Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-21 / 25. szám
389 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 390 ben nem megjegyeztettek ! mert aki a maga házát nem tudja a jóban igazgatni, hogyan tudná az eklézsiát. 3. Akik a szólásban igazak, bátrak, nem csácsogók és a titkot megtudják tartani. II. Külső testi büntetéssel senkit ne büntessenek ; hanem intés, feddés, dorgálás és kitiltással élhetnek. III. Serények legyenek, a prédikátor fizétésének annak idejében való beszolgáltatásában; az eklézsia földeinek, rétéinek s egyébb jószágainak megtartásában; a más kézre ment jószágnak kikeresésében ; háznak, kamarának, kertnek gondviselésében, építésében : mindenek felett tanitóik becsületüknek és veszedelmes időkbeu életüknek is oltalmazásában. IV. Ha prédikátoruk meghal, vagy változik, illendő módon a szent társaságtól mást kérjenek. V. Az iskolára vigyázzanak, mi szükség vagyon ; és a gyermekek nevelésére is: épülnek-e; a rosszakat intsék, fenyitsék; az iskolába nem járó gyermekeket is, ha roszszaságban érik, megbüntessék. VI. Az elöljárók közzül légyen a kurátor, aki az Isten dicsőségére másoktól kegyesen adott pénznek perceptora légyen és esztendőnként mindenekről számot adjon az elöljárók előtt és a prédikátor előtt, semmit be ne vegyen, se ki ne adjon a prédikátor hire nélkül. VII. Az elöljárók vigyázzanak a kurátornak és dékánynak dolgaikra, mint járnak el azokban. VIII. Ha egybegyüjtetnek az eklézsia ügyeinek megvizsgálására, lelkiismeret szerint, igazán Ítéljenek és mind végig ott legyenek. IX. Az eklézsia minden tárgyainak, azoknak cselédjeiknek erkölcsökre, maguk viselésekre, mind künn, mind a templomban vigyázzanak, roszaságukért megfedjék; vagy ha botránkoztató a cselekedet, az eklézsiának bemondják. X. Az eklézsiának a hol mi jót vagy jövedelmet szerezhetnek, elkövessék és a kurátor kezébe adják. XI. Az összeháborodtakat, haragtartókat összebékéltessék. XII. Ha valaki házánál, tudva, másunnan kiüzettetett rosszat, vagy közöttünk czégéres vétekben élőt tart, az olyan embert megbüntessék, mint a rossznak patronusát. XIII. Ha valakitől szitkot, ember rágalmazást hall, vagy szombat törésben éri az elöljáró: közönséges helyen számadásra vonják. XIV. Nagy dologban törvényt ne mondjon egy elöljáró, társai hire nélkül. XV. Arra is gondjuk légyen az elöljáróknak, hogy a templombeli szertartások, ülések, könyörgések, tanítások, éneklések, embereknek maguk viselése, egyszóval mindenek szép renddel és illendőképen legyenek. Dékány tiszti. 1. Innep, — vasárnap este a templomot ki seperte,ssék, pókhálótól, gaztul megtisztítsák. 2. (Ezen sor olvashatlan.) 3. A templom kulcsát a prédikátornál tartsák. 4. A templom, parokhia és iskola körül ha mi hiba találtatik, az elöljáróknak bemondják, és a mi módot azok mutatnak a dolog igazításában, elkövessék. 5. Az úrvacsorája kiszolgáltatásakor szükséges dolgokat jó idején beszerezzék, az asztalra vigyék: a dolog végződvén, a mi megmaradt a prédikátorhoz vigyék. 6. A templomban az emberek ülésekre gondjuk legyen. 7. A templom környéke tisztaságára is. 8. Mindennap megjelenjen a prédikátornál. 9. A fizetésbeli restancziáját a prédikátornak kérje, és ha tűzifa vagy egyéb a parochiához kiváutatik, véghez vigye. 10. A prédikátornál illendő dolgaiban szolgáljon. 11. A hol mi jövedelmet szerezhet az ekklézsiának, szerezzen. 12. Az eklézsia ládáját vasárnapokon kitegyék, és a prédikátornál tartsák. Házasságszerzés regulái. I. Házasság szerzők nem vén asszonyok, hanem tisztességes elöljárók legyenek. II. Ezek is addig senki dolgában el ne induljanak, mig a (lelki) Tanítónak hírré nem teszik. III. Ha valaki bor ital közben titkon fenyítékkel vagy nagy untatással házasít: biintettessék meg. ügy az olyan is, aki tudva alkalmatlanokat, férfiút 18 esztendősnél, leányt 14 esztendősnél alább való idejüeket/ különböző vallásuakat, ifjúhoz vént szerez össze: jó keresztyénnek nem tartatik. IV. Esküttetésök a házasoknak azon a napon légyen, a melyen a lakodalmuk. V. Ha lehet dél előtt légyen. VI. A házasoknak neveik a megesküvés után a szerző embereknek neveikkel az eklézsia könyvébe beirattassanak. VII. Vasárnapokon légyen csak hirdetések a házasoknak. VIII. A külföldi ember bizonyság levelet hozzon magáról a prédikátortól minekutána kihirdette, hogy ha szabados személy-e vagy nem, és a nélkül meg ne esküdtessék. IX. Vasárnapokon, ünnep hetében, előtte s utáuna való héten, ismét pénteken, szombaton, kézfogások, lakodalmazások ne légyenek: mert ezekkel a szent szombat megfertőztetik. X. A mely nap kihirdettetnek, azon nap meg ne eskettessenek, hanem egy egész hét, legalább ha szükség kényszérit, négy vagy öt nap múljon el a hirdetés után.“ Ezen egyházi törvényeknek kell tulajdonítanom azt a rendszerető pontosságot, mely mind e mai napiglan mint őseiről örökölt jó lélek áthatja az antalfai egyház tagjait. S bizonyára a hitigazságokhoz való rendületlen tulajdonságukon kívül, ez a példás rendszeretet volt az, mely ezt a számban ugyan csekély, de az áldozatoktól vissza nem rettenő egyházat fentartotta, gyarapította, s létezésének szilárd fundamentomát örök időkre biztosította. (Folyt, köv.) Thuky Etele. 25*
