Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-28 / 17. szám

259 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. a miből a protestáns egyházra ény derülhetne, hallgat a krónika. Azt kérded, hogyan bánhatnak veletek olyan köny­­nyen. Hát mi magyar protestánsok soha sem mertük nagy fába vágni a fejszénket. (Lásd a raagy. prot. egyh. tör­ténetét) Kiscsoportokra oszolva rendesen a hatalom háta mögött szorítjuk össze ökleinket. Századokon át egyik el­lenség a másik kezére adott bennünket, mint Izraelt. Ha néha felpattanunk is, hamar lecsendesedünk (1. a 30 éves háborút.) Mit gondolsz? az a 38,000 protestáns hányfelé tarto­zik. Olvasd: egyik része a hács-szerémi, a másik a bács­­baranyai, egyik a belső, másik a külső-somogyi egyházme­gyékhez, s majdnem ugyanannyi (ev. ref. és ág. ev.) su­­perintendentiákhoz tartozik. Van még más különösség is. Zágráb önállósága mellett patronusa (az ev.) Lipcse vont kardot. Az eszéki ág. ev. lelkészt a zágrábi iktatta hiva­talába. Uljanik ref. cseh lelkészét senki sem látja meg, 500 hívével mindenkitől elhagyatva küzd a létért. A sla­­tinai németeknek egy báseli missionárius hirdeti az igét. Egy a magyar fórumok által hivatalától megfosztott ev. lelkész Siidőn prédikál a tótoknak. Két három evang. lel­kész meg a patens alapján vél az autonómia mennyor­szágába pátenst kapni. Bizony sok és sokféle itt a próféta. De még sem? mind egyféle: rossz politikus mind. Mint az oldott kéve széthullunk! Egyházat akarsz alapítani, a hivek megvannak hozzá. Igen ám, elő áll a főszolgabíró, forgatja a törvényköny. vet, mi az? egyháza! akitás? úgy. a zsinati törvények alap­ján „Az alakulás nem hag}mtik helyben. Szót se többet, mehettek.“ Hát a meglevő egyházak, kérded, milyen lá­bon állnak? Úgy igen, nálunk biz úgy van, hogy az egye­tem épülete mellett az ipariskola palotája ez meg csak úg\ szégyenkedik a színházzal szemben. Templomunk, ha volna, fatornyos lenne. A konvent segít ugyan, de gyéren. De hála azért is. E nélkül talán nem is volnánk már. Segít, oh segít, de inkább a bácskából ide szált gazdag németeket segíti, mint a Somogyságból ide szakadt sze­gény magyarokat. Nézd meg a conventi jkönyvet. Egy német fejre 9 kr. egy magyarra alig 2 kr esik. Talán kellene egy kis pátens? mondod. No ha már kiolvastad lelkemból, nem bánom, hát kimondom: kell,, mert nehéz már *z iga. De elég lesz az 53 §. c) pontja. Több sehogy sem kell. Mert hát a felsőbbség nem érti a tréfát. •— Pedig bizony ideje lenne- felhagyni azzal az elvvel: Ha pusztul is, ha fogy is a jó ieformátusság, nem tehetünk róla, a fődolog az, hogy rend legyen. Kü­lönben is a horvát népképvisetete ellen insultus volna feltenni ■azt. hogy prot. polgártársaik egyházi, szükségleteitől megvonja ■azt a segélyt, a melyben más felekezetet i eszeltet. A dúsgaz­dag kalh. egyház évente 200,000 frt segélyt kap. De nem untatlak tovább, Bármint szeretném is, in­gyen sem vagyok abban a helyzetben, hogy sorsunk fe­lől teljesen megnyugtathassalak. Püspök, helyettes püspök vagy esperes kellene-e ide, nem tudom. De azt tudom, hogy segély kell, különben elveszünk. Segély kell, nem­csak pénzbeli, hanem öntudatosan működő munkatárs se-260 gitségére is nagy szükség van itt. Onnan hazulról nagy nehezen szánja rá magát valaki, hogy ide jöjjön. Pedig hidd el, itt nincsen olyan világ mint a cannibáloknál, ahol az emberek igy társalognak: „kedves házigazda áld­jon meg a fetisch, éhséget érzek", szól az egyik; ne félj — vigasztalja a másik — „nem halunk meg éhen, van itt egy missionárius.“ Nem, kell félni — de a nymmoruság­­ban lehetrésze és pedig bőven., az ide szándékozónak. Isten veled! Nemsokára én is haza megyek, egy kis parochiára, vagy lelkésztanitóságra. Lelki testi erőm ki­merült. Bármi várjon is rám otthon — bizony nem félek tőle, mert rosszabb már az itteni állapotnál nem lehet. S még a rossz is jobb otthon. Még egyszer, Isten veled ! üdvözöl barátod Egy missionárius. Közli a levél Írója felhatalmazásából X. PY. A főísk. igazgató-tanács ülése ápr. 22 -23-ik napjain. Igazgató-tanácsunk e teljes ülésén tárgyalt fon­tosabb ügyekről adjuk következő rövidre vett tudósítá­sunkat. Czike Lajos főisk. gondnok üdvözölvén a megjelen­teket, meleg hangú beszédben emlékezik meg ama fényes, de jól megérdemlett kitüntetésről, mely elnöktársát, dr. Darányi Ignáczot, a képviselőház alelnökévé töitént meg­választásával érte. Üdvözli őt a maga, valamint a gyűlés tagjainak nevében az összes jelenlevők szívből jövő ét­­jénzése mellett. A theologiai igazgató jelentése az első félévi collo­­quíumokról s a növendékek erkölcsi és egészségi állapo­táról örvendetes tudomásul vétetett. A gymnáziumi íg. jelentése a 2-ik évharmadröl szin­tén örvendetes tudomásul vétetett. Ezzel kapcsolatban indítvány történt, hogy az előző harmadról szóló kimuta­tás is mindig beterjesztessék összehasonlítás megtelietése végett; Czanik István I. o. t. pedig, mivel 2 tárgyból el­bukott, tandíjmentességét a 2-ik félévre elveszti. Felol­vastatván a tankerületi főigazgató látogatásáról s az ál­tala tartott bizalmas értekezletről felvett jegyzőkönyv, több oldalról indítvány történt, hogy az örvendetes tudo­másul vétel mellett elismerését fejezze ki a gyűlés a ta­nári kar szép és eredményes működése felett. E jegyző­könyvben foglaltakról a kér. gyűlés elé is felterjesztés megy, mely feltünteti az iskola nagy előhaladását a múlt­hoz képest, Kis Ernő gymn. h. igazgató főiskolánk történetét 1848-ig terjedőleg elkészitve beterjeszti s kéri hogy a még hátralevő részt f. évi szept. 1 én nyújthassa be. Ké­relme megadatott; munkája megbirálására pedig Beöthy Zsiguiond, Véghely Dezső, Tóth Dániel, Antal Gábor, Né­meth István és Ür. Antal Géza kérettek fel. A gymn. tanárok üzetési osztályokba sorozására ki­küldött bizottság javaslata egészben elfogadtatott oly meg­­toldással, hogy öt egyén hozassék javaslatba a kér. gyű­lés előtt az 1-ső üzetési osztályba, 5 a másodikba s a ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom