Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-06 / 1. szám

7

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

K

a melyben létemtől nyert tehetsége szerint szolgálhat Isten országának. Természetes; hogy ezen mindennapi munkát, a földiekről való ezen gondoskodást léte ezéljának nem tekintheti. Midőn azonban Istennek országát és annak igazságát keresi, bizodalommal várja, hogy az Ur az ő országa polgárainak megadja azon földi javakat, a melyeket az ő rendelése szerint nem nélkülözhetnek, mint az irás is tanítja: „Keressétek először az Istennek országát és annak igazságát, és mind azok megadatnak néktek“. (Mát. 6. r. 3. v.) A keresztyének erkölcsi kötelességeknek tartják épen Isten országáért s az ő nevének magasztalásáért, „hogy csendességgel munkálódván, az ő tulajdon kenyereket egyék (II. Thes. 3. r. 12. v.) követvén az apostol ezen utasítását: „Igyekezzetek csendesek lenni és a ti saját dolgaitokat cselekedni és munkálódni tulajdon kezeitekkel, hogy ti magatokat tisztességesen viseljétek az idegenekhez és egyikre is rá ne szoruljatok. A pátriárkák vagyonossága bizonyítéka annak, hogy Isten országának gyermekei is élhetnek a földi adományokkal, csak czélként nem szabad azokat tekinteniük.

Igen nehéz dolog az isteni akarat által kijelölt azon határvonalat, hogy a világba se merüljünk, de a megállapított fokozatokat se mellőzzük, megtartani. Annyi bizonyos, hogy e világon minden eseményt, az életsors minden változását arra kell a keresztyénnek alkalmul használni, hogy Istenhez emelkedjék: „Minden dolgokban hálákat adjatok, mert ez az Istennek akaratja a Jézus Krisztii, által ti hozzátok“ t i. Thes 5. r. 18. v.). Nem az a jezsuita kedélyteleuség, mely minden földi iránt érzéketlenné, közönbössé iparkodik tenni magát, felel meg az új-testamentoin szellemének, hanem inkább Pál apostol azon in tése: „Örüljetek az örü'ökkel, és sírjatok a sírokkal“ (Rom. 12. r. 15. v.). Noha egy másik helyen meg azt olvassuk, „hogy a kikuek feleségek vagyon is, úgy tartsák, mintha nem volna és a kik sírnak, mintha nem simának, a kik vigadnak, mintha nem vigadnának; és a kik vésznek valamit, mintha nem birnák azt“ (1. Kor. 7. r. 2y. 30 v.). Az e világgal való, Isten által rendelt élésnél a keresztyén élet eszményének elengedhetetlen vonása a világtól való benső szabadság, függetlenség, mint az apostol is mondja : Szakaszszátok el magatokat e gonosz világtól. Azon tény hangsúlyozása, lmgy Isten országáért, mint legfőbb jóért e világon mindent fel kell áldozni, tehát nemcsak a jobb kezet és szemet, hanem, ha a szükség úgy hozza magával, még az életet is, az új testa men tomnak világkerülést hirdető látszatot ad, és csakugyan sokkal több világmegtagadás található is abban, mint a menynyit a modei'ii protestantismus megengedni hajlandó. Minden bizonynyal igen keveset mondunk tehát azzal, hogy világmegtagadás a kergsztyénséghez csak annyiban tapadóit, amennyiben az a világ fölötti uralomhoz nmgkivántatik. Mert a világ elmúlik. Ezért a keresztyénnek attól, ami e világban múlandó, agy kell magát elszak ítania, hogy azt romoihatat an kincs megszerzésére hászn iÍja eszközül. E munkában segítségére jő Isten az által, hogy a keresztyén élet eszményének főbb vonásai közé fölvette a keresztet. Hogy méltók legyünk Isten országának fejedelméhez, fel kell vennünk ’nekünk is a keresztet, az apostol szavai szerint: „Nézvén a hitnek Fejedelmére és elvégzőjére a Jézusra, ki az ő előtte való öröm helyébe szenvedett keresztet (Zsid. 12. r. 2. v.)

Azon életviszonyokban, melyek szorosan e világgal állanak összeköttetésben, tetteiuket különösen auuak istápolásara kell irányítanunk, ami az örökkévalóságba is átnyúlik. Hogy csak egy dolgot említsünk. A házassság természeti rendjének a tökéletesség országában nem lend helye, „mert a feltámadásnak idején feleséget uem vésznek, sem házasságra nem adatnak“, mind az által ki kételkednék abban, hogy a szenteknek egyesülése egy keresztyén házasságban, ép úgy mint minden egyes emberi viszonyban, az örökkévalóságban eljut a maga tökéleie>ségére, vagyis olya-ook lesznek, mint az Istennek angyalai menyben“ (Mát. 22. r. 30. v.j. A szentek ezen társaságának gyarapítása legyen főczélja a kezeszryéu minden földi tetteinek. Ha tehát földi hivatása folytonosan a földi dolgokkal való foglalkozásra kötelezi is, tartsa szüntelen szem előtt, hogy hivatása nem dolgokra, hanem személyiségekre vonatkozik. Minden hivatásban szolgálja Isten dicsőségét, s életeszményét betöltöttnek csak akkor tekintse, ha Isten országának missionaríusakéut bizonyul meg, illetve tűnik ki. Péter apostol egész első levele ezen istazság fejtegetésével foglalkozik- Természetesen nem oly értelemben, mintha a keresztyének ilyen missiói hivatása a földi hivatás józan rendjét felforgathatná. Ezt a missiut teljesíteni ugv kell, mint az apostol kívánja: „Az asszonyi állatok engedelmesek legyenek az ő tulajdon férjeknek, hogy ha valakik nem engednek is az igének, az ü feleségeknek szent életek által —megnyerettessenek, minekutánna látandják a ti tiszta és isteni félelemmel való életeteket“. (1. Pét. 3. r. 1—2. v.) „Az Ur Istent szenteljétek a ti sziveitekben. Legyetek mindenkor készek megfelelni nagy alázatossággal és becsülettel azoknak, akik számot akarnak venni a ti bennetek való t eménységről“ (1. Pét. 3. r. 15. v.) „Mert az Urnák szemei vagyunk az igazakon“. Még a rabszolgának néma türelemmel való szenvedése is lelkeket nyerhet meg az Urnák: „Mert ez a kedves dolog, ha valaki ok nélkül nyomorgattatván, elszenvedi a nyomorúságokat, tudván, hogy Istentől bocsáttattak azok reá. Mert micsoda dicsősége vagyon annak, ha elszenveditek, mikor bűnötökért arezul csapöostattok? kauern mikor jót cselekesztek, miudazáltal nyom Hátságot szenvedtek, az kedves az Istennél“ (i. Pét. 2. r. lo 20. v.). Általában nem valami nagy és rendkívüli vállalkozásokról van itt szó. A kik gyakorolják a keresztyén testvéri szeretet törvényét Jézus ezen szavai szerint: „Éheztem és ennem adtatok, szomjuhoztam és innom adtató!, utou járó voltam és béfogadtatok engemet, beteg voltam és meglátogattatok engemet, fogoly voltam és én hozzám jöttetek“ azokuak mondja ama nagy Kiráh : „Jenek el el én atyámnak áldottak bírjátok az országot, mely megkésziitetett néktek e világ fundamentomáúak fölvet eiéso előtt“ (Mát. 25. r. 34-3(5. v.). Minden alkalommal újra — meg újra hangoztatnunk kell tehát Jakab apostollal: „Ha valaki láttatik is közietek Istenfélőnek lenni és az ó nyel-