Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-03 / 18. szám
Hetedik évfolyam. IS. szám. Pápa, 1896. május 3, *® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®TARTALOM: A konfirmáczió szertartása. J. A. — Régiségek (Folytatás). Thúr / Etele.— Iskolaügy. Szabályrendelet. — Könyvismertetés. A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története. Irta Kis Ernő. Thary Etele. — Necrolog. Dr. Szakai Károly. Faragó János — Tárcza. Imádság az ezredéves ünnepélyre. Barla Sz. János. — Egyiptomi tanulmányút. (Folytatás) Barcsi József. — Vegyes közlemények* A konfirmáczió szertartása. Igen, egyházi életünknek ezen egyik legszebb s következményeiben egyik leghatékonyabb mozzanatát, a konfirmácziót, szertartásaink közé, vagy — ha tetszik — mellé, minden lelkiismeret furdalás nélkül sorozhatjuk. Lényege szerint is nem ünnepély, hanem szertartás az. Ünnepélylyé leend, ha magasztos külformát nyer. — Ha e külső alak, e ráma változatos is, azért még lehet szép, csak a lényeg, a kép ugyanaz legyen és a ráma által értékéből ne veszitsen. Mi legyen a konfirmáczióban a lényeg, arra e sorok nem terjeszkednek ki, mert az ismert dolog e b. Lap olvasói előtt. E béltartalmat kár is volna akár természet szerinti, akár természet feletti alkatrészek hozzáadásával, vegyitésével esetleg elrontani. De — bár sokféle gyárban is gyárthatók és pedig sokféle diszes rámák — ismétlem azt a sok ezerszer ismétlődő óhajtást: „Mikor jő már el, Egyetemes Agenda! a te országod?“ — Egyházunk testében egy különösen a világi elem szemében igen nagy szálka az, hogy a szertartási külső formákban még ma is csak e kérdésnél vagyunk, hogy is kéne hát? S ezen átlépni különféle okok miatt épenséggel nem tudunk. Bár nehezen esik még csak elgondolni is, én mégis egyházunk vezérférfiaira helyezem ezért a felelősség súlyát, mert hiába mozognak a tagok, ha a fej nem gondol valamit nékik. Ezért van, hogy aztán furunk, faragunk magunk, egyik kontár, másik mester kézzel a szertartások külső alkatrészein s nem épen nagy dicsőségére az 1882-ben összeforrasztott alkotmánynak, épületünk ablaktáblái különböző hutákból, ajtókilincsei különböző hámorból kerülnek ki. A benn levőnek: szembántó; a kivül állónak: gúnyos megjegyzésekre okot, alkalmatadó. Ilyen ráma faragó mester gyanánt jelent meg F. J. lelkésztársam s barátom e b. Lapok egyik közelebbi számában. Nem ő ugyan az első, mert pl. Sándor Benő — ha jól emlékszem — az 1893. évfolyamban irt erről. De, hogy utolsó se legyen, ón is beszámolok a nagy nyilvánosság előtt huzamos káplánságom ideje alatt kószitett faragványommal. Talán lesz majd lelkésztársaim között valaki, a ki talál benne Ízlést, vallásos ihletet. Eleve megjegyzem, hogy magát az eszményt Szász Károly püspök úrtól — lestem el. E vezéreszme pedig, hogy a konfirmáczió alkalmával a konfirmáltaknak az úrvacsora kiszolgáltatandó. Ezek előre bocsátása után leirom a konfirmáczió véghezvivósónek azon módját, melyet minden fő és mellókokra kiterjedő megfontolás után jónak, szépnek, megfelelőnek tartok. I. Előkészület. Áldozó-csütörtökön a szószékből kihirdetem, hogy a ránk jövő vasárnapon konfirmáczió leend a délelőtti isteni tisztelet alkalmával. Szombaton délutánra meghivom a véneket, a presbytereket s azok előtt a magam által tanított növendékeket megczenzeálom; magyará-18 " 'it — .._______ . ^ előfizetési díj: Az egyház és iskola köréből hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több l^rrs-ts. «ilííllMJ. imlmi HIVATALOS KllM *--------------------------* x...................................*
