Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-28 / 26. szám
406 DÜNANTÜL1 PROTESTÁNS LAP. 406 giát a azután jogot nyernek úgy a gymuáziumi, mint a reáliskolai s egyéb iskolai hitoktatásra. Nem kicsinyeljük a theologiai oktatás sikerét, sőt kész örömmel és elismeréssel haj - lünk meg előtte; de még is be kell vallanunk, hogy aki valamely iskolánál hitoktató akar lenni, annak hivatása fontosságánál fogva erre külön készülnie kell. Mert más a néppel és más egy tanintézet, főleg középiskolával szemben a hittanár szerepe. Itt nem elég a közönséges „cura pastoralis“; hanem itt egy külön álló kis világ, önálló kis tái>adalom eltérőbb s nagyobb gondozást igénylő nevelési tüneteivel kell megismerkednie a hit oktatójának. Hogy mily nagy a fogyatkozás e tekintetben, legeklatánsabbul bizonyítja azon vád, hogymiga középiskolák többi tantárgyai eredményei hova tovább magasabb nívóra emelkednek, a hittan tanításé addig mindig alább száll Nem a professorok atheistikus irányú vagy liitköl zönbüs jellegű eljárására vezethető ez vissza (atheista tanár Magyarországon még nem mer lenni, a hitközönbö*ség pedig nagyon is általános vád); hanem abban leli e jelenség magyarázatát, hogy a többi tantárgyak oktatói szakszerűen készülnek pályájukra, az egyetemen tanulnak és nem csak elméleti, hanem előzetes gyakorlati paedagogiai ismeretekkel kezdik meg pályájukat s föltalálván rajta magukat, biztos eljárással uralkodnak az anyagon s a gondjaik alá helyezett növendéken. Ily megelőző cursus hogy mennyire szükséges volna a hittanárokra nézve is, eléggé igazolja a magyar róm. kath. egyház ezen irányú újabb intézkedése. Ott ugyanis egy évtized óta csak az lehet középiskolai hittanár, a ki az arra kirendelt egyházi vizsgáló-bizottság előtt, a theologiai tanfolyam elvégzése után, külön tanári vizsgálatot áll ki. S e vizsgálat tananyaga közt előkelő szerepet nyer a paedagógia elméleti része, valamint azon gyakorlati része is, a mely a középiskolai ifjúság hitelvi meggyőződésének megerősítését támogatja. Sőt már olyan hangok is hallhatók, a melyek külön hittanári képzést is sürgetnek. Ez utóbbi intézkedés ugyan nagyon sok akadályba ütközvén, nehezen valósítható meg; de annak mindenesetre jeles bizonyítéka, hogy végre-valahára tennünk kell valamit az ifjúság vallás-eikölcsi oktatása érdekében a középiskoláknál, ha a jogosan megkívánható eredményt itt is elérni akarjuk. Valóban nincs megbecsülhetlenebb tanára egy iskolának, mint az olyan hittanár, a ki áthatva magasztos hivatásától a kellő paedagogiai ismeretekkel és rátermettséggel fölruházva mindig megtudja találni a kapcsot az ifjúság tudományos ismeretei s hitelvei fölfogása között és sohasem téveszti el a módot, a melylyel elháríthatja lelkűkből a vallásos élet legveszedelmesebb akadályait: a felsőbb lényben való kételkedést. Bármely felekezetű, ennélfogva protestáns jellegű iskoláink is, csak akkor fogják a maga természete sze* rint megoldani jól a középiskolai vallásoktatás kérdését» ha a fölvett tananyag intensivebb tanítása érdekében a hittanári képzés okos reformjait is végrehajtják. Az erre való jó indulat első jeléül tekinthetjük, hogy a convent a hitoktatókat anyagi helyzet tekintetében a többi tanárokéval egyenlősitette. Ez főleg paedagogiai szempontból már rég kívánatos volt. Mert valóban a legveszedelmesebb anomalia, hogy egy ugyanazon intézetnek rendes tanára, tantárgyánál fogva, kevesebb fizetést húz mint a többi. A tanár nem csak a hátrányos anyagi oldalát érzi ezen félszeg intézkedésnek, hanem a káros szellemi oldalát is. Ugyanis különbség és pedig tárgyát kisebbítő különbség tétetvén közte és a többi közt, az ifjúság ennélfogva hajlandó kevesebbre becsülni a hittant más tárgyaknál. Ez nem csak a hittanra, hanem a többi tantárgyakra nézve is tagadhatatlanul oly tény, a melyet gáncsoló megjegyzés nélkül hagyni nem lehet. Azonban ha teljesen jogosult a hitoktatók anyagi helyzetének egyenlő rangba helyezése a többi tanárokéval: akkor az még jogosultabb, hngy a középiskolai vallásoktatás qualificatiója is emelkedjék föl minden tekintetben a többi szaktanárok minősítésének fokára. Nem sérteni akarok ezzel, hanem csak azon jogi kívánalomnak óhajtok kifejezést adni, hogy a középiskolai hittanári állásra pályázók a szükséges paedagogiai s egyéb a középiskolai viszonyokat jellemző ismeretek birtokosai legyenek, mert azt a magasztos feladatot, a mely az e nemű intézeteknél a vallás őreinek jutott osztályrészül, csak is ily előzetes isméretek és dispositiók mellett oldhatni meg. Minden más irányú munka kárbaveszett iparkodás és minden reform, a mely túl akar siklani ez elveken, még ingadozóbb alapra fogja helyezni a fölvetett kérdés megoldását mint eddig volt. Azon fölfogások, a melyek a hittanároknak a többi fölé helyezéséi, minden tárgynak a vallástan alá rendelését s ezzel bizonyos protestáns jezsuisztikus tanítási rendszert támogatnak: nem csak czélellenes reform tervek, hanem magára a tudományos képzésre és a valódi protestáns vallási szellemre sem kedvezők. Hisz az éppen a Protestantismus halhatatlan érdeme, hogy a hitre teremtett lelket kiragadta a vallási formalitások nyűgéből s megtanította lelkűnkben átérezni és imádni az Istent. S ez az igazi élő hit! Ugyan hová lenne ez a hit, ha a tudományszomjas értelmet nem arra szoktatnák, hogy fejlődésében mint keresse a kapcsolatot maga és a hit között; hanem e helyett arra kényszeritenők,. hogy minden lépésében vesse alá magát vakon a talán emberi gyarlóságukban tévesen felfogott s magyarázott, egyik vagy másik felfogásnak. Ez nem a tudás és a hit egymás közti testvérviszonyának lelket boldogító ismertetése, hanem út a hit és tudás közti harczra. Ez pedig nem lehet czélja sem a protestáns vallásnak, sem a középiskolai vallásoktatásnak. A középiskola tehát a vallásoktatásban csak is úgy oldhatja meg legnemesebben feladatát, ha azon intelligens elemet, a melyet kebléből kibocsát, megtanítja a minden viszonyok között élő hitre -. a tudás és a hit egymás közti állandó kapcsolatára. Ennek pedig a leghathatósabb támogatója oly reform, a mely a vallástanitását intensiv alapokra fekteti s a hittanárok képzését a jelen körülményeknek megfelelő módon megvalósítja. Bárcsak a legújabban megindult vallás ügyeket érintő érdeklődés minél alaposabban terjeszkednék ki a középiskolai vallásoktatás kérdésére is és az általunk jelölt irányban minél sikeresebben oldaná meg ezen ránk nézve is annyira fontos ügyet. r. 1. 26*
