Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-05 / 18. szám
*281 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 282 legyen, bizonyítani nem tudjuk, de a fentebbiek után, a professorok és az egyháztanács egymás iránt való elhidegülését látva, valószínűnek tartjuk. A tatai gyűlés 1797-ben kimondta a pápai iskolának kerületi anyaiskolává emelését, de mivel még sokáig érte a kerület nagyon csekély anyagi áldozatot tehetett, az iskola tovább is tényleg a pápai egyház tulajdonában és felügyelete alatt maradt. E helyzet alkalmat nyújtott a további sértegetődzésre a következőképpen. 18u3. decz. 17-én azon kérelemmel járulnak a professorok az egyháztanácshoz, hogy a folyvást növekedő drágaság miatt fizetésük javittassék meg *). Fizetésük ez idő szerint — mint Tóth F.*nél olvassuk — 300 frt volt, azon kivül az egyiknek 120 frt lakbére, a másiknak lakása az egyház házában, a harmadiknak a Collegium - ban. A publicus praeceptorok fizetése: lakás és élelmezésen kivül, miket a Collegiumban nyertek, ez volt: 50 ftot kapott a logikusok praeceptora, 40 Lot a poétáké, 3u ftot a syntaxistáké, 30 ftot a grammatistáké, ugyanannyit a conjugistáké, 36 frtot a declinisták és elementáriusoké * 2). •— A nevezett kérvény alapján 1804. mart. 16. a pápai egyház a professorok fizetését 600 ftra emelte, de lakásukról többé nem gondoskodik, mely határozatához hozzácsatolja, hogy az esik zokon az egyháztanácsnak, hogy az iskola professorai ennyi jóakarat daczára is folyton hidegséggel -vannak az egyház consistoriuma iránt 3 4 5 *). Mely határozatot véve, egy hét múlva már jelenti Márton István professor Torkos Jakab superintendensnek, hogy ő és tanár társai többé az egyháztanács ülésébe el nem men nek, mivel abból — úgy mond — igen fontos, őket illető ügyek tárgyalásakor is kihagyattak*). E nyilatkozatot követte ez év ápr. 21-én a három professornak az egyháztanácshoz benyújtott újabb irata, a melyben sajnálatukat nyilvánítják a felett, hogy fizetésj a vitáskor az egyház tanári lakásról gondoskodni elfelejtett, a hidegség vádját visszautasítják, hanem azt tartják, hogy mivel a pápai egyház az iskola terhét nem bírja meg, bocsássa az iskolát igazi gazdája a kerület rendelkezése alá b). A pápai egyház, megértvén mi dolog készül itt, a professorok telhetetlensége ellen, a fejedelemhez adja be panaszát, hozzá csatolva azon kérelmét, hogy mondja ki a fejedelem, hogy a pápai iskolát innen elvinni nem lehet G). Hirét vette ugyanis az egyház, hogy a professorok a kerület befolyásos embereit levelekkel árasztják el az iskolának Komáromba áthelyezése végett, és hogy maga Komárom is ajánlatot fog tenni a legközelebbi kerületi ülésen az iskola átvételére nézve, Ígérvén, hogy négy professornak és a tanuló ifjúságnak alkalmas lakásáról gondoskodni fog, a fizetéseket felemeli, s a még hiányzó épületeket felállítja 7). Mindezekre a pápai egyház a következő Emlékirattal felelt: ') U. o. 593. sz. *) Tóth F. Pápai eh. hist. 42. 1. s) Pápai eh. lt. 597. sz. 4) U. o. 598. sz. 5) U. o. 601. sz. 8) U. o. 602. sz. 3) U. o, 606. sz. „Fájdalommal közöljük egy oly hallatlan történetnek eredetét, melylyen minden egyenes szívű s gondolkozásu ember bámulva csudálkozik, és a melly által minden ezen pápai vidékkel szomszédos Hitünk sorsosi képtelenül megsértettek. Ezen Pápai Ref. Collegiumban legközelebb a múlt 1803-ik esztendőnek kimenetelével a három Tisztelendő Professor Urak közül mindeniknek a maguk kívánság» szerint Prothocollariter applacidáltt 500—500 frt fizetése volt, ebben értetődvén a Classium Oeconomia és Bibliotheca Inspectoratusért fizettetett 50—50 ftok is; ezen kívül a maguk házaikban Lakó két Professor Uraknak, úgymint Tisztelendő Márton István és Tisztelendő Látzaí Jóseff Uraknak az Házbér helyett fizettettek Esztendőnként 60—60 írtok. Ugyanazon okból 1803-dik esztendőnek kimenetele előtt panaszt tett Tisztelendő Tóth Ferencz Professor ur, Tettes Feő Curator urnái az erántt, hogy a jelen való szűk idők miatt a fizetéséből nem subsistálhat, könyörögvén, hogy valami módot méltóztasson segéllésébe találni. Ezen Recursusra Tettes Feő Curator ur Localis Curator Eőry János Assessor urnák, d-to 28. X. ris 1803. azt méltóztatott recommendálni, hogy mi Pápaiak Reeurrens Professor Urat holmi Konyhára való Naturálékkal segittsük. Ezen levél alig érkezett meg Pápára, midőn d-to 2. Jan. 1804. tartatott Consistorium alkalmatosságával Tisztelendő Tóth Ferencz Professor Úrral a másik két Tisztelendő Professor Urak is ügyöket egyesittvén, közönséges névvel egy Memorialist adtak bé, mellyben külön külön 20 p. m. Búzát és 12 öli fát maguknak resoiváltatni kértek. A Consistorium tehát még akkoron is jobb részint uralkodott drágaságot, és Tettes Feő Curator Urnák is subsidiumot ajánló Levelét, — Tisztelendő Professor Uraknak egyesült kívánságukat és a Collegiumi Cassának mivoltát, tekintetbe vévén, mindeniknek Tisztelendő Professor urak közül Subsidiumul 50=50 ftokat resolvált, kész lévén Culinárékkal is segíteni, hanem ha Tisztelendő Tóth Ferencz Ur ezen segedelmet alatsonyságnak s alamisnának tarttván, önként Feő Tisztelendő Superintendens Urnái azt nem deprecálta volna, mely Resolutiónak pronunciáltatásával Tisztelendő Márton Professor Ur oly vagdalódzó, sértegető és lármás, botránkoztató beszédekkel támadta meg a Consistoriumot, hogy szerfölött val(> lett volna, ha parantsoló, nem pedig Recurrens lett volna is, hogy czivódásra nyerhessen alkalmatosságot. (Folyt köv.) Kis Ernő. Emlékezzünk régiekről. Győr szab. kir. város közönségének, mondjuk: magisztrátusának élénk történelmi érzékéről tesznek bizonyságot azok az egyes épületeken elhelyezett márványlapok* melyek a régmúlt idők ködös távolából beszélnek hozzánk tanulságos dolgokat a változandóságról és múlandóságról*
