Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-17 / 20. szám
313 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 314 alatt megtehetjük, mert a fiakkereseknek jó lovaik vannak, aztán a korbács is használható, azért vau a kocsis kezében. És most, a miről csak leirásokból értesültünk és a miket csak képekből ismerünk, itt vannak előttünk teljes valóságukban, egész nagyságukban, mert megérkeztünk a gizehi pyramisok aljába, hol Napoleon avval biztatta katonáit hősiességre, hogy 4000 év tekint le reájuk. Hát mi mit mondjunk? Ha nem akarjuk elsajátítani az ismeretes és mindenesetre genialis német „colossal és pyramidal“ kifejezést, legfeljebb azt mondjuk, amit egyik közülünk, hogy Istenem, Istenem, de boizasztó kőtömeg, de hatalmas munka. Magam pedig azt találtam mondani, hogy ezt nem azért csinálták, hogy az ember felmenjen a tetejére, hanem hogy csak nézze és csodálja. Azért hát nem is mentem fel e pyramisra akkor, hanem máskor, mikor már túl voltunk utiprogrammunk nagyobb és nehezebb részén. Mert hát tulajdonkép nem is azért csinálták, hogy az ember felmenjen a tetejére, mivel régen le volt borítva széles kőlapokkal mindenik oldala és csak miután ezek a kőlapok letöredeztek, lehullottak, vagy lehordták őket, azóta lehet a csupaszon maradt, lépcsőzetes kőkoczkákon felmenni. Fel is mennek sokan, mert nem veszélyes, csak fárasztó, még akkor is, ha három beduin segíti az embert: egyik vagy kettő a kezét fogja az embernek, a másik hátulról segíti. Nekem egy tartotta a jobb kezemet és a ballal fogóztam a szomszéd kőlépcsőbe, a hátulról segíteni akarónak megmondtam, hogy hagyjon békét, mert nem szeretem az erőltetett dolgot, vagy felmegyek a magam erején, vagy nem megyek fel. A felmenetel 10—15 perez alatt megtörténhetik, magam a legrövidebb idő alatt mentem fel, mert könnyen ment a dolog és keveset pihentem, bár fárasztó folytonosan az 1 méter vastag kőkoczkákra lépni egész a tetőig. Se felmenőleg, se lemenőleg nem találtam senkit se; a tetőn volt egy 5—6 tagból álló társaság, idegenek, de ezek lejöttek és ott maradtam egyedül az én három emberemmel; és még két fiú volt, egyik vizet hozott, a másik már régi ismerősöm, egy tipicus beduin fiú; sajnálom, hogy le nem fényképeztettem. A kilátás nagyszerű és a helyzet nem csak magas, hanem magasztos is, de nem igen lehetett élvezni, mert a beduinok nem hagynak békét az embernek, ett is árulnak scarabeusokat, múmia utánzatokat, régi pénzeket és más régiségeket; egyik meg azt az ajánlatot tette, hogy ő 7 perez alatt lemegy arról a Cheops pyramisról és fel is megy a másikra a Chefrenre. Elhittem neki és mondtam, hogy ne menjen, mert nem kap semmit se. Mások 10 perezre ajánlkoznak; ez vállalkozóbb volt. Vagy 5 perez múlva feljöttek közülünk még 3-an, a kik az első ott létünkkor szintén nem mentek fel, egyik társunk kivételével, ez az ur másodszor is felment; sokáig is meglátszott harczias hangulatából. Mert mikor onnan lejönnek a turisták, mindeniken bizonyos önelégült győzelmi lelkesedés nyilvánul, mert legyőzték a magasságot és a 4000 évet. Első alkalommal élvezet volt nézni alulról, mint törtet felfelé az ostromló magyarhad, versenyezve hogy ki jusson fel elsőnek és ez volt a lőcsei kartársunk, ki a Magastátra legmagasabb csúcsaira könnyűséggel szokott felmenni, tehát leggyakorlottabb és legderakasabb hegymászó, pedig már nem is olyan nagyon fiatal. A líbiai sivatag több méter magas plateau-szerü szélén vannak a hajdankor ezen mondva csinált szabályos mészkő hegyei. A gizehi pyramisok a legrégebbiek; ezen csoport két nagyból és egy kissebből áll. 30 km. hosszú vonalban még három csoport van u. m. az Albusir, Sakkara és Daschur csoport, melyek a IV-iktől a Xll-ik dynastiáig készültek, vagyis 309l-től 2300-ig Kr. e. az alatt az idő alatt, mig a faraók Memphisben laktak. A későbbi faraók, kik Thebebe tették át lakóhelyeiket, sziklasirokba temetkeztek, melyek ugyanazon vonalban a Del el Bahri terrasz templom felett levő magas hegységben vannak bevájva. A gizehi pyramisok között legnagyobb a Cheops pyramis, mely most 137.18 m. magas és építtetője Chufu fáraó volt 3097—3067-ig Kr. e., alapterületének oldal vonala 227.5 m. tehát alapja: 29,745.25 □ m. A második a Chefren pyramis, melyet Chafra fáraó építtetett 3067—3043-ig Kr. e., most 136.4 m. magas, 210.46 m. területének hossza. A harmadik sokkal kisebb s ez a Menkaura pyramis, mely 62 m. magas és alapja 108.04 m2 Cheops 50 esztendeig uralkodott, Chefren 56-ig; ezen idő alatt a templomok folytonosan zárva voltak és a népet legterhesebb munkával sanyargatták. Csak Menkaura, görögösen Mykerinos fáraó alatt nyíltak meg ismét a templomok, ki többre becsülte az emberek szeretetét, mint a maga dicsőségét. A pyramisok építtetésére nézve azt mondja Lepsius, hogy minden esztendőben uj sort raktak a már meglevőre; az uralkodó halálának évében csak azt a réteget kellett bevégezni. E szerint a kis pyramisok építtetői csak rövid ideig uralkodtak. A legbelső rész assuani rózsa gránitból van, mig a többi mokattami nummulit mészkő. Egy-egy méternyi vastagok az egyes kőkoczkák, akkorákat kell lépni, mikor az egyik darabról a másikra akar az ember feljutni. A mióta járják a pyramisokat, mennyin mehettek fel, következtetni lehet arról, hogy a lépcsőkövek úgy le vannak koptatva, mint a legjártabb utón, tehát fel-menni nem dicsőség, hanem nem menni fel majdnem szégyen. A valamivel kissebb és hátrább álló Chefren pyramisra nem lehet felmenni, mert a fedőréteg a pyramis felső felén éppen maradt meg. A két nagy és kisebb Mycerinos pyramison kívül még sok apró is volt, melyeknek köveit a kairói építkezésekhez hurczolták el. Az araboknak Egyiptomba való nyomulásával nagy veszély fenyegette ezen monumentális építményeket, mert haszonlesésből és kincs szomjból nemcsak a belsejüket kutatták és rabolták ki az arabok, hanem kifaragott koczkaköveit elhordták volna Kairóba egyházi és magán építkezéseikhez, amint tettek a kissebbekkel. A harmadik Mycerinos pyramist Saladin utódja akarta udvaronczai tanácsára lerontatni, de nem tudta, mert 8 hónapi fárasztó munka után fel kellett hagyniok esztelen vállalkozásukkal és amint Abdellatif arab iró mondja: Vállalkozásuk-
