Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-24 / 21. szám
329 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 330 mésztjük a mi napjainkat, mint a beszédet s elhullunk mint a fáknak levelei: a múlandóság érzete akkor is leveri ami erőnket, s-..sóhajtva kiálltjuk: mi csak tegnapiak vagyunk, és (Jób 8: 9.) életünk napjai gyorsabbak a pályafutónál, tova tűnnek mint a gyors hajó, vagy mint az erős saskeselyü. Jób 9: 25. 26. Hát most midó'n nem közvitézek, de jeleseink hullnak el a csatatéren, és midőn nem pihenve, de gyors egymásutánnal szedi sorainkból áldozatait az enyészet angyala? Csoda-e, ha könnyes szemeinkkel égre tekintünk és felkiálltunk: te cselekedted ezt Uram ? Csoda-e, ha remeg szivünk, mint a hab közt hánykódó hajóban ülő tanítványoké, és felhallik zokogásunk : tarts meg Uram, mert elveszünk, maradj velünk, mert beesteledik! Keserűséggel illetett minket a mindenható, (Máth 1: 10) .nagy a mi keserűségünk atyámfiai, s lelkünk olvadoz a keserűség miatt, s a nagy búnak és bánatnak miatta, hegedűnket függesztettük fűzfákra. Hol van egyházkerületünk főpásztora? hol van a szabadszellemü Pap Gábor? ki mint véka alá nem rejtett gyertya ott égett, ott lángolt a hazai és egyházi közügyeink teremének asztalán? Kialudt a nemes láng, a szent lelkesedés ünnepe megszűnt; névben él csak s többé nincs jelen. Hol van Beöthy Zsigmond, a zsoltáros verseket iró egyházkerületi világi főjegyző? Felelet: a húr hirtelen elpattant s letette lantját a szent Pieriének berkeiben és most egy másvilágban zengi dalait. Hova tűnt Szabó Károly, az érdemekben gazdag főiskolai tanár? Hol keressük Szakai Károlyt, a fiatal életerőnél fogva annyi reményekre jogositó másikat? Eljutának a hegy tetején végződő földipálya magaslatáig és ott a felhő tanítványaik szemei elől befogadá, és most az árván maradt tanítvány könynyes szemekkel néz utánok. Oh ezek a sirhalmok még oly frissek, nedvessek könnyeinktől, a fii ki sem zöldült még halmaikon, az esti szél a nyomokat még be sem takarta, szemeink még most is nehezek a keservtől, és már is uj veszteség, újabb megrabolás érte egyházkerületünk közéletét; az enyészet angyala ismét közöttünk jár, hogy az ötödik csillag is aláhulljon szentegyházunk menyezetéről. Hol van egyházkerületünknek annyi hűség, annyi jellem és kötelesség érzetkoszoruzta főjegyzője? Felelet: ott a halál árnyékának völgyében pihen és nyugodtan hallgatja a mennyei jegyzőkönyv ő rá vonatkozó határozatának felolvasását. Mi lesz velünk óh nagy Isten! a jövő mit rejteget számunkra, ha a szegletkőnek való kövek igy elporlanak s az enyészet karjai megrázzák oszlopainkat, hogy épületünk ránk szakadjon ? Mi lesz velünk óh nagy Isten! ha pusztán marad a Libánon teteje, mert a templom épületnek való cédrusaink koronái a vihar miatt pihenés nélkül egymásután porba hullanak ? Szent könyveinkből úgy olvassuk: a halál a bűnnek zsoldja. Nagyot kellett az ég ellen vétenünk, hogy az ur igy kiöntötte ránk busulásának poharát. Világosíts meg világosságnak atyja, mivel bántottunk meg tégedet? engedd visszanyernünk régi jó kedvedet, tanits meg minket, mint vala a régi időben? Megszagassuk-e ruháinkat, pobra üljünk-e előtted, avagy böjtöléssel sanyargassuk magunkat ? Vagy