy az a másik, a kinek durva, szeretetlen szülői vannak, sőt sokan a többiek közül is, a kiknek erkölcsi nevelésével nem törődik senki, hol találják meg másutt azt a jó és igazságos erkölcsi bírót, ki akaratukat helyesen fegyelmezni tudja, hacsak legfőbb erkölcsi ideáljukban nem, az Istenben. Épen mai materiálisztikus századunkban nem szabad a vallásos érzése, a leghatalmasabb nevelő eszközök egyikét, kiengednünk a kezünkből akár a vallástanitás botrányos rosszasága, akár a vallástan kiküszöbölése által. Egy azonban bizonyos, hogy a mai állapotot tovább tűrni épen magának a vallásnak az érdekében nem szabad.“ — Előfizetésre való felhívás a Kortársak czimü uj füzetes vállalatra. A XX. század úttörőinek életével és jellemrajzával foglalkoznak havonkint megjelenő füzeteink. A népszerű modern Plutarchot legutóbbi felvételű arczképek díszítik. A csinosan kiállított jutányos kis könyveket pedig első rangú Íróink fogják megírni. Nélkülözhetetlen gyűjteményt akarunk alapítani a házi-könyvtárak, az egyesületi-, nép- és iskolai-könyvtárak számára. Az első hat bemutató füzet (XIII. Leo. Ferencz József. Kossuth Lajos. Jókai Mór) után uj előfizetést nyitunk. Századunk legkiválóbb fejedelmeinek, államférfiainak, főpapjainak, íróinak, tudósainak, művészeinek és jótevőinek Pautheonjában ezentúl a legaktuálisabbak fognak megjelenni. Hogy vállalatunk menüéi jutányosakban jusson a közönség kezére, füzeteinket nem adjuk könyvkereskedésbe s igy azokat egyenesen csakis kiadóhivatalunkban lehet megrendelni. Egy-egy füzet ára 30 ki. Öt füzet előfizetése 1 frt. Lapuilajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 18P6. az ev. ref, fötanoda betűivel ny. Kis Tivadar,
