Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-07 / 23. szám
Hetedik évfolya m. 33. szám. Pápa, 1896. juniti8 7. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SÓTARTALOM : Tanügyi reformjaink. Faragó János. — Régiségek (Folytatás). Thún/ Etele.— Egyházi beszéd. Neu por Béla, Iskolaügy. Észrevételek a tanitóválasztásra vonatkozólag közlött szabályrendelet tervezetre. Patay Károly.— T á r e z a. Himuus. í élegyházi Benjámin.— Vegyes közleménye k.— Hivatalos rész. Tanügyi reíormjaink. Legalább azt hiszszük, dicsekszünk is vele, hogy müveit és szabad társadalom tagjai vagyunk. Ha csakugyan igy áll a dolog, akkor mindenkinek jogában van a felmerült kérdésekhez hozzászólani; sőt sokszor egyenesen kötelesség is ez. Modern életünk legfontosabb kérdéseit a közművelődés kérdései képezik. Épen mostanában, az ezredéves ünnepségek alkalmából, gyakran hangoztattuk: Mélyen és igazán kell éreznünk, kogy keleten a nyugoti polgárosodás bajnokai vagyunk s jövőnk az annak teendő szolgálatoktól függ. Nemzetiségünket közműveltségünk biztosítja; régi jogainkhoz új jogokat kell szereznünk a szellemi munka erejével. Őseink karddal szerezték s tartották meg számunkra ezt a szent földet, mi csak eszünkkel örökíthetjük át unokáinkra. Méltó tehát, hogy nemzeti művelődésünk kérdéseit a legnagyobb érdeklődéssel kisérjük. Szénégetőnek tőkén a szeme! Hát van rá ok, ha tanárember a közönségesnél is nagyobb érdeklődéssel kiséri ezeket. A reformok korszakát éljük! Lázas sietséggel újitunk minden téren, hogy ne csak elérhessük, de egyben-másban meg is előzhessük a vén Európa többi népeit. Egymás után döntögetjük le a régi falakat, sokszor még nem is gondolkodunk új lakásról s bizony nem egyszer maradunk szabad ég alatt. Maga az elv, hogy haladjunk, újhodjunk,— helyes. A megállapodás, bármi téren is, maga a halál. Más kérdés azonban: helyes irányban haladunk-e? reformjaink mindig czélszerüek-e? — Az erre adandó választól függ minden. A kérdésre — tanügyi téren értem — nem mernék igent mondani. A lázas sietséget annyira jellemző ide oda való kapkodás látszik legtöbb intézkedésünkön. Pedig érezzük, mert éreznünk kell, hogy közoktatásunk minden ága a legszorosabb összefüggésben van egymással. Mi most a kisdedóvás, majd az egyetem; egyszer a népiskola, majd a középiskola ügyét akarjuk megreformálni; — teljes munkát sehol sem végzünk. Folt hátán folt, — mégis keveset ér a kabátunk! Rendszert kellene tartani a reformokban; alulról kezdve kellene haladni a legmagasabb fokig; de soha sem tévesztve el az egyes ágak közt levő kapcsolatot. Magának, a kisdednevelés ügyének a rendezése méltó ambitiója lehetne egy ember munkásságának, — annyival inkább a népiskoláké. Ha az rendben van, jöhetne a középiskola s úgy az egyetem. Természetesen, mindezekhez pénz, még pedig sok pénz kellene, meg az, hogy a közoktatásügy vezetőjének a positioja olyan lenne, mint teszem a honvédelmi miniszteré, — hogy az ne lenne kénytelen — sokszor kisszerű okok miatt — távozni, épen munkája közepén. Az újításokban nem hangzatos szók után, hanem elvek, határozottan megállapított, jól megfontolt elvek után kellene indulnunk, mikor tanügyről van szó. Mert itt minden lépés fontos! 23 *--------------------------v előfizetési du: As egyház és iskola köréből hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több “=• * MílUEI.EIGíMffliL 1W KÖZLŐMÉ. Síf ^------------:--------------X ä--------------------------X
