Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-03 / 18. szám
277 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 278 Ezen újabb erőszakosság ellen Domokos Sámuel megyei esküttnél óvást tettek, aki erről a következő okmányt állitotta ki: „Közönségesen nemes és nemtelen szentantalfái ezen Tekintetes nemes Zala vármegy ében levő helységbeli helyét hitvallásnak, általam az urat plebánus urat törvényben meginteti és figyelmezteti, hogy a megnevezett község 0 Felségének kegyelmes parancsolatja és rendelése szerint az oratórium és parochialis háznak általadásában igenis alázatosan engedelmeskedtek; mindazonáltal a többi és más e féle fundusoknak (a mint 1753 junius 18-án néhai Tekintetes nemzetes Nagy Mihály ur, úgymint a Tekintetes Nemes Vármegyétől kiküldött alispán ur által a három atyafiak között egyenlő akarattal végben vitetődött osztály levélből kitetszik és a melyek O Felsége kegyes parancsolatját éppen nem lépik által) O Felsége további kegyes parancsolatjáig békét hagyjon. Egyébbiránt a többször is megnevzett község ünnepélyesen protestálván további táradtsága és költsége végett a törvényes útját fentartja és ezekről feleletet és szokott bizonyságot vár.“ lm a felelet: 1768. márcz, 21-én Csicsói plebánus uramnak az előre bocsátott intést szóról szóra elolvasván és figyelmeztetvén, e képen válaszolt: hogy mindazon fundusoktól — a melyeket az oratóriumhoz a három részen levő atyafiak birtak és a mint a hivatkozott néhai Tettes alispán Nagy Mihály kiküldött ur három részre el intéző levele kimutatja — további 0 Felsége kegyes parancsolatjáig el nem áll, le nem mond, sőt elbirtokolja és protestál. Mely eképen végben vitt tiltakozást bizonyltom Domokos Sámuel Tekintetes Nemes Zala vármegyének esküttje.“ Jankó Adám csicsói plebánus vélt jogait érvényesitendő, az antalfai egyházi javak birtokolhatásáért segélyül hivta a vármegyét, s ez az ügynek megvizsgálására kiküldötte Dóczy Antal főbirót, Dóczy László és Szalay János eskütteket, kik 1768 május i5-én Szentantalfára kiszállottak. Érdekes erre nézve a csicsói plebánus által sugalmazott főbíró azon levele, melyben röviden tudatja, hogy „a nemes vármegye parancsolatjából a tudvalevő megintésnek végben vitelére a jövő vasárnap korán kimegyek , azért intem kegyelmeteket, hogy engem, az örege eskütt uraimék, mind a két hitvalláson levők otthon várjanak, mert ottan késni nem akarnék,“ mely levélből kitűnik, hogy azt hitte, könnyű szerrel megadják magukat és a templom, parochialis ház után ingatlanaikat is átadják. De nem várt ellenállásra talált. Mert az emlitett napon kiszállt küldöttség előtt az ág. hitvallásuak részéről megjelentek: nemes Sólyom Miklós, Dobosi Miklós, Vidosa Pál és Csőkör Ferencz, a reformátusok részéről nemes Nagy János, nemes Szűcs István, nemes Somogyi Ferencz, nemes Somogyi János és Szarka Péter egyező értelemmel tiltakoztak lelkészi és tanitói birtokaik elfoglalása ellen. így a küldöttség kénytelen volt a tényállást jegyzőkönyvre venni. Az ágostai hitvallásuak igy tiltakoztak : „Ami , nemű fundusok tőlünk követeltetnek, mind azt a mi eleink I engedték az eklézsiához a mi magunk curialis fundusunkból és annak okáért tőlünk azokat senki sem kivánhatja, nem is adhatjuk curialis jussunknak sérelmével, egyébiránt is Ö Felségéhez vallásunknak vissza nyeréséért már alázatosan folyamodtunk, várunk is kegyelmes feloldozást.“ A felsorolt református nemesek pedig ekként tiltakoztak : „A. követelt fundusok iránt mivel háborgattatunk, Ö Felségéhez folyamodtunk nemesi kiváltságunknak rövidségére, kárára hivatkozván, mind azért, mivel! azok iránt szerződésre léptünk magunk közt és azt 0 Felsége előtt is alázatosan bemutattuk, mind pedig azért, mivel a követelt fundusokat magunk és tekintettel eleink mint eklézsiánknak pátronusai a magunk nemesi fundusunkbul engedtük prédikátor és mestereinknek, melyet mi tőlünk el nem vehet senki a mi Felséges királyunkon kivül.“ (Folyt, köv.) Thury Etele. ISKOLAÜGY. Szabályrendelet a dunántúli ev. ref. egyházkerületben a rendes tanítók választásáról. Egyházkerületünkben a tanító-választási szabályok (melyek jelentékeny része úgy az egyházkerület s egyh. megyékre, mint az egyházközségekre s tanítókra nézve már annyi kellemetlenségnek voltak okozói) revisiójának szükséges voltáról való meggyőződés már a múlt őszi gyűlésen arra bírta az intéző köröket, hogy addig is, mig minden izében uj, a jogos és méltányos tanügyi és személyes követelményeket teljesen figyelembe vevő tanító választási szabályokat alkothatunk, a most érvényben levő szabályok legviszásabb intézkedéseit tartalmazó szakaszokat hatályon kívül helyezetteknek mondják ki. Kerületünknek, annak minden ügye iránt a legmelegebb érdeklődéssel és igazán munkás szeretettel viseltető egyik előkelő bizalmi állású tagjától ide vonatkozólag igen érdekes munkálatot kaptunk, melyet kiváló előnyeire utalás mellett midőn a legnagyobb örömmel és készséggel közlünk, egyúttal szives készséggel ajánljuk fel lapunkat a felvett kérdés tárgyilagos megvitatására, s igy a kérdés oly módon leendő előkészítésére, hogy a közgyűlésen hosszadalmas tárgyalás nélkül lehetőleg minden igénynek megfelelő szabályokat alkothassunk. Szerk. íme a tervezet: I. Az egyházak osztályozása. 1. §. Az egyházak a rendes tanítói javadalom mértéke szerint négy osztályba soroztainak. 2. §. Az osztályozás 10 évenkint állapittatik meg. Időközben valamely egyháznak felsőbb osztályba való sorozása az e. 'megye közgyűlése által eszközölhető, ha az e. község a beállott változást beigazolja. Az e. megye elutasító határozata ellen az érdekelt e. község presbyteriuma a határozat vételétől számított
