Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-12 / 15. szám
Hetedik évfolyam. 15. szám. Pápa, 1896. április 12. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Püspöki körlevél a millennium ünneplése tárgyában. Antal Gábor.— Régiségek (Folytatás).] Thúr-i Etele. Jegyzőkönyv 95-ik pontja. Szentkúti Károly. — Rövid mondatok. (Aphorismák). Radikálismus. Kiss János. — Iskolaügy. Millenniumi fogyatkozások. Barakonyi Kristóf.— Tál* ez a. Egyiptomi tanulmányút. (Folytatás.) Barcsi József— V egyes közlemények. — Hivatalos rés z. — Szer kész tő i üzenetek. Püspöki körlevél a millenium ünneplése tárgyában. A dunántúli ev. ref. egyházkerület Híveihez. Szeretett Testvéreim! A magyarországi ev. ref. egyház sorsa, öröme és bánata mindig közös volt a haza sorsával, örömével és bánatával. Azon örömön nép is, a melyet hazánk és annak öszszes hazafias lakossága szive teljességéből szentel ez évben a mindenható isteni gondviselés iránti hálája kifejezésére, hogy Árpád nemzetét ezelőtt ezer évvel e földre vezérelte és ezt vész és vihar között e földön ezer éven keresztül megtartotta, — teljes joggal és kiválóan a mi ünnepünk is. Még a hitben közönyös, a vallásos eszmék iránt érzéketlen szemlélőnek is lehetetlen nemzetünk ezer éves múltjára visszatekinteni a nélkül, hogy annak folyamatában a mindenható isteni gondviselés nemzetek sorsátintéző bölcsességének feltűnő nyomait ne látná. Mert nem lehet a véletlen játéka és a sors szeszélye az, hogy a nagy népvándorlás zárkövéül egy olyan nemzet jelent meg ezen a keleti és nyngoti művelődés és szellem határait elválasztó földterületen, a melyen mint sziklán, kelet és nyűgöt egymás ellen irányuló néptenger áradatának hullámai egy ezredéven keresztül megtörjenek s ez által biztositassék a nyugoti népek keresztyén alapon nyugvó művelődésének fokozatos fejlődése. A magyarok bejövetelekor e földet birtokukban tartó apró népcsoportok nem lehettek volna alkalmasak e nagy feladat valósítására, részint csekély államfentartó szellemi erejűknél, részint a szomszéd népekkel való rokonságuknál fogva, a melyekbe való beolvadástól nem óvhatták volna meg magukat. Midőn a magyar nép a keresztyén időszámlálás szerinti kílenczedik [század utolsó tizedében megjelent a Tisza és Duna partjain, hogy elfoglalja és állandó hazájává tegye az előtte itt járt rokon fajú népek hagyományai és az isteni gondviselés által kijelölt örökét: ámbár nem volt még keresztyén és nem állott magas fokán a formai művelődésnek, de magával hozta már az államalkotáshoz megkivántató politikai érettségnek mindazon alapföltételeit, a melyekre biztosan lehetett rakni az (államéletnek hosszú időre szóló, vészszel és viharral daczol ni bíró épületét. A bátorság és vitézség, a megfontolás és előrelátás, a közös czélra az erők teljes egyesítése és az egyéni és családi önállóságnak mégis feutartása voltak azon szellem és jellembeli tulajdonok, a melyek lehetővé tették, hogy a magyar nemzet azt a területet, a melyet e földre beköltözése első évtizedében elfoglalt, ezer évig megtartsa, és sem dynastikus érdekből, sem a sors csapásai kényszerítő hatalmából elosztatni, eldaraboltatni ne engedje, sem pedig hatalmi vágyból, elbizakodottságból ezen határokon túl ne terjeszkedjék. Ezen előnyös tulajdonok adják magyarázatát azon jelenségnek, hogy a magyar nemzeti alkotmánynak magva ott vau lerakva az első szerződésben, a mely a fejedelem és vezérek között köttetett és ezen szerződésben lerakott alap sóba meg nem tagadtatott, meg nem ingattatott, meg nem változtatta-tott. Magyarország a lefolyt ezer év alatt mindig önálló, független, alkotmányos állam volt; az önkényuralom soha e nemzetnél, úgy mint Európa többi államaiban lábra nem kaphatott, s ha egyes túlkapások fordultak is elő, az mindig visszaélésnek tekintetett, a melynek megtorlásáról gondoskodni s a melynek jövendőben ismétlődése ellen biztosítékot keresni mindig igyekezett és eredménynyel tudott a nemzet. Mély bölcsesség és előrelátásról, egyszersmind nemes, humánus gondolkodásról tanúskodik már a honfoglalásnál az a körülmény, hogy őseink a meghódított földön talált népeket sem ki nem irtották, sem el nem űzték, hanem meghagyták őket emberi jogaik teljes birtokában, sőt a magyar nemzet testéhez csatolva őket, még politikai jogokban is részeltették A különbséget a polgár és polgár között nem a faj és nemzetiség, hanem az értelmi műveltség és a haza szolgálatának mértéke tette. Ennek következése lett, hogy a meghódított népek a magyar nemzet fenhatósága alatt is megtartották nyelvüket, ELŐFIZETÉSI DU: ©8 iskola köréből HIRDETÉSEK DIJA: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több i» iDIÍlTÍLIPJF, HMM BIMM KÖZLÖNYE. 1 ^ ------------—------—
