Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-05 / 27. szám
421 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 422 önmagához méltóbb s az emberiségre üdvösebb munkát, mintha most egy öntetüen kimondaná a formalitások nyűgével fenyegető s képmutatáskodó reakcziónak a vétót. Ha szüksége van a társadalomnak a vallási élet reorganizicziójára, azt ne a tudomány és a tudományos oktatás hátrányára s a szabadelvű jogos intézmények elsöprésével hajtsuk végre, — hanem hozzuk öszhangzásba a hitet a tudás magasabb fejlődésével. Élő hitet csak tudás adhat. Minden hitnek értéke éz ereje attól függ, hogy mennyi tudás támogatja. Ezen alapon indult meg egykor a reformatio üdvös munkája is és a Protestantismus életerejét ez az elv ké pezi. Ha a Protestantismus bármely okból eltérne az őseitől kijelelt emez útjáról, önnön maga alatt ásná a sirt. Soha sem feledhetem el egy szatmári egyházmegyei előkelő katholikus papnak ama szavait: hogy a protestánsoknak a római katli. egyházba visszatérése be fog kövatkezni előbb vagy utóbb. Akkor még nem értettem e jóslatot. Azonban most, a midőn hitsorsosaink között látok többeket a jelenlegi reakczio táborában szerepelni, ama szavaknak értelme világos előttem. Nem kívántatik e tekintetben más, csak az, hogy a Protestantismus is éppen úgy mint a katholicizmus, csak egy alkolommal is foglaljon merev állást a tudomány haladása ellen, csak egyszer is tagadja meg életelvét t. i. hogy tudás a hit tartalma s ennélfogva hitelvi fölfogásaival ne simuljon az uj korok igaz szelleméhez. Szóval: csak arra kell megérnie a protestantismusnak, hogy hitében ne fejlődjék a korral: akkor már bejutott a mederbe, mely a római egyház világölelő óceánjába vezet. Ha nem lenne a Protestantismus az emberiség legnagyobb kincsének, lelkiismereti szabadságának s az igazi élőhitnek egyedüli őrzője, nem félnénk az ilyen jövőtől. De mert csak is rá nehezedik e szent kötelesség súlya, fáj nekünk látni magunk közt is a reakczio tüneteit. Ha valamikor a protestántizmus a vallási reakczio sorompói közé állhat, az akkor lehet, a midőn az élő hit forog veszélyben. Mert az igaz élőhitből fakadt a vallásunk, annak cseppjei tápláltak a múltban minket, s éltetnek a jelenben s fognak föntartani a jövőben is. Adja Isten, hogy a protestáns öntudat és szellem e drága kincs megőrzésére irányítsa ezentúl is minden igyekezetét. r. I. Régiségek. Adatok a szentantalfai ref. egyház történetéhez. Zalavármegye nevezett ugyan ki egy küldöttséget Antalfára, de ez nem jelenhetett meg, azért megsüregetik a vármegyén a a vizsgálatot. Ezen kérvényük elmondja és meg világosítja a már befejezéséhez közelgő' ügyet, mely a következő: „Tekintetes Nemes Vármegye! Alább Írtak minek utánna a közelebb múlt novemberi gyűlés alatt oly kegyes rendelését vettük volna a Tekintetes Nemes Vármegyének, hogy vallásuk gyakorlásának Szentantalfán leendő megengedése végett könyörgő népnek száma ujj abban megvizsgáltassák; rendeltetett vala ugyan az iránt határidő folyó deczembernek 2-ik napjára, a mint a kinevezett urak közül hárman meg is jelentek, de kiküldött főszolgabíró Hertelendy urnák asszony anyja halált hozó nyavalyája, sőt mint mondatik halála miatt meg nem jelenhetésével, sem helyében kért Stosz Pál biró uram, sem esperes úr meg nem jelenvén s ekképen a vizsgálat elmaradván, minthogy ily formán a dolog meghátráltatott, könyörögnek tovább vizsgálat nélkül való kegyes engedelemért következő okokból» mivel 1-ször. Jóllehet azon múlt gyűlésen kihirdetett s szeptembernek 9. napján kelt kegyelmes rendelet azt tartja vala, hogy újabb vizsgálat légyen, de ezen rendelés az utóbbi októbernek 2-dik napján kelt s hasonlóképen kihirdetett kegyelmes rendelés által megmásíttatván s az parancsoltatván, hogy a vallásgyakorlat nékik megengedtessék, ha szintén a számnak fogyatkozása lenne is, anynyival is inkább tehát nem szükséges az újabb vizsgálat, mivel 2- szor maguk is a felséges királyi szék előtt megváltották, hogy nincsenek teljes számmal, honnét 3- szor azon utóbbi kegyelmes rendelésnek ereje fent maradván azért is segédkezni minden további vizsgálat nélkül kelletik, minthogy a mondott mostani esettel is hátráltattatván, Úy formán a kegyelmes rendeléseknek czélja akadályoztatik? holott 4- szer az ilyes vallásbeli dolgoknak serényen leendő előmozdítása több királyi kegyelmes parancsolatok által szorgoltatik, s könnyen hihető, ha talán újabb folyamodás leend a felséges királyi székhez, kedvetlenséget fog okozni. Szentantalfai helvét hitvalláson levők. Sümegh, deczemb. 10. 1783.“ Az ezen napon Sümegben tartott megyegyiilés vizsgálat tartás czéljából kiküldötte katholikus részről Hertelendy Imre főbírót, akadályozása esetén Stoss Pál szolgabirót és Dóczy Ignácz táblabirót, s a kath. esperest; a reformátusok részéről Domokos Ferencz és Mórocza Sámuel táblabirókat, kik deczember 17-én Szentantalfára kiszálltak, s eljárásukról a következő jelentést tették: Alább Írtak ezen levelünkben hitelesen mondjuk, hogy minekutánna a szentantalfai helvét hitvalláson levőkneknek vallásuk gyakorlásának engedelme végett beadott alázatos kérvényükre kegyelmesen kibocsáttatván, még a múlt 1782-dik esztendőnek első napján a megvizsgálást a kegyelmes rendelés szerint végbe vittük volna és azt ezen Tekintetes nemes Zalavánnegyének alázatosan bemutattuk, innét pedig a megvizsgálás a Felséges királyi magyar helytartó tanácshoz alázatosan felküldetvén, azon kegyelmes felelet jött volna, hogy mivel az ottan lakozók csak 55 famíliát tennének, az ő kéréseknek elég nem tétethetnék; azután pedig ugyanazon kérvényezők a Felséges királyi trónhoz folyamodván elsőben és ugyan szeptembernek 9. napján ezen folyó esztendőben 8G05. szám alatt azon kegyelmes parancsolat adatott volna, hogy a rendszerint való megvizsgálás menjen végben, azután pedig ezen kegyes királyi parancsolatnak további betöltésére ezen 1783. esztendőben esett. 2-dik októberben 9572. szám alatt az parancsoltatok; volna, hogy a folyamodók könyörgésének ami az ő vallásuknak különös gyakorlását illeti elég tétessék, ha mindjárt a rendelt számuk a famíliáknak valami kevés hijjával volnának is. Ugyan-26*