Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-26 / 17. szám
Hetedik évfolyam. 17. szám. Pápa. 1896. április 26. *® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. fi-TARTALOM: A mi hivatásunk. (Vége). Patai) Károly. — Régiségek (Folytatás). TJiúry Etele. — A nyitrai missió. —y. Tudósítás a konventről. Könnendy Sándor. — T ár e z a. Milleniumi éuek. ld. Kutasi Ferencz. — Templomi ének. — Egyiptomi tanulmányút. (Folytatás) Barcsi Józsf — Vegyes közlemények. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetés. A mi hivatásunk. Egy falusi pap töprengései. (Vége.) Oh a mi hivatásunk is ehhez hasonló. Minden szószék, minden lelkész ilyen eszményiekért, az emberi kebel legideláisabb, legbecsesebb vágyaiért küzdő alak! Mindmegannyi harczosok ők, kiknek hivatásuk szakadatlan bar ez, soha nem szűnő küzdelem, küzdelem az emberiség legmagasabb elveiért, legbecsesebb törekvéseiért! Küzdelmeik czélja magasztos és dicső, csaknem utolérhetetlen, csaknem megvalósíthatatlan. Az emberiség ideális eszményi tökélye, a bennünket megkülönböztető, kitüntető legbecsesebb alkatrészünknek, a léleknek, egész az örökkévalóhoz hasonlóságra felemelése, hogy legyen ez a belénk adott égi szikra annak a véghetetlen tökéletességű örök forrásnak hasonló tökélyü paránya, hogy az Isteni képmás megvalósulva, visszatükrözve éljen s ragyogjon rajtunk. És emelkedjék bár az emberiség a tökély még oly magas fokára, lelkületének nemességével, szellemének mivelődésével, hihetetlennek látszó polezra fejlődjék bár, nekünk a mi rendeltetésünk még akkor is azt hangoztatni: előre, csak szakadatlanul előre! Lehetünk, sokszor is vagyunk hasonlók a pusztába kiáltó szóhoz, a mikor úgy látszik semmi nyoma, semmi jele működésűnknek: de még akkor is megzavarjuk a sivatag, a kihűlt puszta csendjét s hullámzásba hozzuk a levegő rétegeit! S ha beigazolni, ha tényekkel megdönthetlentil okadatolni nem tudjuk is, hogy az emberiség, a lelki miveltségen az érzelem nemességén alapuló — és a múlt idők árnyoldalai s bárdolatlansága mellett — a mívelődés és erkölcsi szellemi élet ily bár teljesen nem kifogástalan, de mégis tiszteletreméltó fokára csakis a mi közreműködésünk mellett jutott, viszont azt sem állíthatja az elfogulatlan elme, hogy csak a mostani fejlettség, a jelenlegi erkölcsi szellemi élet létrehozásában is éppen az az intézmény tett volna legkevesebbet, melynek egész hivatása, élete, sőt maga puszta létezése is éppen azokban az elvekben, azoknak cultiválásában, és az azokért való szakadatlan küzdelemben nyeri létjogosultságát, melyek az elérhető legmagasabb erkölcsi szellemi tökély megvalósítását, létesítését soha nem lankadó kitartással, odaadással munkálják ! Mondhatja azt a kételkedő bölcsesség, hogy mindezek az alkotások, az emberiség jelen fejlődése, a mivelődés mai haladása, az általános emberszeretet, az erkölcsiség elveinek tisztázása, az életben is már szemmel láthatólag jelentkezése önmagukban, az emberiségben a keresztyén vallásban rejlő őserőnél, tevékeny ható képességnél fogva is álhattak elő; hivatkozliatik az emberiség kimagasló alakjaira, azokra az apostoli lelkesedést! jellemekre, kik önfeláldozó lelkesedéssel munkálták az emberiség javát, szeretettől dobogó keblükre ölelve kivétel nélkül mindenkit, a kin az Istenség képe ragyogott, s a kiknek működése, egyénisége nagyobb eredményeket létesített a közboldogság elérhetése körül, mint századoknak lassii szorgalma, de a rúgó, a megindító erő, a tevékenységre, az önfeláldozásra ható elv bizonyára azok ajakáról hangzott el, kiknek müködősük mindennél hangosabb demonstrálása amaz önfeláldozásra, tökélyesbülésre serkentő elveknek és igazságoknak! Különös, valóban alig indokolható s a tárgyilagosan Ítélkező, elfogulatlan elme előtt alig kimagyarázható lenne makacsul vitatni, erősíteni azt? hogy az erkölcsi, szellemi emelkedettség azon fokára jutta* tásában, melyen csak ma is él az emberiség, éppen azoknak nem lenne érdemük, kiknek egész élete nem egyébb, miut azon elveknek és eszméknek fejlesztése, melyek hivatvák a társadalmat azon fokokra eljutatni, s a kik századokkal előre megszabják az irányt, melyet követni kell: a kik sohasem ingadoztak, a körülmények és befolyások szele által sohasem irányittattak, hanem amaz egyetemes boldogságot ezélzó eszmék és igazságok mellett mindenkor megmaradtak még akkor is, ha mindenki elfordult tőlük, ha szavaik pusztában enyésztek is el, s ha börtönök, gályák borzalmai vagy hóhérbárd kínjai rettegtették is. * ------------------------------------—a ^ . *■--------------------------$ előfizetési díj: Az egyház és iskola köréből hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több MÍKlIEÜI EGYHÁZK1R. HIVATALOS lilÉlSSftí1 * ----------------------— H *---------:-----------------*