engedd bíznunk megváltónk azon ígéretében, melylyej bucsuzásakor tanítványait vigasztalta: én pedig kérem az atyát és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon, ki megtanít mindenekre. Esedezz mennyei atyád előtt érettünk, hogy a kik elmulának itt e földön, kik egy mennyei lét üdvében részesülnek, azok helyett más vigasztalót küldjön nekünk s ne engedje, hogy a jók anya,szentegyházunkból kifogyjanak. Es mi hiszünk is mennyei Atyánk eddig megtapasztalt jó kedvedben, hogy ha megsebesített, meggyógyít, ha megkeserített, meg is vigasztal, ha elelesünk, fel is emel a te mennyei karod bennünket. És ezen hitünk erejénél fogva bízunk kérésünk meghallgattatásában; mert ime elhunyt jelesünk földiektől elvált, földiektől megtisztult és dicsőség ruhájába öltözött szelleme azzal búcsúzik e. kerületünk zöld asztalától, hogy leborulva mennyei atyja előtt, megváltójával együtt égi vigasztalót kér tanácsba ülő társai számára, hogy legeltessék az Urnák seregét, melyen a szentlélek őket vigyázókká tette. Csel. 20. 28. Komáromi ref. egyházmegye, méltán állasz meg te is sötét gyászban e néma vidéken, mert bizonyára eljött hozzád a halálnak keserűsége, s (Sámuel 18. 82.) ajakaidra veheted a biblia szavait: vagyon-e olyan bánat mint az én bánatom, mely éli rajtam esék, keserűséggel illetett engemet az ur, az ur egyik bánatomra más bánatot adott; alig hogy elhelyezed világi elnököd koporsóját, ime a másik árbocz is utána dűl, elesett a te fejednek mind a két koronája, a te szived innen is fáj, onnan fáj, honnan égetőbb a sajgó seb, nem tudod megmondani. Jajodba 42 anyaegyház és 42 ezer kebel sóhaja vegyül, és ez a zokogás hangos tanúbizonysága annak a bizalom, tisztelet és szeretetnek, mely a több mint 30 éves esperesi pálya alatt összecsatolt és egy gye forrasztott titeket. Ez a kölcsönös tisztelet és szeretet és bizalom szálai egyesítsenek titeket ezutánra is, hogy vehessétek a szent lelket. Az efezusiak midőn tőlök elvált, sirva kisérik Pál apostolt a hajóig, melyen elmenendő vala. Te is pcrbetei fényes gyülekezet, mely 40 esztendeig voltál az elhunytnak keze alatt az Urnák szőleje, hol munkálkodott és semmit vissza nem tartóztatta attól, ami üdvös, hogy ne hirdette volna nektek és ne tanított volna titeket nyilvánosan, miként Pál cselekszik az efezusiakkal. Azért most hálátok jeléül kisérjétek részvétkönyeivei a hajóig melyen egy másvilág partjaira átevez és vegyétek fel, mint Jákob fiai, az ő attvoknak tetemét, vegyétek fel az általa hirdetett hitigazságokat, erkölcsi törvényeket és vigyétek kiki az övéinek hajlékába, hogy lakozzék közietek mind az időknek végéig. Gyászba borult család, szív zálogai az elhunytnak, talán hozzátok kell vala legelőször szólanom, hiszen ti valátok legközelebb szivéhez, lelke melegét veletek osztá meg legbővebben; de engedjétek meg, hogy most azt mondhassam a bibliával: jer te bánatos család, temesd el a te atyádat. 1. Móz. 50. 6. Eltemetted már a feledhetlen édes anyát; nézd, mert a két szív külön élni nem tudott; nem tudták tovább tűrni az elválás kínait, felkeresték ismét egymást, egy mennyei találkozásban ölelkeznek, egyesülnek és nem válnak soha, többé soha. Oh ti is úgy éljetek, úgy szeressetek, úgy féljétek Istent
